Zenetörténeti Múzeum
|
A Zenetudományi Intézet vezetése az újabb átszervezéssel kapcsolatban teljes mértékben egyetért az MTA Zenetudományi Bizottság ez ügyben kiadott állásfoglalásával: A magyar zenetudományi kutatás intézményes kezdetei, Bartók Béla és Kodály Zoltán úttörő és nemzetközi jelentőségű népzene-rendszerezői tevékenysége révén, a Magyar Tudományos Akadémiához kötődnek. A Magyar Tudományos Akadémia alapította azt a két műhelyt – a Népzenekutató Csoportot és a Bartók Archívumot –, amelyből később az MTA Zenetudományi Intézete létrejött. A jelenleg a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Zenetudományi Intézetében őrzött és gondozott, a nemzeti kulturális örökség részét képező nagy zenei gyűjtemények – a Bartók Archívum, a Népzenei és Néptánc Archívum, a 20–21. Századi Magyar Zenei Archívum és a Zenetörténeti Múzeum – a Magyar Tudományos Akadémia tulajdonában állnak, és ezeknek a kivételes értékű gyűjteményeknek méltó őrzőhelye a szintén MTA tulajdonú Erdődy-Hatvany palota. A Zenetudományi Intézetnek az Eötvös Loránd Tudományegyetemhez való csatolása minden ésszerű elgondolásnak ellentmond, és semmiféle történeti vagy praktikus érv nem szól mellette. Az MTA Zenetudományi Bizottsága üdvözli az MTA Elnöksége 2025. június 24-i állásfoglalását, amely szerint az MTA a megfelelő működési költségek és bérek biztosítása esetén kész átvenni a HUN-REN-ről leválasztott négy kutatóközpontot, a hazai nemzeti kutatások letéteményeseit: ezen intézmények, köztük a Zenetudományi Intézet finanszírozásának azonnali rendezése és hosszútávú biztosítása, a nyugodt munkakörülmények megteremtése nemcsak a magyar tudományosság, de a nemzet érdeke. A Zenetudományi Intézet gyűjteményeinek működtetését, kutatási eredményeinek a nemzeti kultúrába való szerves beépülését és kiemelkedő nemzetközi elismertségének fenntartását csak a Magyar Tudományos Akadémia biztosíthatja.
|
A Zenetörténeti Múzeum aktuális kiállításai
Erkel-műhely
Kiállítás a Hymnusz megzenésítésének 175. évfordulója alkalmából
Kiállítás a Zenetörténeti Múzeum 2. termében
Kurátor: KIM Katalin
IDŐSZAKI KIÁLLÍTÁS
A kiállítás megtekinthető: 2019. június 12-től 2020. márciusig MEGHOSSZABBÍTVA 2020. október 25-ig
A műhelyszerű, azaz többszerzős komponálás az európai zenés színházak működésének hagyományos része volt. Az 1837-ben megnyílt Pesti Magyar Színház (1840-től Nemzeti Színház) összeszokott együttese, melynek Erkel Ferenc 1838-ban vette át karmesterként a vezetését a vándortársulati időkből hozta magával ezt a hagyományt. Jelen kiállítás a magyar nemzeti opera megteremtője, Erkel Ferenc zeneszerzői alkotóműhelyébe is betekintést ad. A Hunyadi László (1844) kivételével bizonyos mértékű közös munka nyoma Erkel minden operájának szerzői partitúrájában felfedezhető. Kiállításunk apropója azonban a Nemzeti Színház által 1844-ben kiírt pályázat Kölcsey Ferenc Hymnus-ának megzenésítésére, melynek pályadíját Erkel Ferenc nyerte el. A zenei variánsokban gazdag forrásanyag önmagáért beszél. Kölcsey–Erkel Hymnuszára nem ereklyeként tekintettek, hanem erőteljes szimbólumként, amelyet használtak, alakítottak – maga Erkel is ezt tette operáiban (Erzsébet, Dózsa György). A kiállítás címében szereplő Erkel-műhely a Nemzeti Színház együttesére is utal, amely több mint három évtizeden át a karmester-zeneszerző vezetése alatt működött. A Hymnusz kanonizálásának és törvényi rangra emelésének történetét ebből a műhelyből elindulva mutatjuk be. Az újabban feldolgozott nemzeti színházi és operaházi játszópéldányok alapján áttekintjük az előadói gyakorlat azon hagyományvonalát, amely leginkább köthető Erkel Ferenchez. Ugyanakkor a tágabb kontextust is megismertetjük: egyfelől a Nemzeti Színházon kívüli hagyományozódás legfontosabb forrásait, a megszólalások jelentős alkalmainak dokumentumait, a Hymnusz mintegy másfél évszázadát 1989-es törvényi rangra emeléséig. Másfelől kitekintést adunk azokra a himnuszként játszott, énekelt zeneművekre is (Rákóczi-induló, Hunnia nyög letiporva…, Szózat, Meghalt a cselszövő…), amelyek a Hymnusz kanonizálásával egy időben, szintén mintegy himnuszként voltak használatban és egy részük ugyancsak a magyar nyelvű zenés színjátszás műhelyeiből kerültek ki.
Kurátor: KIM Katalin
Munkatársak: BÉKÉSSY Lili, ELEK Martin, GUSZTIN Rudolf, HORVÁTH Pál, MURVAI-BŐKE Gabriella, NÉMETH István csaba, RISKÓ Kata, TÓTH Emese, VIZINGER Zsolt
Látványterv: KIM Attila
Vágó: KUKÁR Manó
Grafikai tervezés: VIZINGER Zsolt
Zenetörténeti Múzeum részéről: BARANYI Anna, BORZ Zsófia, GERŐ Péter, HAJSZ Viktor
Kivitelezés: Print Wizard kft.
Támogatók:
MTA BTK Zenetuodmányi Intézet, Nemzeti Kulturális Alap, OTKA, Országos Széchenyi Könyvtár, Magyar Nemzeti Múzeum, Pest Megyei Levéltár, Magyar Állami Operaház
Képek a megnyitóról:
Fotó: SZIGETI Tamás / MTA
Képek a kiállításról:
