Középkori zeneelmélet


 

  • 1934-ben jelent meg Bartha Dénes klasszikus monográfiája Szalkai László, a későbbi esztergomi érsek 1490-ben készült iskolai zeneelméleti jegyzeteiről.
  • A szöveg kiadását is tartalmazó könyv máig az egyetlen nagyobb szabású hazai publikáció, amely középkori zeneelmélettel foglalkozik.
  • 2002-ben szerveződött az a nemzetközi kutatócsoport - Corpus Hollandrinum -, amely a 14-16. századi cseh, lengyel, német és magyar zeneelméleti szövegek mögött álló késő középkori tanszöveghagyományt és zeneelméleti hagyományt rekonstruálta.
  • Az eredmények alapvető változást hoztak a magyar zenetörténeti kutatás addigi szemléletmódjában: Szalkai jegyzete ugyan hazai viszonylatban továbbra is páratlan, mégsem elszigetelt jelenség, hanem egy késő középkori közép-európai traktátushagyomány része.
  • A kutatócsoport magyar résztvevőinek érdeme, hogy az addig kizárólag zeneelméleti szöveghagyományként kezelt, filológiai módszerekkel megközelített szövegegyüttest zenetörténeti szempontú kutatás tárgyává tették, s rekonstruálták a hátterében álló liturgikus énekgyakorlatot. Ezzel a zeneelméleti gondolkodás és a késő középkori gregorián gyakorlat sokirányú differenciált kapcsolatrendszere vált tapinthatóvá.

Manus Guidonis 01

 

Bővebben

A középkori zeneelmélet a magyarországi zenei medievisztika azon területe, amely az elmúlt évtizedben radikális módszertani és szemléletbeni változáson esett át, s egyfelől a múlt század 90-es éveiben föllépő nemzedék kutatói érdeklődése, másfelől a nemzetközi gregoriánkutatás új kezdeményezései folytán a korábbi háttérbe szorultságból a tudományos vizsgálódás előterébe került.

A hazai elhanyagoltság valamelyest érthető: hiszen a középkori Magyarország területéről Szalkai László 1934-ban Bartha Dénes által publikált zenei jegyzetein kívül alig maradt fönn a musica plana vagy mensurabilis elméletét tárgyaló jegyzet, traktátus. Az elmúlt időszak nemzetközi kutatásai nyomán azonban egy olyan sajátos közép-európai forráscsoport, s egyúttal zeneelméleti hagyomány tárult föl, amely a csekély számú magyarországi emléket is magába foglalja, sőt, azt új megvilágításba helyezi. E 15. századi közép-európai zeneelméleti traktátusok egy jól körülhatárolható, formailag és tartalmilag sajátos jegyekkel bíró csoportot alkotnak. A csoport hátterében, kiindulópontként és legfőbb autoritásként Iohannes Hollandrinus áll, akinek tanítását az egyes traktátusszerzők különböző mértékben idézik és kommentálják. Bár Hollandrinus személye homályba vész, s feltételezett zeneelméleti munkái sem maradtak fenn, a közel harminc délnémet, cseh, lengyel és magyar traktátus egyedülálló módon örökítette tovább a Hollandrinusnak tulajdonított zeneelméleti rendszer elemeit. E rendszerben egy önálló késő középkori zeneelméleti hagyomány – egyfajta virtuális Traditio Iohannis Hollandrini – ölt testet, mely gyakorlatias jellegénél fogva közvetlen betekintést nyújt a kor alap- és középfokú zeneoktatásába. 2001-ben Elżbieta Witkowska-Zaremba és Michael Bernhard vezetésével alakult meg az a nemzetközi kutatócsoport, amely e szöveghagyomány teljes föltárását és forrásainak kiadását tűzte ki célul. A 7 ország 15 kutatóját egyesítő kutatócsoport munkájában a Régi Zenetörténeti Osztály két tagja, Czagány Zsuzsa és Papp Ágnes is aktívan részt vesz.

