Előző oldal Következő oldal Tartalomjegyzék Főoldal, bevezető English version

Copyright (c) MTA Zenetudományi Intézet Bartók Archívum, 2004-2005 

 

Kettősségek

 
Bartók Két arckép, op. 5 (1907-1911) c. zenekari művének címlapja: a mű I. tétele („Ideális”) a Geyer Stefinek írt korai hegedűverseny nyitótétele, II. tétele pedig („Torz”) a zongorára írt 14. bagatell meghangszerelt változata    

Kodály és én a Kelet és a Nyugat szintézisét akartuk megteremteni. Úgy gondoltuk, hogy alkalmasak vagyunk a feladat elvégzésére, részint népünk származása, részint hazánk földrajzi helyzete folytán, amely egyben Kelet előretolt őrhelye és Nyugat védőbástyája. De Debussy – kinek zenéje épp akkortájt érkezett el hozzánk – volt az, aki a követendő utat is kijelölte számunkra. Ezt magában véve is érdekes jelenségnek kell mondanunk, ha visszagondolunk rá, hogy még a francia muzsikusok jelentékeny része is Wagner tekintélyének nyűge alatt görbedt abban az időben. Debussy nagy szolgálatot tett a zene egyetemes fejlődésének azzal, hogy a világ minden zenészében újraébresztette a harmóniák és azok lehetőségi iránti fogékonyságot. Ez a tette éppoly jelentős, mint Beethovené, aki műveivel kinyilatkoztatta számunkra a fejlődés elvét magukban hordozó formák belső értelmét, és mint Baché, aki megmutatta számunkra az ellenpontnak önmagán túlmutató jelentőségét. Nos a kérdés, amelyet szüntelenül újra és újra felteszek magamnak, a következő: lehetséges-e, hogy e három zeneköltő-óriás művészetéből szintézist alkossunk, élő szintézist, amely korunkat tükrözi?

Bartók nyilatkozata Serge Moreux-nak (1939), lásd Bartók breviárium, közr. Ujfalussy József (Budapest, 1980), 483.

 

E hét valamelyik napján mintha felsőbb sugallatra, oly hirtelen ötlött eszembe az az elvitázhatatlannak látszó kényszerűség, hogy a maga darabja nem is állhat csak 2 tételből. 2 ellentétes kép: ez az egész.

Bartók Geyer Stefinek a számára írott korai Hegedűversenyről, 1907. december 21.,
lásd Béla Bartók: Briefe an Stefi Geyer. 1907–1908 (Basel, 1979), 21. fakszimile

 
 

A táncjáték megkomponálását még a háború előtt kezdtem meg, azután hosszú időre abbahagytam. Sok izgalmon mentem keresztül. A tavalyi évadban Strasser István bemutatta Két portré című szimfonikus művemet, melyek közül a másodikat (A torz) először hallottam ezúttal zenekartól. Ekkor kaptam inspirációt A fából faragott királyfi partitúrájának folytatásához [...]

Bartók, „A fából faragott királyfi (op. 13)”, szerzői nyilatkozat (1917), lásd Bartók Béla Írásai 1, közr. Tallián Tibor (Budapest, 1989), 62.

 

 

Talán furcsán hangzik, de megvallom, hogy a balett megírására A kékszakállú herceg című egyfelvonásos operám mellőzése adott impulzust. Ez a munkám tudvalevőleg egy operapályázaton megbukott. Színrehozatalának legnagyobb akadálya az volt, hogy a cselekmény csupán két személy lelki konfliktusát adja és a zene is csak ennek elvontan egyszerű ábrázolására szorítkozott. A színpadon semmi más nem történik. Első operámat annyira szeretem, hogy amikor Balázs Bélától a táncjáték szövegét megkaptam, rögtön arra gondoltam, hogy a balett látványosságával, színes, gazdag, változatos történéseivel lehetővé fogja tenni, hogy két művem egy estén kerüljön színre. [...]

Bartók, „A fából faragott királyfi (op. 13)”, szerzői nyilatkozat (1917), lásd Bartók Béla Írásai 1, közr. Tallián Tibor (Budapest, 1989), 62.

