Budapesti hangversenyek adatbázisa (folyamatosan bővítve)

Leírási szabályzat


Általános szabályok:

– A forrásadatok pontos rögzítésére, a műsorszámok lehetőleg teljes, kurrens adatolására törekszünk
– Az adatokat alapvetően magyarul, a mai helyesírás szerint írjuk; megtartjuk az eredeti nyelvet a 20. századi művek esetében, amelyeknél a címválasztás a mű gondolatiságával szoros kapcsolatban áll, továbbá azon korábbi időszakokból származó kompozícióknál, amelyeknek címét a magyar szakirodalom is eredeti nyelven használja
– Idegen nyelvek közül a következőket használjuk: angol, német, francia, olasz, latin, spanyol
– Ha egy zenemű pontosan azonosítható, az adatsor írásmódja a következő: Műcím, hangnem, opusszám, műjegyzékszám, „ragadványnév”
– Az adatokat a lehető legfrissebb műjegyzékek alapján adjuk meg: elsődleges forrásunk a Grove-lexikon, magyar szerzőknél a Mágus Kiadónál megjelent Magyar Zeneszerzők sorozat, illetve a BMC műjegyzékei. További hasznos online műjegyzékek: 

Bartók Béla műveinek jegyzéke a Bartók Archívum honlapján
Hubay Jenő műveinek jegyzéke a Hubay Társaság honlapján
Lajtha László műveinek jegyzéke a Hagyományok Háza honlapján

– Minden adatot vesszővel és szóközzel választunk el egymástól, a rövidítést jelző pont után is mindig szóköz van (kivéve a Hoboken-szám esetében, pl. Hob.I:11); jegyzékszámok után nincs pont (kivéve sorszámok után, pl. kötet-szám: Préludes 1.)
– Műjegyzék-számot a következő szerzőknél adunk meg: Buxtehude (BuxWV 111), Purcell (Z. 111), Schütz (SWV 111) Johann Sebastian Bach (BWV 111), Vivaldi (RV 111), Händel (HWV 111), Telemann (TWV I:1), Haydn (Hob.I:1), Wolfgang Amadeus Mozart (K. 111), Schubert (D. 111), Liszt (LW A111), Bartók (BB 111)
– Mivel az adatbázisban egyelőre nem minden műcím szerepel egységes írásmóddal, az összetett címeknél érdemes előbb egy konkrét adatot (pl. műjegyzékszámot) beírni, és ez alapján kikeresni a helyes alakot
– Hiányos, bizonytalan forráshelyzet esetén pontosan jelöljük a hiányokat, általában a „megjegyzés” rovatban; ha a szerző neve vagy a mű címe hiányzik, a megfelelő rovatokat üresen hagyjuk (nem használjuk az „ismeretlen szerző”, „ismeretlen mű” kifejezéseket)
– A hiányos, vagy csak részlegesen ismert műsorú koncerteket a „Hiányos koncertprogram” nevű táblázatba is kigyűjtjük


Koncertadatok kitöltése

Dátum, kezdési időpont: formátuma 1900.01.01., illetve 19:00; ha valamelyik adat nem ismert vagy bizonytalan, a „00” jelzést használjuk (pl. 1938.00.00.)
Koncert címe: lehetőleg megtartjuk az eredeti írásmódot, neveket, helyesírást nem javítunk; ha a katalóguscédulán, táblázatban rövidítések vannak, megpróbáljuk feloldani őket
– Hosszú cím esetén lehet rövidítést alkalmazni, vagy a cím egy részét a megjegyzés rovat(ok)ba írni
– Ha a forrás az előadó neve után zárójelben megadja az illető nemzetiségét is, azt beírjuk, máshol nem; ha ugyanígy jelöli a hangszert is, ezt nem kötelező beírni
– Ha a forrás nem ad meg címet, de megítélésünk szerint a kutatót ez segítheti a munkájában, zárójelbe tesszük a koncert általunk jelzett címét (pl. Jan Kubelik hegedűestje)
Jelleg: a következő lehetőségeket használjuk: 
– zenekari – versenyművek esetén is
– oratórium – minden zenekart, kórust és szólistákat foglalkoztató műsor esetében
– énekkari
– kamara
– szóló – szólóest jellegű hangszeres műsor jelölésére; akkor is ezt használjuk, ha a koncert fő műsorszámaiként szereplő szólóművek mellett kamaraművek, esetleg vokális művek is elhangzanak
– dalest 
– áriaest
– ária- és dalest
– vegyes – a vegyes jellegű, továbbá a nehezen kategorizálható műsoroknál is