A kutatócsoportban végzett munka során számos olyan jelenségre derült fény, amely túlmutat a zeneelmélet szűkre szabott keretein, s tágabb zenetörténeti szempontból is figyelmet érdemel. Ezek közé tartozik a traktátusok, s azokon belül elsősorban a tonáriusok zenei példaanyaga, amely kézzelfogható kapcsolatot teremt a zeneelmélet látszólag elszigetelt világa és a korabeli liturgikus énekgyakorlat között. A Régi Zenetörténeti Osztályon folyó kutatás ezt a viszonyt tárja föl immár nem csak a zeneelmélet, hanem a korabeli liturgikus-zenei praxis oldaláról is.

zeneelm 02

 

Az osztály idevágó publikációi

 

Papp Ágnes. „Zeneelméleti jegyzetek és tonárius Cserei János énekeskönyvében”. Magyar Zene 38 (2000): 253-306.

 

Uő. Ágnes. „Eine späte Abschrift der Lehre der musica plana in einem Gesangbuch aus Ungarn”. In Quellen und Studien zur Musiktheorie des Mittelalters, III, Hrsg. Michael Bernhard. München: Bayerische Akademie der Wissenschaften, Veröffentlichungen der Musikhistorischen Kommission, Band 15, 2001, 481-510.

http://www.chmtl.indiana.edu/tml/17th/CZEDMP_TEXT.html

 

Uő. „Scipio álma és a zsoltárdifferenciák rangsora”. In Zenetudományi Dolgozatok 2008, Falvy Zoltán 80. születésnapja tiszteletére, szerk. Kiss Gábor. Budapest: MTA Zenetudományi Intézete, 2008, 93-113.

 

Uő. „A középkori ’magyar’ zsoltártónus. A częstochowai pálos kantuále tonáriusának zsoltározási mintapéldái”. In Zenetudományi Dolgozatok 2010, Budapest: MTA Zenetudományi Intézete, 2011, 23-55.

 

Uő. „Traditio Iohannis Hollandrini – Tonare”. In Papers read at the 16th Meeting of the International Musicological Society Study Group Cantus Planus Vienna, 2011, ed. Robert Klugseder. Wien: Verlag Brüder Hollinek, 2012, 301-308.

 

Uő. „Psalmtöne im Tonar des Pauliner Cantuale aus Częstochowa”. In Liturgy in Pauline Monasteries in Poland. The Sources and Origins, Musica Claromontana – Studia 1, ed. Remigiusz Pośpiech. Opole: Wydawnictvo i Drukarna Świętego Krzyża, 2012, 311−342.

 

Papp, Ágnes─Berktold, Christian. „Tractatus ex Traditione Hollandrini Cod. Cracoviensis 1859 (Trad.Holl. IX)”. In Bernhard, Michael ― Witkowska-Zaremba, Elżbieta (Hrsg.), Traditio Iohannis Hollandrini, Band IV, Die Traktate IX-XIV. München: Verlag der Bayerischen Akademie der Wissenschaften, 2013 (=Bayerische Akademie der Wissenschaften, Veröffentlichungen der Musikhistorischen Komission, Band 22), 1−110.

 

Papp Ágnes. „»Toni chorales«: Rövid tonáriusok Magyarországon a középkor után”. Magyar Egyházzene XX (2012/2013): 299−313.

 

Uő. „Eine liturgische Handschrift mit Tonar der Zagreber Diözese aus dem 17. Jahrhundert”. In De musica disserenda IX/1–2, szerk. Katarina Ster. Ljubljana: Institute of Musicology at the Scientific Research Centre of the Slovenian Academy of Sciences and Arts, 2013, 99–121.

 

Papp, Ágnes─Meyer, Christian. „Tractatus ex traditione Hollandrini cod. Guelferbitani 696 Helmstadiensis una cum cod. monasterii S. Petri Salisburgiensis a.VI.44 (Trad. Holl. XVII)”. In Bernhard, Michael ― Witkowska-Zaremba, Elżbieta (Hrsg.), Traditio Iohannis Hollandrini, Band V, Die Traktate XV-XXI. München: Verlag der Bayerischen Akademie der Wissenschaften, 2014, 155–246.

