Vikarius Laszlo

Osztály: Bartók Archívum
Fokozat, beosztás: CSc, tudományos főmunkatárs, osztályvezető, 
a „Bartók Béla zeneműveinek kritikai összkiadása” főszerkesztője
Email: Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.
Szoba: 102
Telefon: (1) 214-6770 / 102

 

Életrajz

Születési év:

  • 1962

Felsőfokú végzettség:

  • zeneirodalomismeret tanár, Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola (ma: Egyetem) zenetudományi tanszak, 1989. június 26.
  • muzikológus, Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola (ma: Egyetem) zenetudományi tanszak, 1992. április 22. 

Tudományos fokozat:

  • zenetudomány kandidátusa (CSc), a Magyar Tudományos Akadémia Doktori Tanácsa, 1999. június 7.

Kutatási terület:

  • Bartók Béla élete és művei, középkori és reneszánsz zeneelmélet és zenetörténet

 

*1962. május 21. Budapest. 1984 és 1989 között végezte el a Liszt Ferenc Zeneakadémia Kroó György vezette zenetudományi szakát. Zenetudományi diplomát egy 15. századi latin nyelvű zeneelméleti jegyzetanyagról írott értekezéssel szerezte 1992-ben (témavezető: Dobszay László és Szendrei Janka). 1989-ben egy hónapot töltött Firenzében. 1990/91-ben Kodály Ösztöndíjban részesült, majd 1992 és 1995 között TMB ösztöndíjat kapott. Az 1992/93-as tanévet svájci állami ösztöndíjasként a bázeli Zenetudományi Intézetben töltötte, ahol továbbtanult (Wulf Arlt, Max Haas; főként a középkori és reneszánsz polifóniáról) és kutatott a Sacher Stiftungban is. 2000 és 2003 között Bolyai kutatási ösztöndíjban részesült. Kétszer vett részt hallgatóként a Seminari Internationale Estivi „Jacopo da Bologna” nyári tanfolyamon (Giovanni di Bacco, Margaret Bent, John Nadas, Dozza, 2002, 2003). 1988 óta dolgozik a Magyar Tudományos Akadémia Zenetudományi Intézetének Bartók Archívumában: 1988–1989 szerződéssel; 1989–1992 TMB ösztöndíjasként; 1992–1994 fiatal kutatóként; 1995–1998 tudományos segédmunkatársként; 1998–2000 tudományos munkatársként; 2000-től tudományos főmunkatársként. A Bartók Archívum vezetését 2005-től vette át. Emellett 1996-tól tanít (félállásban) a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán (ma Egyetem): 1996/97 óraadó; 1997–2000 tanársegéd; 2000–2004 adjunktus; 2004-től docens.

A zenetudomány kandidátusa címet 1999-ben nyerte el az utóbb Modell és inspiráció Bartók zenei gondolkodásában címmel megjelent értekezésével. Fő kutatási területe a forráskutatás, stíluselemzés, valamint a hatás- és recepció-történet. Önálló kutatást eleinte középkori latin nyelvű zeneelméleti források körében végzett, majd tevékenységében a fő hangsúly a Bartók kutatásra helyeződött. Zenetudományi szakos hallgatóknak tartott kurzusaiban viszont dominál a régi zenetörténet a görög zeneesztétikától a középkoron át a reneszánsz zenetörténetéig és zeneelméletéig. Rendszeresen publikál cikkeket Bartókról magyar mellett angol és német nyelven. Rendszeresen vesz részt nemzetközi konferenciákon itthon és külföldön (Algéria, Anglia, Ausztria, Egyesült Államok, Németország, Szerbia, Szlovénia). Lampert Verával közösen szerkesztette a Somfai Festschriftet (2005) és Bartók népdalfeldolgozásainak forrásjegyzéke új angol kiadását (2008); Kárpáti Jánossal és Pávai Istvánnal CD-ROM-on közreadta Bartók arab népzenei gyűjtését (2006); közreadta Bartók operájának, A kékszakállú herceg várának legkorábbi fennmaradt autográf kéziratát (2006). 2005-ben Szabolcsi Bence díjjal, 2008-ban pedig Hauser Arnold díjjal tüntették ki. A Magyar Zenetudományi és Zenekritikai Társaság elnökségi tagja, illetve jelenlegi elnöke (2007 óta).