Helyszín: a leggyakoribb helyszíneket egységesített formában írjuk, rövidítések nélkül (pl. Zeneakadémia, Pesti Vigadó stb.)
– ritkábban előforduló, nem közismert helyszíneknél azt írunk, amit megad a forrás; ha a helyszín mellett a pontos címet is tudjuk, mindkettőt kiírjuk; ha az intézmény neve hosszú, lehet rövidíteni

Forrás: egységes formában, rövidítve írjuk; eddig leginkább a következőket használtuk: OSZK-PLT; OSZK-PLT, előzetes; MTA-ZTI; Bor, MTA-ZTI; Filharmónia műsorfüzet; Budapesti Hírlap, Pesti Műsor, Népszava; KK (a jövőben használatos Koncertkalendárium rövidítése)
– ha a forrásunk egy kritika, ide csak az újság nevét adjuk meg, pontos adatolást nem 

Szervező: csak akkor jelöljük, ha a forrás pontosan megadja

Megjegyzés: ide írjuk a koncertre általánosan vonatkozó megjegyzéseket, hiányosságokat
Visszhang: írásmódja a következő: Szerző Neve. Újság neve (dátum): oldalszám. Például:
Jemnitz Sándor. Népszava (1948.01.22.)
Bónis Ferenc. Filharmónia műsorfüzet 21. (1968.05.20.-05.26.): 33-34.
Bérlet, sorozat: több részből álló, sorozatként vagy bérletes hangversenyként feltüntetett koncertek esetében
Bizonytalan: nem használjuk


Zeneszerzők

– a nevek írásmódjában a Grove-lexikont vesszük alapul; a speciális karaktereket mi is használjuk
Kivétel: Chopin, akinél a gyakorlatban nem használt második keresztnevét elhagyjuk, Händel és Schönberg, akik nevét németes írásmóddal használjuk, továbbá nem írjuk a megszerzett nemesi rangokat – Pl.: Gluck, Christoph Willibald [Ritter von]

– az orosz, japán, kínai szerzők neveit magyar átírásban használjuk; az oroszoknál megadjuk az apai nevet is, kivéve Stravinsky, Rahmanyinov, Prokofjev és Sosztakovics esetében

– átiratok esetében mindegyik szerző nevét megadjuk, kötőjellel és szóközökkel. Például:
Bach, Johann Sebastian - Busoni, Ferruccio
Grétry, André-Ernest-Modeste - Mottl, Felix

– ha a szerző neve nem ismert, és ezért a korabeli gyakorlatnak megfelelően Anonymusként van feltüntetve, ezt csak akkor tartjuk meg, ha a 13. századi magyar krónikásról van szó, más esetben üresen hagyjuk a rovatot


Műcímek

– Legtöbb esetben magyarul írjuk; a semleges műfajcímek (például szonáta, zongoraverseny, noktürn) mellett magyarul adjuk meg az operák, oratóriumok címeit; ha az eredeti cím névelővel kezdődik, mi is kitesszük (például A varázsfuvola, A nürnbergi mesterdalnokok). 

– Eredeti nyelven írjuk a 20. századi művek címét, továbbá a dalok, áriák, kórusok címeit.
A 20. századi művek esetében a Magyarországon nem használatos, eredeti nyelvű címeket (orosz, kínai, cseh stb.) rendszerint magyarra fordítjuk; továbbá amely műcímnek magyar a megfelelője elterjedt, azt megtartjuk (pl. Stravinsky: Tavaszi áldozat; Debussy: A tenger)

– Ha a forrás magyarul tünteti fel egy dal, kórus, ária címét, azt a megjegyzés rovatba írjuk, az alaprovatba az eredeti címalakot írjuk (segítségül használjuk a „Dalok, kórusok, áriák” táblázatát). Például:
Schubert: La pastorella al prato, D. 528 – Megjegyzés: a műsorlapon „A pásztorlányka” címmel