 

Papp, Ágnes─Meyer, Christian. „Tractatus ex traditione Hollandrini cod. Londoniensis, Arundel 299 (Trad. Holl. XIX)”. In Bernhard, Michael ― Witkowska-Zaremba, Elżbieta (Hrsg.), Traditio Iohannis Hollandrini, Band V, Die Traktate XV-XXI. München: Verlag der Bayerischen Akademie der Wissenschaften, 2014, 303–364.

 

Papp, Ágnes. „Syllabisch versus melodisch. Archaisierung und Reduzierung in der Theorie und Praxis der Differentiae?” In Ars musica and its contexts in medieval and early modern culture, ed. Paweł Gancarczyk. Warszawa: Liber Pro Arte, 2016, 205‒221.

 

Uő. „Tonar und differentia: Geschichte, Funktion, Deutungen”. Studia Musicologica 56 (2015): 133‒145.

 

Czagány, Zsuzsa─Papp, Ágnes. „Spätmittelalterliche Musiktheorie und Choralpraxis. Der musikalische Hintergrund der Traditio Hollandrini”. In Bernhard, Michael ― Witkowska-Zaremba, Elżbieta, Traditio Iohannis Hollandrini, Band VII, Studien. München: Verlag der Bayerischen Akademie der Wissenschaften, 2016 (=Bayerische Akademie der Wissenschaften, Veröffentlichungen der Musikhistorischen Komission, Band 25), 189‒206.

 

Czagány, Zsuzsa. „Anonymi Leutsoviensis Tractatus de musica”. Musica Disciplina XLVI (1992): 223‒242.

 

Uő. „Ein Diffinitorium Musicum aus dem späten 15. Jahrhundert”. In Papers read at the 4th Meeting of the International Musicological Society Study Group Cantus Planus Pécs, Hungary, 1990, ed. László Dobszay ― Ágnes Papp ― Ferenc Sebő. Budapest: Hungarian Academy of Sciences, Institute for Musicology Budapest, 1992, 127-139.

 

Uő. „Der Tractatus de cantu perfecto et imperfecto des Henricus de Zeelandia”. Ín Quellen und Studien zur Musiktheorie des Mittelalters II. München: Bayerische Akademie der Wissenschaften, Veröffentlichungen der Musikhistorischen Kommission, Band 13, 1997, 109‒117.

 

Uő. „Fragmentum tractatus ex traditione Hollandrini cod. Bibliothecae Batthyaneae in Alba Iulia”. In Bernhard, Michael ― Witkowska-Zaremba, Elżbieta (Hrsg.), Traditio Iohannis Hollandrini, Band III, Die Traktate IV-VIII. München: Verlag der Bayerischen Akademie der Wissenschaften, 2011 (=Bayerische Akademie der Wissenschaften, Veröffentlichungen der Musikhistorischen Komission, Band 21), 1−5.

 

Uő. „Die coniunctae des Corpus Hollandrinum in den mitteleuropäischen Choralhandschriften. In Papers read at the 16th Meeting of the International Musicological Society Study Group Cantus Planus Vienna, 2011, ed. Robert Klugseder. Wien: Verlag Brüder Hollinek, 2012, 102-112.

 

Uő. „Tractatus ex traditione Hollandrini cod. Pragensis I.G.1. (Trad. Holl. XI)”. In Bernhard, Michael ― Witkowska-Zaremba, Elżbieta (Hrsg.), Traditio Iohannis Hollandrini, Band IV, Die Traktate IX-XIV. München: Verlag der Bayerischen Akademie der Wissenschaften, 2013 (=Bayerische Akademie der Wissenschaften, Veröffentlichungen der Musikhistorischen Komission, Band 22), 145−225.

 

Czagány, Zsuzsa─Hiley, David─Kubieniec, Jakub. „The coniunctae in medieval sources of liturgical chant”. In Bernhard, Michael ― Witkowska-Zaremba, Elżbieta (Hrsg.), Traditio Iohannis Hollandrini, Band VII, Studien. München: Verlag der Bayerischen Akademie der Wissenschaften, 2016 (=Bayerische Akademie der Wissenschaften, Veröffentlichungen der Musikhistorischen Komission, Band 25), 143−188.