Folklór és avantgárd

Amikor Bartók Bélával találkoztam, 17 éves voltam, és a Vésztő melletti Kertmegpusztán végeztünk mezei munkát a Wenckheimek gazdaságában. Bartók húgának a férje volt ott a gazdatiszt. A mezőn dolgoztunk, amikor odajött hozzánk egy 35 év körüli, szőke, nem magas férfi, és megkérdezte tőlünk, hogy ki tud régi dalokat és ki volna hajlandó neki énekelni. Sok lány volt ott egy csomóban, de mindannyian húzódoztak és szégyenlősen mondták, hogy nem tudnak régi dalokat. Én jelentkeztem.
            Este eljött hozzánk a szálláshelyünkre, leült egy munkásládikára, mellette mécses égett. Én szembe ültem vele és énekeltem, ő kottázta. Két dalt énekeltem el, a Fehér Lászlót és az Angoli Borbálát.
            Biztosan a megilletődéstől, de több dal nem jutott akkor eszembe. Ő olyan szolid ember volt, nem követelte, hogy tovább énekeljek.
Sok munkás volt a pajtában, – a szálláshelyen – este mindenki pihenni tért, csak én énekeltem. Nagyon emlékszem rá, igen figyelmes volt, hogy a sok munkást az én éneklésem meg az ő munkája ne zavarja. Magamról még annyit hogy igen nótakedvelő voltam már akkor is, ha egy új dalt hallottam, meg is tanultam.
            Ezeket a dalokat legtöbbször munka közben tanultam. Édesapám 10 éves koromban meghalt. Édesanyámat soha nem hallottam énekelni. Nagyon sok dalt tudtam, de most már megöregedtem, és nagyon sokat felejtettem. Bartók Bélát viszont nem felejtettem el, ma is mintha itt volna előttem, megmaradt örökre emlékezetemben.

Özv. Kira Mihályné Ökrös Róza visszaemlékezése Bartók Bélára, lásd A népdalkutató Bartók Béla, szerk. Csende Béla (Békéscsaba, 1981), 67–68.

Egyelőre – pour dégourdir més membres musicaux – megharmonizáltam 7 magy. dalt a nyári gyűjtésből, többek közt Ökrös Róza hires Angoli Borbáláját is. Ajánlom hallgasd meg tőle, mert ilyet magyarul és még hozzá az Alföld kellős közepén, és még hozzá 7/8 taktusban hallani valóságos szenzáció.
            De már gondolkodom a mandarinon is; pokoli egy muzsika lesz, ha sikerül. Az eleje – egészen rövid bevezetés függönynyitás előtt – rettenetes zsivaj, csörömpölés, csörtetés, tülkölés: egy világváros uccai forgatagából vezetem be a t. hallgatót az apache-tanyára. [...]

Bartók feleségének, Ziegler Mártának, 1918. szeptember 5., lásd Bartók Béla Családi levelei,
szerk. ifj. Bartók Béla és Gomboczné Konkoly Adrienne (Budapest, 1981), 282.

Így tehát közben Lengyel Menyhértnek egy darabját zenésítem, amelynek címe: A csodálatos mandarin és hallgassa csak, milyen csodálatosan szép a tartalma.

            Egy apacstanyán három apacs kényszerít egy szép fiatal lányt, hogy csábítson fel férfiakat magához, akiket ők aztán kirabolnak. – Az első egy szegény legény, a második se különb, de a harmadik egy gazdag kínai. A fogás jó, a leány tánccal mulattatja és a mandarinban felébred a vágy, a szerelem hevesen fellobban benne, de a leány irtózik tőle. – Az apacsok megtámadják, kifosztják, a dunyhába fojtják, karddal szúrják keresztül, mindhiába, a mandarinnal nem bírnak, szerelmes és vágyakozó szemekkel néz a leányra. – Az asszonyi invenció segít, a leány eleget tesz a mandarin kívánságának, mire az holtan, élettelenül terül el.

Beszéltetés Bartókkal 1919. márciusában, lásd Bartók Béla válogatott írásai,
közr. Szőllősy András (Budapest, 1956), 338–339.