– Az olyan dalok esetében, amelyek Magyarországon kevesek által beszélt idegen nyelven íródtak, előfordult, hogy a koncerten nem az eredeti nyelven énekelték azokat, hanem legtöbbször például németül. Ha ritkán előadott műről van szó, megtartjuk a műsoron szereplő fordítást (és akkor is, ha nem tudjuk lefordítani a szöveget, illetve vagy azonosítani a művet). A népszerű, de különböző nyelveken előadott dalok (pl. Muszorgszkij, Grieg) esetén viszont feltüntetjük a magyar mellett a leggyakoribb fordítást, valamint az eredeti címalakot is, „/” jellel választva el az egyes adatokat, megjegyzésben pedig jelöljük a műsoron szereplő címváltozatot. A leggyakoribb nyelvkombináció tehát „magyar / német / eredeti”:
Wenn Nacht mich hüllt, op. 4/3 [=> orosz nyelvű Rahmanyinov-dal]
Csolnakon / Im Kahne / Mens jeg venter, op. 60/3 [=> Grieg-dal]

– Szintén eredeti nyelven írjuk olyan 20. század előtti művek címét, amelyet a magyar szakirodalom is így használ, vagy még nincs elfogadott magyar megfelelője. Például:
Das wohltemperierte Klavier
Couperin: Pièces de clavecin 1.: La bandoline
Haydn: Le pescatrici, Hob.XXVIII:4

– kamaraműveknél a következő megnevezéseket használjuk: duó, trió, -négyes, -ötös, -hatos, szeptett, oktett

– a szonáta írásmódja a különböző hangszer-összeállításokban a következő:

– A szóló zongorára (vagy egyéb polifon hangszerre) írt, továbbá a continuo-kíséretes szonátákat a hangszerrel egybeírjuk. Figyeljünk arra, hogy Bach hegedűre és csembalóra (BWV 1014–1019), valamint viola da gambára és csembalóra írt szonátái (BWV 1027–29) esetében már kiírt csembalószólam szerepel, tehát ezek a művek nem ebbe a csoportba tartoznak). Például:
Zongoraszonáta, cisz-moll, op. 27/2, „Mondschein”
Hegedűszonáta, g-moll, „Ördögtrilla”

– A több hangszerre írt szonátáknál (hasonlóképp a duóknál, trióknál) a műfajnév után soroljuk a hangszereket. Például:
Szonáta gordonkára és zongorára, C-dúr, op. 102/1
Kivétel: Bartók: 1. és 2. hegedű-zongoraszonáta, amelyek esetében ragaszkodunk a műjegyzékben megadott címalakhoz

– Az egyetlen dallamhangszerre írt szonátáknál rendszerint kiírjuk, hogy szólószonáta (Pl. Szólószonáta hegedűre), de a partitáknál és egyéb címet viselő szólóműveknél a szólóhangszert jelöljük (pl. Partita szólóhegedűre, Három darab szólóklarinétra)

– ha egy mű sorozat vagy ciklus része, ezt lehetőleg jelöljük; erre két lehetőségünk adott:

– Ha a sorozatnak semleges címe van (pl. Öt dal, Nyolc zongoradarab), vagy egy opusszám alá tartozó, több önálló műről van szó, a sorozatcímet nem írjuk ki, csak a darab sorozatban elfoglalt helyét jelöljük „op./szám”-mal; a „no.” rövidítést nem használjuk, csak kivételes esetben (pl. 20. századi műveknél, amelyeknél a címben szerepel). 
Intermezzo, esz-moll, op. 118/6
Beethoven: Farewell, thou noisy town, WoO 155/8

– Ha egy műnek programra utaló címe van (pl. Winterreise, Fantasiestücke, Zarándokévek 1.), kiírjuk a sorozatcímet, a hozzá tartozó adatokkal, majd kettőspont után írjuk az elhangzott darabot; ha fontosnak tartjuk, kiírjuk a darab sorszámát is a sorozatban
Fantasiestücke, op. 12: Traumes Wirren
Clavier-Übung 1.: Partita csembalóra, G-dúr, BWV 829
Winterreise, op. 89, D. 911: 5. Der Lindenbaum
4. madrigálkötet: Anima mia perdona

