A Dohnányi Archívum első három éve

Kiszely Deborah jegyzete

Bartók Rádió, 2004. november 23, kedd, 17:55

Szerkesztő: Fittler Katalin

 

Közel három évvel a Dohnányi Archívum megalapítása után, immár két terjedelmes és tartalmas évkönyvvel a tarsolyunkban talán itt az ideje, hogy beszámoljak a rádióhallgatóknak az elmúlt időszak munkájának gyümölcseiről. A mester születésének 125. évfordulóján, 2002-ben, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma jóvoltából kezdhette meg működését a budapesti Dohnányi Ernő Archívum.  Négy évvel korábban, Amerikában, Tallahasseeban, a zeneszerző utolsó lakóhelyén szintén több évtizedes késéssel kezdődött meg az addig elfeledett hagyaték feltárása, amikor a jogutódok kéziratait, hangfelvételeit, összegyűjtött dokumentumait elhelyezték a Florida State University zenei könyvtárában.  Ez lett az első szervezett amerikai Dohnányi gyűjtemény alapja, amely egyszersmind ösztönzően hatott a magyarországi Dohnányi-kutatás intézményes kereteinek megteremtésére. Sajnos, az elvesztegetett évtizedek pótolhatatlanok, többek között azért, mert Dohnányi életének, művészetének személyes tanúi közül már csak kevesen vannak közöttünk, az idő elteltével sok szál vált nehezen követhetővé.

Éppen ezért volt olyan nagy szükség egy hatékonyan működő archívumra, amely a hagyományos információs és kutató központi feladatkörén túl, koordináló szerepet is betöltene a Dohnányi-gyűjtemények között.  Az Archívum céljait emiatt is széleskörűen határoztam meg: a szerző életével és munkásságával kapcsolatos kutatások megkezdése, folyamatos támogatása, az életműre vonatkozó minél teljesebb dokumentumanyag, szakirodalom összegyűjtése, rendszerezése és korszerű nyilvántartásának kiépítése, a tematikus katalógus és a kiadatlan művek kritikai kiadásának előkészítése, majd az összkiadás megtervezése és közreadása: tehát olyan összetett terv, amely csak bőséges idő, stabil források és a szükséges együttműködések mellett valósulhat meg.

Már az első évtől célszerűnek látszott megjelentetni egy tanulmánykötetet, amely közli a friss kutatási eredményeket. A sokféle feladat: kerekasztalbeszélgetések, kiállítások, emlékhelyek kialakítása, hangversenyek, fesztiválok, kapcsolatok ápolása mellett az Archívum forrásai, erőfeszítései egyre inkább az új Dohnányi Évkönyvre összpontosultak. A Dohnányi munkásságában járatos szakemberek hiánya miatt, a többféle téma feldolgozására vonatkozó felkéréseimet hivatásos és amatőr kutatók egyaránt elfogadták: zenetörténészeket, könyvtárosokat, akadémikusokat, doctorandus hallgatókat és Dohnányi-rokonokat sikerült bevonni a kutatásba.

Az első, 2002-es Évkönyv irásai, cikkei, tanulmányai elsősorban Dohnányi életének és munkásságának egyes oldalait mutatják be. A kötet tartalmazza a legalapvetőbb adatbázisokat: a diszkográfiát és a bibliográfiát.  A bevezető fejezetben az Archívum alapítástörténete mellett számot adtam az év jeles nemzetközi és hazai eseményeiről, igyekeztem a világon szétszóródott, értékes de nagyrészt feltáratlan hagyaték aktuális helyzetét leírni. A további fejezetek az Archívummal kapcsolatban lévő kutatók beszámolóit tartalmazzák, az intézményközi együttműködéshez fórumot biztosítanak. Felkutatott dokumentumok sokaságát foglalja magában a kötet, a Dohnányi család történetéről, a Széher úti villáról és a Magyarországon maradt családtagok birtokában lévő, eddig ismeretlen hagyatékról.  A nagy Dohnányi-gyűjtemények között az Országos Széchényi Könyvtár Zeneműtárának páratlanul gazdag hagyatéka kiemelt helyet kapott. A kutatás jelenlegi helyzete tükröződik a négy új vagy újonnan kiadott Dohnányi-könyvről szóló recenzióban. Tartalomjegyzék felolvasása helyett két konkrét példát említenék, ami jól illusztrálja a kötetben található, sokoldalú megközelítést: Breuer János „Dohnányi meghurcoltatása” című fejezete egy évek óta aránytalanul túlhangsúlyozott politikai témát zár le tárgyilagosan. Üde kontrasztként hat R. Várkonyi Ágnes szép esszéje a budai Dohnányi-kertről.  Szekeresné Farkas Márta érdeme a szerteágazó anyagok és írásstílusok átlátható formábaöntése.

Az Évkönyv keretei gyorsan túlnőtték eredeti elképzeléseimet, ami azt is bizonyítja, hogy égető szükség volt egy ilyen hézagpotló publikációra. Örömmel tapasztaltam az első kötet lelkes fogadtatását és a további munkára buzdító visszajelzéseket, kiváltképpen azt, hogy nemcsak a hazai, hanem a külföldi kutatók érdeklődését is felkeltette. Talán nem túlzás kijelenteni, hogy a Dohnányi-téma egyenesen divatossá vált, többen igyekeznek bekapcsolódni a mester életművének tudományos feldolgozásába.  Az Évkönyv szerzői gárdája 2003-ban nemzetközivé tágult, miközben újabb hazai kutatók számára is helyet biztosítottunk. Három külföldön élő zenetörténész cikke is megjelenhetett magyar nyelven, köztük a Kanadában élő Alan Walkeré, aki személyes hangon méltatta a 2003 januárjában elhunyt Dohnányi-kutatót, Vázsonyi Bálintot. 

A 2003-as Évkönyv bevezető fejezetében beszámoltam többek között a hatalmas gyűjtemény gyarapodásáról, a szakmai kapcsolatok alakulásáról, jelentős Dohnányi-művek bemutatásáról.  Zenei életműre koncentráló tanulmányok is olvashatók ebben a második kötetben, köztük A vajda tornya című opera librettójának keletkezéstörténete, a szerző zeneakadémiai ellenpont gyakorlatainak elemzése, és stílustanulmány a Szimfonikus percek című zenekari mű IV. tétele alapján. Ezeket kiegészíti a különösen gazdag fakszimile anyag — kéziratokról, levelekről, egyéb primér forrásokról — és több zenei példa.

Három új, nagyszabású, intézményközi együttműködésekre alapuló kutatói projekt teszi ki a jelen Évkönyv döntő részét; egyelőre első munkafázisuk eredményei kerültek közreadásra.  Az egyik feladat Dohnányi munkásságának feltárása a Magyar Rádióban, különös tekintettel az 1931 és 44 közötti igazgatósága alatt elért fontosabb eredményeire (például a Rádió Zenekarának megalapítása). Ezen témakör különböző aspektusainak három fejezete közül az egyik: a Rádióélet-ből és egyéb korabeli rádióújságokból kigyűjtőtt tételes felsorolás első, 1925-től hat évig tartó része, amely Dohnányi műveinek játszottságát és előadóművészi szerepléseit dokumentálja. A második: a Rádió VI-os stúdiójának építéstörténete az 1930-as évekből, korabeli fényképekkel gazdagítva.  A muzsikusok közül sokan ismerik ezt a termet, de kevesen tudják, hogy akusztikai kialakításában Dohnányi milyen nagy szerepet játszott. A harmadik pedig Dohnányi 1944 januárjában sugárzott, utolsó és talán egyetlen önéletrajzi előadása a Magyar Rádióban, amikor a szerző kivételesen ifjúkori műveiből játszott a rádióközönségnek és amely egyben művelődéstörténeti kép a késő 19. századi Pozsonyról.

Egy másik többrészes munka első fázisa: Dohnányi tanári és igazgatói működése a Zeneakadémián a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem irattárában és könyvtárában található dokumentumok alapján. Az itt megjelent első rész az 1928-tól 1938-ig terjedő időszakból származó iratokat teszi közzé, amelyben olvashatunk például az egyházzenei tanszék kiépítéséről vagy tanári kinevezésekről és előléptetésekről ugyanúgy, mint a mindennapi szervezési munkákról.

A harmadik, egyben volumenben legnagyobb projekt igazi csoport munka: a Dohnányi életében megjelent, zeneműveiről és előadóművészetéről szóló kritikák, cikkek összegyűjtése, archíválása, rendszeres újrapublikálása eredeti és magyar nyelven. Az indító rész Dohnányi legelső megtalált, 1887-es kritikájával kezdődik és a nagysikerű, 1898. október 24-ei londoni bemutatója előtti periódusig terjed. A sokfajta forrás bepillantást enged Dohnányi karrierjének alakulásába, és tisztáz olyan kérdéseket is, amelyek eddig hiányosan vagy egyáltalán nem voltak feltárva.

       Az elmondottak alapján a kedves rádióhallgatók már sejthetik azt az örvendetes tényt, hogy a legújabb Évkönyv terjedelme majdnem a kétszeresére növekedett, a 2004-es kötet anyaga pedig meg fogja haladni a 2003-as mennyiségét. A három említett, többrészes nagyprojekt folytatása mellett az MTA Zenetudományi Intézet Könyvtárának 1977-ben megvásárolt, sokrétű Dohnányi-hagyaték teljes katalógusa jelenik meg, továbbá több tanulmány magáról a zenéről, például a szerző szimfonikus kantátájáról, a Cantus vitae-ről, a szóló fuvolára írt Passacaglia forráselemzése, és stílustanulmány zongoramuzsikájáról és a Mozart zongoraversenyekhez komponált kadenciáiról.

A Dohnányi Archívum állománya immár oly tekintélyes mértékben gyarapodott kottákkal,  kéziratokkal és azok különböző kópiáival, hogy lehetővé tette az egyik legfontosabb, tervbe vett munka megkezdését: a tematikus műjegyzék összeállítását. A készülő kötet, amely az Egyesült Államok-beli Pendragon Press “Thematic Catalogues in Music” című sorozat részeként kerül majd publikálásra, nélkülözhetetlen a szerző műveinek azonosításához, áttekintéséhez, és különösen fontos ilyen esetben, amikor az életmű nagy része kiadatlan vagy nehezen hozzáférhető. A katalógus az incipitek, azaz kottás műkezdetek mellett minden kompozicíóról alapvető információkat is tartalmaz, mint a pontos cím, terjedelem, keletkezési dátum és hely, dedikáció, ősbemutató, kéziratok lelőhelyei, kiadások, keletkezés és fogadtatás története, az irodalomban található fontosabb utalások, hangfelvételek. E nagyszabású vállalkozáshoz is hozzátartozik a szerző valamennyi fennmaradt vázlatának áttekintése, elemzése. Az Archívumot látogató kutatók néha gondviselésszerűen hozzájárulhatnak a Dohnányi-kép részleteinek kiegészítéséhez, mint például Korody István — aki Dohnányi zeneszerzés tanára, Koessler János tanítványainak tananyagát elemezte — és ezáltal érdekes adalékokkal szolgált a Dohnányi-vázlatokról. Minél többen kapcsolódnak be saját munkájukkal a kutatásba, annál teljesebb lesz a Dohnányi-életmű megértése. Remélem, hogy egy újabb év elteltével immár a tematikus katalógus megjelenéséről és a Dohnányi-kutatás további eredményeiről, az újabb Évkönyvünkről is beszámolhatok.