nov

 17

 

Czagány Zsuzsa osztályvezetői pályázata

A pályázat szövege itt olvasható

Szlovák-magyar akadémiai pályázat lezárása: nemzetközi zenetörténész-középkorász konferencia Pozsonyban

okt24

 

 

2017. október 24-én kerül sor Pozsonyban A középkori Magyarország hangjelzett kódexei: transzregionális forráskutatás és online adatbázis-építés című közös, szlovák-magyar akadémiai pályázatot lezáró nemzetközi konferenciára (témavezetők: Eva Veselovská és Czagány Zsuzsa). A kétéves pályázat keretei közt végzett közös kutatás eredményeként több, a magyar zenei medievisztikában kulcsontosságú kódex töredéke került napvilágra szlovákiai és magyarországi gyűjteményekben, és segített hozzá a források egy-egy szakaszának virtuális rekonstrukciójához. A projekt részeként kezdetét vette a középkori Magyarország kottás kódextöredékeinek újrarendezése, elektronikus és digitális földolgozása, s az új rendszeren alapuló, a Régi Zenetörténet Osztály honlapján hamarosan megjelenő Fragmenta adatbázis létrehozása. A konferencián a pályázat valamennyi magyar résztvevője (Czagány Zsuzsa, Gilányi Gabriella, Papp Ágnes) előadást tart, és sor kerül a Fragmenta adatbázis bemutatására.

A konferencia plakátja

A konferencia programja

 

 

MedRen Prague 2017

nov10  

2017. július 4. és 8. között kerül sor Prágában a középkori és reneszánsz zene nagyszabású 45. nemzetközi MedRen konferenciájára. A központi témák ezúttal a közép-európai térség X-XVI. századi zenetörténete, illetve a reformáció zenei megnyilvánulásai köré összpontosulnak. Külön szekcióban lesz szó a liturgikus egyszólamúság késő középkori cseh, lengyel és magyar megjelenésformáiról, forrásairól, stílusbeli folyamatairól, azok egymásra hatásáról. A szekciót, amelyen Czagány Zsuzsa, a Régi Zenetörténeti Osztály tudományos főmunkatársa is előadást tart, a szervezők Kiss Gábor, a Régi Zenetörténeti Osztály nemrég elhunyt vezetője emlékének ajánlják.

A konferencia programja

  

nov10  

A würzburgi Julius-Maximilians-Universität és a St. Gallen-i kolostorkönyvtár közös szervezésében került sor 2017. július 3. és 7. között az első St. Galleni Nyári Zenetörténeti Akadémiára. A St. Gallen-i kolostorkönyvtár egyedülálló módon közel négyszáz kora középkori liturgikus zenei forrásnak ad helyet, ami a könyvtár gyűjteményét a korai középkori liturgikus zene kutatásának egyik legjelentősebb forrásbázisává teszi, s kódexeinek helyben való tanulmányozása ritka lehetőség a kutatók számára. A nyári akadémia hét résztvevőjét, köztük Sanda Annát, a Régi Zenetörténeti Osztály munkatársát négy tapasztalt kutató (Prof. Dr. Andreas Haug, Universität Würzburg; Prof. Dr. Michael Klaper, Universität Jena; Prof. Dr. Lori Kruckenberg, University of Oregon, Eugene; Dr. Hanna Zühlke, Universität Würzburg) segítette a korai kottás és történeti források tanulmányozásában, amely elsősorban a könyvek alapos, irányított tartalmi megismerésére, emellett kodikológiai és paleográfiai elemzésükre irányult. Az ötnapos intenzív, kiscsoportos munkát a könyvtár (Stiftsbibliothek) és az archívum (Stiftsarchiv) munkatársai is segítették.

  

nov10   2016. november 10. és 12. között a Cseh Tudományos Akadémia zenetörténeti munkacsoportja és a prágai Károly Egyetem Zenetudományi Tanszéke nemzetközi zenetudományi konferenciát rendezett. A konferencia a IV. Károly német–római császár és cseh király születésének 700. évfordulója alkalmából rendezett ünnepségsorozat („Karolus Quartus”) része volt, az előadások többsége ennek megfelelően a 14. századi cseh zene- és művészettörténet aktuális kérdéseivel foglalkozott. A rendezvényre a Régi Zenetörténet Osztály három kutatóját is meghívták. Czagány Zsuzsa a Váradi szekvencionále egy töredékesen fennmaradt 14. századi szekvenciájának vándorlási útvonalát rekonstruálta, Kiss Gábor az Ulászló-graduále marginális jegyzeteit elemezte, Papp Ágnes pedig az első prágai érsek és IV. Károly kortársa, Arnestus de Pardubicz antifonáléjának zsoltárdifferenciáit helyezte szélesebb összefüggésbe. A regionális jellegű konferenciát különösen hasznossá tette a résztvevők számára a számos közös probléma és a számos ponton érintkező forrásanyagok tárgyalása.