– ha egy nagyobb műből hangzik el részlet, az előbbihez hasonló módon, kettősponttal elválasztva írjuk; az alapműhöz mindig kiírjuk a teljes adatsort. Például:
Dido és Aeneas: ária
1. zongoraverseny, C-dúr op. 15: 1. tétel

– ha egy sorozat teljes egészében elhangzik, nem írjuk ki az egyes tételeket, darabokat

– ha valamilyen okból fontos megadni egy kompozíció műfaját (pl. Bach egyazon szövegre írt kantátái, motettái, korálelőjátékai esetében), a műfajmegjelölést kötőjellel és szóközzel kapcsoljuk a címhez. Például:
Mazeppa - szimfonikus költemény
Clavier-Übung 3.: Aus tiefer Not schrei ich zu dir - korálelőjáték, BWV 686

– szintén kötőjelet használunk nyitány, előjáték jelölésére, továbbá ha a műfajnév szorosan kapcsolódik a címhez (szvit, ária stb.); itt nincs szóköz a cím és műfaj között. Például:
Don Giovanni-nyitány, K. 527 
Háry János-szvit

Kivétel: ha a nyitány mellett az adott műből több részlet is elhangzik, a nyitányt is részletként kezeljük, és kettősponttal jelöljük
Olyan áriákat, amelyeket rendszerint programra utaló címmel, ragadványnévvel szoktunk jelölni, az adott mű megszokott írásmódja szerint írjuk, kötőjellel vagy egybe; például: Levélária, Virágária, Kabát-ária.

– reneszánsz szerzők műveinél, ha lehetséges, megadjuk a műfajt, vagy ha eredetileg kötetekben, sorozatokban jelent meg (lásd a madrigálköteteket), megadjuk azok sorszámát is. Például: 
Handl (Gallus), Jacobus: Resonet in laudibus - motetta
Monteverdi, Claudio: 4. madrigálkötet: Anima mia perdona 

– ha egy szerzőnek több sorozata is van azonos műfajú darabokból (pl. Palestrina-motetták, Marenzio-madrigálok) azonosításként megadjuk a kötetben szereplő művek szólamszámát, zárójelben:
Marenzio, Luca: 2. madrigálkötet (5v): O voi che sospirate

– a versenyműveket a szonátához hasonló módon írjuk: 

– szóló versenyműnél: hangszer + verseny (Hegedűverseny, Fuvolaverseny stb.)
a több hangszerre írt versenyművek barokk szerzőknél concerto + hangszerek (Concerto két hegedűre és gordonkára stb.), kivéve Bach két hegedűre írt kettősversenye, amit a gyakorlatban megszokott címmel írunk (Kettősverseny, d-moll, BWV 1043)

– A barokk és az annál későbbi korok szerzőinek műveinél használhatjuk a Kettősverseny, Hármasverseny kifejezéseket, de helyes a például a „Versenymű két zongorára” elnevezés is 
a zenekari concertóknál figyeljünk a különböző elnevezésekre, ugyanis nem minden barokk mű concerto grosso (például Vivaldi egyáltalán nem írt concerto grossókat, Händelnek csak az op. 3 jelzésű sorozata concerto grosso). Például:
Vivaldi, Antonio: Concerto, g-moll, RV 577, „Drezdai”

– Bach orgona- és csembalóműveinél, ha ezek egy korabeli sorozat részeként jelentek meg, megadjuk a sorozatot is: 
Clavier-Übung 2.: Olasz koncert, BWV 971
Orgel-Büchlein: Jesu, meine Freude - korálelőjáték, BWV 610

– Bach kantátáinál nem írunk sorszámot, csak műjegyzékszámot, továbbá megadjuk zárójelben a címét is; írásmódja tehát a következő:
Kantáta (Weinen, Klagen, Sorgen, Zagen), BWV 12

– Bach Triószonátaként ismert orgonaszonátáit (BWV 525-30) „Triószonáta orgonára” címmel írjuk