 

  Dohnányi Ernő Bartók Két arcképét vezényli a Carnegie Hallban, 1925. október 21.
 

    

A kékszakállú herceg vára (1911) legkorábbi ismert kéziratának 49. oldala, a zeneszerző által a librettóba illesztett „Szép vagy, szép vagy, százszorszép vagy” szövegsor megzenésítése az opera „Hetedik ajtó” jelenetéből; az Universal Edition A. G. szíves engedélyével  

A kékszakállú herceg vára 1918. május 24.-én tartott budapesti ősbemutatójának énekeseivel, Haselbeck Olgával (Judit) és Kálmán Oszkárral (Kékszakállú), valamint Zádor Dezső rendezővel                            Balázs Béla A kékszakállú herceg vára c. művét is tartalmazó kötetének a Misztériumoknak címlapja (1912): Bartók saját példánya

 

A zene [Kékszakállú herceg vára zenéjének] konstruktív ereje még jobban érvényesül, ha utána a „Fából faragott királyfi”-t halljuk. a táncjáték az opera vigasztalan adagióját egy játékos, mozgalmas allegro ellentétével egyensúlyozza. A kettő együtt mint egy óriás szimfónia két tétele simul egybe.

Kodály Zoltán, „Bartók Béla első operája” (1918), lásd Visszatekintés, közr. Bónis Ferenc, II. (Budapest, 1974), 423.

 

  
   
  
     

  A kékszakállú herceg vára Bartók tulajdonából származó 1912-es kiadása az opera szövegét követő „Szép vagy, szép vagy, százszorszép vagy” sor utólagos beszúrásával (azonosítatlan kézírás)

  
   

 
Balázs Béla A fából faragott királyfi c. táncjátéka könyv alakban, a címlapon Bánffy Miklós grófnak, az Operház akkori intendánsának a balettelőadáshoz készült rajzai egyikével, a fabábbal
  
  
 

 
 

A Kékszakállú kritikái jobbak voltak, mint a Fából faragotté. [...] Azonban ennek az esztendőnek legnagyobb sikere nem ez volt számomra, hanem az hogy sikerült egy elsőrangu kiadócéggel hosszabb időre szóló megállapodásra lépnem.
            Az „Universal Edition” (Bécs) tett nekem még januárban elfogadható ajánlatot. Hosszadalmas tárgyalások után végre megegyeztünk mindenben [...] Ez nagy dolog, mert kb. 6 év óta egyáltalán semmim se jelent meg hazai kiadóink jóvoltából, és mert ilyen ajánlattal külföldi kiadó magyar zenészhez talán még nem is fordult soha.

Bartók Buşiţia Jánosnak (Ioan Buşiţia), [1918. június 6.], lásd Bartók Béla levelei,
szerk. Demény János (Budapest 1976), 247.

 

 

A királykisasszony vára      A tündér      A királykisasszony      A királyfi
 

 

 

 

 
  A bécsi Universal Edition zeneműkiadó cég igazgatójának, Emil Hertzkának a Fából faragott királyfi sikeres budapesti bemutatását (1917. május 12.) követően írt levele Bartókhoz

 

 

 

 

 

 

 

 

Ami pedig az [ismertető] előadást illeti, a következőkre kérném:
1) ne helyezze túlságosan előtérbe zenémben a folklorisztikus vonást;
2) hangsúlyozza, hogy én ezekben a színpadi művekben, akárcsak egyéb eredeti műveimben, népi dallamokat sohasem alkalmazok;
3) hogy zeném éppenséggel tonális, és
4) az „objektív” és „személytelen” jelleghez sincs semmi köze (tehát tulajdonképpen egyáltalában nem „modern”!).

Bartók Ernst Latzko karmesternek, 1924. december 16., lásd Bartók Béla levelei,
szerk. Demény János (Budapest, 1976), 312.

 

 
   

  

Előző oldal Következő oldal Tartalomjegyzék Főoldal, bevezető English version