A tridenti zsinat utáni latin liturgikus ének Magyarországon


 

  • Korlátozott előzmények után 2008-ban indult az első szisztematikus kísérlet a magyarországi gregorián ének utolsó, hanyatló korszakának tudományos áttekintésére, történetének feltárására és leírására. Az osztály tematikus keretei közé illeszkedő munkát elsősorban Gilányi Gabriella végzi.
  • Az elsődleges cél a lappangó forrásanyag összegyűjtése, feltárása, majd tudományos analízise volt. A mintegy nyolc hazai és külföldi könyvtárban és egyházi gyűjteményben végzett alapkutatás során több tucatnyi hangjelzett forrást találtunk, és vontunk be zenei vizsgálatainkba, ezekről gazdag forrásleírással bővített jegyzékek készültek.
  • A vizsgálat folyamán jelentős számban írtunk ki dallamokat támlapokra (több száz tételt), s ezáltal a dallamváltozatok összehasonlíthatóvá, elemezhetővé váltak.
  • A kutatás tematikailag alapvetően kétpólusúnak bizonyult. Külön foglalkoztunk 1. a tridenti zsinat utáni új római ének magyarországi recepciójával, valamint 2. a  középkori magyar gregorián ének maradványainak továbbélésével. 
  • Meglepően gazdag idevágó forrásanyagot tártunk fel a magyarországi alapítású pálos rend hagyományából, s ez lehetőséget kínált a 17–18. századi egyszólamú pálos liturgikus zenei gyakorlat átfogó vizsgálatára és rekonstruálására: egy különleges retrospektív praxis feltárására.

 

Antiphonarium romanum     Palos graduale cimlap resize     Palos graduale f7 resize

 

További részletek

A gregorián ének utolsó, hanyatló periódusa, valamint a tridenti zsinat liturgikus zenei reformjának magyarországi recepciója a magyar zenetörténeti kutatások legkevésbé feltárt területei közé tartozik. Örvendetes módon az utóbbi időszakban megindulhatott e repertoárok tekintélyes méretű és változatos összetételű forrásanyagának felfedezése és összegyűjtése, s a rendelkezésre álló források alapján a korszak egyszólamú latin liturgikus énekgyakorlatának rekonstruálása, leírása, elemzése, amelyet osztályunkon elsősorban Gilányi Gabriella végez.

A poszt-tridenti egyszólamú latin ének vizsgálata a Régi Zenetörténeti Osztály kutatási témái között határterületet képvisel, hiszen nemcsak a középkorhoz tartozó késői gregorián dallamok elemzését jelenti, hanem egy átfogó áttekintés megteremtése érdekében a magyar gregorián zenei stílus természetétől idegen, a humanista esztétikai kordivatot követő komponált-metrizált 17­‒18. századi római énekek analízisét is magába foglalja. Azét a cantus romanusét, amely pápai jóváhagyás nélküli nyomtatott itáliai karkönyvekben terjedt el Magyarországon a Pázmány Péter-féle liturgikus romanizációt (1630) követően, s amely még a 18. században is egy jól hozzáférhető, kompakt egyszólamú zenei repertoárt kínált a mindennapi liturgikus zenei praxis számára a szertartások egyébként leszűkült énekalkalmain.

A gregorián fennmaradására a zsinat után Magyarországon néhány szerzetesrendnél volt a legtöbb esély, ezek közül kutatásaink kiemelten foglalkoznak a magyar alapítású pálos rend zenei hagyományőrzésének jelenségeivel. A pálosoknál a római rítus korai, 1600-as bevezetése nem járt együtt a liturgikus zenei stílus teljes romanizálódásával. A 17‒18. századi történeti és zenei adatok inkább arra utalnak, hogy a tridenti zsinat által jóváhagyott liturgikus tételeket, szövegeket a rend továbbra is a középkori esztergomi dallamok változataira énekelte. A zenei hagyományőrzésnek ez a módja azonban nem merevedett meg az évszázadok folyamán, s lehetőséget kínál a nyomon követésre. Összehasonlító zenei vizsgálataink bemutatják a zenei stílusfejlődés dinamikáját, felfedik és elkülönítik a tridenti zsinat utáni pálos „gregorián” egyes rétegeit, hagyományos és modern elemeit, formálódásának földrajzi és kronológiai variánsait, s kibővítik tudásunk a középkoron kívül eső, de a magyar gregorián hagyományhoz szorosan hozzátartozó, s azt élénkebb színekkel megvilágító jelenségek felfedezésével. A projekt eredményeképp több tucat új liturgikus zenei forrás került a hazai cantus planus-kutatás látókörébe.