– barokk szerzők billentyűs hangszerre írt műveinél nem használjuk a „zongora” kifejezést; ha a szerző konkrétan megadja a hangszert, ezt írjuk (például Bach csembalóművei esetében), ha általánosan billentyűs hangszerre hivatkozik, „billentyűs-”, „billentyűs hangszer”-t írunk. Például:
Scarlatti, Domenico: Csembalószonáta, G-dúr 

– Haydn és az utána alkotott szerzők esetében már a „zongoraszonáta”, „zongoratrió” elnevezéseket használjuk  
– a Beethoven-szimfóniákat és zongoraversenyeket sorszámozással jelöljük, a Haydn- és Mozart-műveknél csak műjegyzék-számot, opuszt írunk; Beethovennél megadjuk az opusszám-nélküli művek számát is (WoO)
Beethoven: 5. szimfónia, c-moll, op. 67, „Sors”
Haydn: Szimfónia, D-dúr, Hob.I:101, „Óra”
Beethoven: Harminckét variáció, c-moll, WoO 80

– a Beethoven szimfóniái után keletkezett szimfóniák esetében megadjuk a művek sorszámát

– Schubert esetében csak a 6. szimfóniáig jelöljük sorszámmal, a későbbieknél (a filológiai bizonytalanság miatt) ezt elhagyjuk. Például:
Schubert: Szimfónia, h-moll, D. 759, „Befejezetlen”
– Liszt műveinél kétnyelvű adatolást használunk: elsőként megadjuk a magyarul elterjedt címet, „/” jel után pedig az új összkiadás szerinti eredeti címet (Grove-lexikon); a műjegyzék szám (LW) szintén az Új összkiadást követi. Például:
Liszt: Manók tánca / Gnomenreigen - koncertetűd, LW A218/2

– Liszt rapszódiáinál figyeljünk a hangszerelésre, ez alapján adjuk meg a számát. Például:
2. magyar rapszódia, LW A132 zongorára = 4. magyar rapszódia, LW G21 zenekarra

– 20. századi szerzőknél lehetőleg megtartjuk az eredeti írásmódot, olyan esetekben is, mint Fünf Sätze, op. 5, Tíz könnyű zongoradarab, BB 51: Este a székelyeknél

– Kodály műveinek írásmódjához az MGG-lexikonszócikk műjegyzékét használjuk

– Bartók műveinél a Somfai László által készített online műjegyzéket vesszük alapul: minden esetben az ott szereplő írásmóddal adjuk meg a címet; a hangszert általában nem írjuk ki, csak abban az esetben, ha átiratról van szó. Például:
Szvit, op. 14, BB 70
Román népi táncok kiszenekarra, BB 76

– Figyeljünk a mások által készített átiratokra, mint amilyen például Bartók Béla – Székely Zoltán: Román népi táncok hegedűre és zongorára vagy Bartók Béla – Szigeti József: Magyar népdalok hegedűre és zongorára (a Gyermekeknek alapján). Ezeknek a műveknek nincs önálló BB-számuk, de az eredeti mű száma zárójelben megadható.

– feldolgozásoknál, ha az eredeti mű könnyen azonosítható, megadjuk zárójelben az eredeti mű jegyzékszámát 
Bach, Johann Sebastian: Partita szólóhegedűre, d-moll, BWV 1004: Ciaccona
Bach, Johann Sebastian - Busoni, Ferruccio: Chaconne (BWV 1004) 

– zárójelet használhatunk alternatív címek megadására is. Például:
1. Petrarca-szonett (Pace non trovo), LW N14
Zongoraszonáta, A-dúr, K. 331: 3. tétel (Alla turca) 

– vokális műveknél nem jelöljük a szöveg szerzőjét, akkor sem, ha a forrás megadja

– nem használunk római számokat

– ha a forrásban megadott cím jelentősen eltér a mai, műjegyzék szerinti írásmódtól, és ennek történeti információértéke is van, a forráson szereplő változatot megjegyzésbe írjuk 

– műsorváltozás, szereplőváltozás esetén mindig az elhangzott műsort adjuk meg, a tervezett műsor pedig megjegyzésként szerepel

– a ráadásokat önálló műsorszámként, a többihez hasonlóan írjuk, de megjegyzésben jelezzük, hogy „Ráadás” 

– olyan műveket, amelyeket ma már másnak tulajdonítunk (pl. Haydn op. 3 jelzésű vonósnégyesei) az elterjedt ismeret szerint írjuk, de megjegyzésben pontosítjuk.