     A konferencia programja                   Képek az eseményről

 

Dolgozatok 2013 2014 borito  

A Zenetudományi Intézet „műhely-jellegű” folyóirat hiányában 1978-ban jelentette meg első ízben a Zenetudományi Dolgozatokat. Az alkalmi tanulmánykötet aztán rendszeresen megjelenő évkönyvvé vált. A 38 éve fennálló könyvsorozatnak immár 27. kötete jelent meg. A jubileumi dupla szám szerkesztője Kiss Gábor, a szerkesztő munkatársai Gilányi Gabriella, Loch Gergely, Czagány Zsuzsa és Papp Ágnes. Az új kiadvány tartalomjegyzéke itt látható, a szerkesztő előszava pedig itt olvasható.

További részletek

A sorozat indulásakor, 1978-ban Ujfalussy József a következőket vetette papírra: „Minden tudományos munka természetes életfolyamataihoz tartozik a mindennapok részeredményeinek közlése, egybevetése más eredményekkel és véleményekkel, az abból eredő termékeny vita. Ennek a véleményáramlásnak és -cserének a fórumai a tudományos folyóiratok”. Mivel ilyen folyóirat nem volt, a Zenetudományi Intézet e funkciót tanulmánykötetekkel igyekezett pótolni, amelyekből rendszeresen megjelenő sorozat lett. Az évkönyv valóban a hazai zenetudományi kutatások aktuális eredményeinek, részeredményeinek, vitáinak fórumává vált, a különböző kutatási témák többnyire első, legközvetlenebb bemutatása révén a Zenetudományi Intézetben folyó munka mintegy 40 éves kutatástörténetének lenyomatát adja.

A „mindennapok részeredményeinek” közlése mellett a sorozat alkalmilag konferenciák anyagának közlésére is vállalkozott. Bár elsődlegesen a Zenetudományi Intézet kutatóinak írásaira épült, alkalmanként igyekezett azok körét szélesíteni, így az utóbbi években rendszeresen közölte külföldi szerzők írásait. Jóllehet természeténél fogva a sorozat tartalma többnyire spontán alakul ki, a kötetek egy része tematikus szerkesztésű, lásd pl. a Somfai László vagy Dobszay László tiszteletére készült köteteket, vagy a 35 éves sorozatnak emléket állító 2012-es számot, amely a kutatástörténet és gyűjteménytörténet köré épül. A jelen kötet a Zenetudományi Intézet 40 éves fennállását kívánja a kutatási témák lehető legszélesebb spektrumával megünnepelni.

 
maj19   Két előadás „A magyarországi cantus planus az egyetemes zenetörténetben: Célok, módszerek, távlatok a 21. század elején” című projekt eredményeiből
Bevezeti: Czagány Zsuzsa
Bartók terem, 2016. május 19. csütörtök, 10 óra

Rudolf Krisztina: Tropizált traktuskompozíciók a 15. században: A Laus tibi Christe — Filio Mariae traktus megjelenési formái cseh, lengyel és magyar forrásokban

(az előadás absztraktja)

A traktus azon kevés gregorián műfajok egyike, amelyeket rendszerint nem szoktak tropizálni (azaz szövegi-zenei betoldással ellátni). Többek között ezért is meglepő egy szövegi betoldásokkal ellátott, nem a hagyományos repertoárhoz tartozó traktus jelenléte a zágrábi székesegyház 18. századi graduáléjában. A szakirodalom szűkös adatai, továbbá valamennyi rendelkezésre álló cseh, lengyel és magyar forrás tanúsága szerint a Laus tibi Christe traktust a 15. század elején komponálhatták. A források bemutatása mellett az előadás összefoglalja a tétel különleges dallami-szerkezeti tulajdonságait, közép-európai párhuzamait, feltételezhető utrakvista kapcsolatait. A késő középkori liturgikus énekkészlet véletlenszerűen felbukkanó darabja olyan tételek csoportjára derít fényt, amelyek szöveges betoldásaik és zenei megformálásaik miatt különleges, innovatív alkotások: a gregorián repertoár egyedülálló, ámbár rövid életű darabjai.

Sanda Anna: Az úrnapi officium átmeneti alakja: Egy késő középkori ünnep kodifikációjának és zsolozsmaváltozatainak állomásai

(az előadás absztraktja)

A késő középkori ünnepek zsolozsmái – a klasszikus zsolozsmakészlet gyarapításai – többnyire megmaradtak egy térség vagy csoport használatában. Ettől az általános jelenségtől tér el az úrnapi officium végső formájának (Sacerdos in aeternum) az egyes zsolozsma-hagyományokon túlmutató ismertsége, melyhez Aquinói Tamás szerzői tekintélye nagymértékben hozzájárulhatott.

Az előadás összefoglalja az ünnep kodifikációjának mintegy öt évtizedes történetét, bemutatja legkorábbi fennmaradt forrásait, megvilágítja a végső zsolozsma kikristályosodásának állomásait. A változatokat tárgyaló szakirodalom áttekintéséből kiindulva az előadás egy átmeneti zsolozsmaalak (Sapientia aedificavit) forrásaira összpontosít. A Sapientia aedificavit ciklus két további, a nemzetközi szakirodalom számára eddig ismeretlen 14. századi zágrábi-kalocsai forrásának (H-Bu Clmae 33 és Hr-Zu MR 43), valamint a 13. század végi esztergomi breviárium (Cz-Ps DE I 7) úrnapi zsolozsmájának vizsgálata újabb adalékokkal szolgálhat a zsolozsmaváltozatok évtizedek óta nyitott diskurzusához.