Az osztály témába vágó publikációi:

Szendrei, Janka. „Der Ritus tridentinus und die paulinische Tradition im Ungarn des 17. Jahrhunderts: Kompromiß, Kontrafaktur, Modifikation”. In The Past in the Present. Papers Read at the IMS Intercongressional Symposium and the 10th Meeting of the Cantus Planus Budapest & Visegrád, 2000, ed. László Dobszay. Budapest: Liszt Ferenc Academy of Music, 2003, 329–352.

 

Uő. Graduale Romanum ad usum monasterii Paulinorum de Újhely (1623). Musicalia Danubiana 24. Budapest: MTA Zenetudományi Intézet, 2010.

 

Gilányi, Gabriella. „Against Change? Later Corrections to Responsory Melodies in the Franciscan Antiphoner, H-Bu Cod. Lat. 118, 119, 121, 122”. In Dies est leticie. Essays on Chant in Honour of Janka Szendrei, ed. David Hiley, Gábor Kiss. Ottawa: Institute of Medieval Music, 2008, 243­–255.

 

Uő. „The Reception of Post-Tridentine Cantus Romanus in 17th and 18th Century Hungary”. Studia Musicologica 50, (2009/3–4): 301–314.

 

Uő. „17–18. századi kottás liturgikus könyvek az Esztergomi Hittudományi Főiskola Könyvtárában”. Magyar Sion 3 (2009/2): 250–260.

 

Uő. „Zenei archaizmusok és neologizmusok a 18. századi pálos zsolozsmában”. In Zenetudományi Dolgozatok 2009, szerk. Kiss Gábor. Budapest: MTA Zenetudományi Intézete, 2010, 69–96.

 

Uő. „Retrospective or not? Pauline Introits in the 18th century Hungary”. In Der Paulinerorden: Geschichte, Geist, Kultur. Művelődéstörténeti Műhely. Rendtörténeti Konferenciák II/2, ed. Sarbak Gábor. Budapest: Szent István Társulat, 2010, 503–510.

 

Uő. „Horvát variáns, magyar variáns? XVIII. századi pálos dallamaink új források fényében”. In Hagyomány és megújulás a liturgiában és zenéjében, A Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Egyházzene Tanszéke újraindításának 20. évfordulóján tartott szimpózium előadásai. Budapest: Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Egyházzenei Tanszéke; Magyar Egyházzenei Társaság, 2012.

 

Uő. „A hiányzó láncszem? Egy 1687-es pálos antifonále Crikvenicából”. Magyar Zene 52  (2014/1): 5–15.

 

Uő. „Középkori kottás töredékek újrafelfedezése a Központi Papnevelő Intézet Pálos Könyvtárában”. In Zenetudományi Dolgozatok 1978–2012, szerk. Kiss Gábor. Budapest: MTA-BTK Zenetudományi Intézet, 2014, 389–394.

 

Kiss Gábor. „Tridentinum előtt és után. A magyarországi pálosok ordinárium-hagyománya”. In Zenetudományi Dolgozatok 2009, szerk. Kiss Gábor. Budapest: MTA Zenetudományi Intézete, 2010, 97–133.

 

Uő. „The Mass Ordinary Formulas of the  18th century Hungarian and Croatian  Pauline Provinces”. In Cantare amantis est. Festschrift zum 60. Geburtstag  von Franz Karl Praßl, hrsg. Robert Klugseder. Purkersdorf: Verlag Brüder Hollinek, 2014, 172–187.