Előadóművészek:

– A neveket lehetőleg egységesen, a mai használat szerint adjuk meg, mindig első helyen a vezetéknevet, utána a keresztnevet/ket (külföldi előadóknál vesszővel elválasztva egymástól); névváltozás (pl. magyarosítás, házassági név) esetén az előadói gyakorlatban használt, illetve a mai szakirodalom szerinti nevet írjuk

– Ha egy előadó neve a forrásban a maitól eltérő írásmóddal szerepel, és ennek történeti jelentősége is lehet, megjegyzésben jelezzük, az alaprovatban pedig marad az egységes mai írásmód
– hangszert, hangfajt zárójelben írjuk a név után, rövidítések nélkül: hegedű, brácsa, gordonka, nagybőgő, zongora, fuvola, oboa, ütőhangszerek stb. Például:
Hubay Jenő (hegedű)
Landowska, Wanda (csembaló) 

– énekesek esetében a hangfajt adjuk meg zárójelben: szoprán, mezzoszoprán, alt, tenor, bariton, basszus; ha nem tudjuk ezt pontosan megállapítani, „ének”-et írunk

– rövidítést csak a karmesternél, karigazgatónál használunk, illetve karmester nélkül fellépő zenekaroknál, a hangversenymester jelölésére; ha a forrás nem ad meg zenekart, a karmestert ugyanilyen formában írjuk. Például:
Magyar Állami Hangversenyzenekar (vez. Ferencsik János)
(vez. Dohnányi Ernő)
Budapesti Kórus (karig. Forrai Miklós)
Magyar Kamarazenekar (hgvm. Tátrai Vilmos)

– együttesek, zenekarok nevét névelő nélkül, nagy kezdőbetűkkel írjuk, lehetőleg egységes formában. Például:
A „Filharmóniai Társaság Zenekara” mindig így szerepel, a különböző időszakok
kisebb névmódosításai ellenére

– Jelentős névváltozásnál, mint például a mai Nemzeti Filharmonikusok esetében, amely 1923-tól Székesfővárosi Zenekar, 1952-től Magyar Állami Hangversenyzenekar néven működött, megtartjuk a különböző elnevezéseket

– vonósnégyesek nevét magyarul (tehát „vonósnégyes” és nem „kvartett”), szóközzel elválasztva, kötőjel nélkül írjuk; ha lehet, zárójelben felsoroljuk az együttes tagjait. Például:
Tátrai vonósnégyes (Tátrai Vilmos - hegedű, Szűcs Mihály - hegedű, Konrád György - brácsa, Banda Ede - gordonka)
Melos vonósnégyes (Melcher, Wilhelm - hegedű, Voss, Gerhard - hegedű, Voss, Hermann - brácsa, Buck, Peter - gordonka)

– ha a forrás alapján nem tudjuk azonosítani, mely műsorszámot melyik előadó játszotta, a megjegyzésben soroljuk fel az előadókat; ha nagy valószínűséggel társítani tudjuk a művekkel, beírjuk, de megjegyzéssel.

Budapesti Hangversenyek Adatbázisa

HASZNÁLATI ÚTMUTATÓ

A Budapesti Hangversenyek Adatbázisa a 20–21. századi magyarországi hangversenyélet adatainak összegyűjtésére törekszik, a közelmúlt zenei életének eseményeit kívánja korszerű eszközökkel a nagyközönség számára hozzáférhetővé tenni. Célkitűzése minden elérhető forrásadat teljes és pontos rögzítése, bár szerkezetéből és jellegéből adódóan ez sok esetben aligha megvalósítható: a téma kutatói számára hasznos kiindulópontként szolgálhat, ugyanakkor számot tarthat a zeneélet iránt érdeklődő közönség figyelmére is. Kialakulásának története az 1960-as évekig nyúlik vissza, az itt található információk halmaza számos magyar zenetörténész, zenetanár, gyakorló muzsikus, egyetemi hallgató több évtizedes munkájának eredménye. Alapgondolata – Ujfalussy József kezdeményezése, az adatgyűjtést negyven éven át irányító Berlász Melinda visszaemlékezése szerint – egy, a zenetörténeti kutatásokat segítő hangverseny-adattár kialakítása volt, amely eleinte kéziratos cédulakatalógus formájában jött létre. Az adatok elsődleges forrása az Országos Széchényi Könyvtár Plakát- és Kisnyomtatvány-tárának gyűjteménye (rövidítése: OSzK-PLT) volt, amely később kiegészült – a párhuzamos kutatások révén – számos egyéb, elsősorban sajtótermékeken alapuló gyűjtések adataival. A számítógépes rendszerek megjelenésével a kéziratos adatokat DOS rendszerű elektronikus adatbázissá alakították, ennek minden előnyével és hátrányával együtt. A jelenlegi internetes adatbázis a DOS-os táblázatok konvertálásával a kéziratos cédulakatalóguson alapul, annak sokoldalúságát igyekszik visszaadni.

Az adatbázis keresőfelületén a koncertek alapadatai mellett egyes zeneszerzők, művek vagy előadók, sőt sajtótermékekben megjelenő kritikák alapján is lehet keresést indítani (adatkapcsolásra kizárólag a szerző és cím rovatok esetében van lehetőség). Keresésnél érdemes a lehető legmegbízhatóbb adatrészletből kiindulni, művek esetében például műjegyzék- vagy opusszám beírásával. Így például ha Bach Chaconne-jának játszottságáról szeretnénk tájékozódni, legjobb, ha a „BWV 1004”-et írjuk a keresőmezőbe, így mind önálló tételként, mind a d-moll partita részeként meg fog jelenni találatként, sőt a darab Busoni-féle átirata is megjelenik, ez utóbbi esetben a műjegyzék-szám zárójelbe kerül. Továbbá érdemes a megjegyzés rovatokra is figyelni, amelyekben számos pluszinformációt találhat az érdeklődő. Az első „megjegyzés” rovat a koncertre általánosan érvényes információkat tartalmazza. A „megjegyzés 2” rovat az egyes műsorszámokra vonatkozik, itt az esetleges bizonytalanságra, hiányosságra vagy az alapadatok egységesített alakjától való, történeti információ értékű eltérésekre hívjuk fel a figyelmet (például a művek az eredeti műsorlapon szereplő sajátos címadása, zeneszerzők, előadók nevének rendkívüli írásmódja, művek bemutatójára vonatkozó megjegyzések stb.) Keresésnél érdemes figyelembe venni a keresőrovatokban legördülő adatokat. Mivel a rendszer csak teljes egyezés esetén jeleníti a megfelelő találatokat, legjobb, ha teljes adatsorra vagy ennek egy részletére keresünk rá. Különösen figyelni kell az idegen nyelvű nevek, címek specifikus ékezeteire, amelyeket javasolt gyorsbillentyűk (ún. repülő ékezetek) segítségével bevinni.

Minden hangverseny adatait önálló adatlapon rögzítjük. Az itt feltüntetett információk közül kizárólag a hangverseny címe tükrözi az eredeti forrás írásmódját, a szerzők és előadók neve, valamint a művek címe meghatározott elvek alapján, lehetőség szerint egységesítve jelennek meg az adatbázisban (a beírásra vonatkozó alapelveket a Hangverseny-adatbázis leírási szabályzata tartalmazza). Az adatbázis nyelve magyar, ennek ellenére a műsorszámoknál számos esetben megtartjuk az idegen nyelvű, eredeti, hitelesnek tekintett címalakot, amelyhez referenciaként a Grove-lexikon (The New Grove Dictionary of Music and Musicians, 2001) műjegyzékeit, magyar szerzők esetében pedig a Bartha Dénes szerkesztette Zenei lexikont (Szabolcsi Bence – Tóth Aladár: Zenei lexikon, Budapest: Zeneműkiadó, 1965.), a Mágus kiadó Magyar zeneszerzők sorozatának kiadványait, illetve az interneten elérhető fontos műjegyzékeket használjuk.

Mivel az adatbázis folyamatos fejlesztés alatt áll, javasolt elsősorban az ellenőrzött, az adatbázis szerkesztői által megbízhatónak vélt rekordok használata. A keresőfelületen ez előre beállítható az „Ellenőrzött rekordok” jelölőnégyzettel, de az adatlapon is megtalálható az erre vonatkozó információ. A későbbiekben talán lesz mód arra is, hogy szkennelt formában az adatlapokhoz csatoljuk a kritika teljes szövegét, sőt akár a plakátok digitalizált változatát is. A felhasználók erre az e-mail-címre küldhetik el észrevételeiket az adatbázis működéséről, esetleges hiányosságairól, a felbukkanó hibás adatokról.

 

A 20–21. Századi Magyar Zenei Archívum adatbázisai

 

Adatbázis Leírás

Budapesti Hangversenyek Adatbázisa

Bartók Correspondence

A folyamatosan bővülő, de már jelenleg is 20.000 adatot tartalmazó Budapesti Hangversenyek Adatbázisa a főváros 20. században elhangzott koncertjeinek műsorát tartalmazza, az előadókra, művekre, zeneszerzőkre, időpontokra történő kereséses lehetőségeivel, valamint az egyes koncertek sajtófogadtatásának adataival. 

Leírási szabályzat >>>
Útmutató a használathoz >>>
Biró Viola tanulmánya az adatbázis történetéről >>>

 

Magyar Zenei Folyóiratok Digitális Adatbázisa

Magyar Zenei Folyóiratok Digitális Adatbázisa

A digitális gyűjtemény teljes terjedelmében közli a 20. század első felében működő magyar nyelvű zenei folyóiratokat, betekintést nyújtva ezzel a korszak magyar zeneéletébe, e zeneélet legjelentősebb alakjainak tevékenységébe, a zene iránt érdeklődő közönség információs bázisaiba, illetve a magyar zenetudomány fokozatos szakmai kibontakozásába.

A Magyar zenetudomány bibliográfiája
(1900-1950)

Magyar Zenei Folyóiratok Digitális Adatbázisa

A magyar zenetudomány bibliográfiáját közreadó adatbázis az első olyan kísérlet, amely a 20. századi első felének zenetudományi termésének felmérésére törekszik. Az 1900 és 1950 között megjelent magyar zenetudományi publikációk bibliográfiai adatait tartalmazza rövid tematikai ismertetőkkel.

Gyűjteményi Adatbázis

Gyűjteményi Adatbázis

A "Lendület" 20-21. Századi Magyar Zenei Archívum és Kutatócsoport folyamatosan bővülő Gyűjteményi adatbázisa, amely jelenleg 1.500-2.000 adatot tartalmaz, az Archívumban őrzött dokumentumokról - zeneszerzői kéziratokról, nyomtatott kottákról, könyvkiadványokról, tanulmányokról, hang- és filmfelvételekről, fényképekről, egyéb tárgyakról és a digitális gyűjteményekről -, valamint az Archívum zeneszerzőiről-gyűjteményeiről ad páratlanul részletes információt. 

A magyarországi operett forráskatalógusa 

Magyar operett forráskatalógs

A magyarországi operett forráskatalógusa az 1860 és 1959 közötti időszakban az operett műfajával kapcsolatosan felbukkanó, rendkívül sokféle forráscsoportba enged betekintést. Az itt fellelhető adatok az operett mindennapi életének kutatói számára nyújtanak megkerülhetetlen kiindulópontot.

A magyar populáris zene sajtóbibliográfiája (1945-1990)

Bartók Correspondence

Az adatbázis célja, hogy összegyűjtse és rendszerezze az államszocializmus időszakában a szórakoztató zenével kapcsolatban magyar nyelven megjelent valamennyi írás (tanulmány, esszé, tárca, riport, interjú, stb.) legfontosabb bibliográfiai adatait. A jelenleg hozzáférhető mintegy 3000 tétel nagy részét a második világháború utáni ifjúsági lapok és zenei folyóiratok vonatkozó cikkei jelentik, de az adatbázis folyamatosan, újabb és újabb folyóiratok bevonásával és feldolgozásával bővül.

A bibliográfia leírása >>>