Gombos András

(szakmai önéletrajz)

1968. január 15-én születtem Szegeden.

Iskolai végzettségek

1982-86.                     Radnóti Miklós Gimnázium Szeged.

1986-90.                     Juhász Gyula Tanárképző Főiskola Szeged.

1990-ben a történelem-népművelés szakon végeztem (sorszám:242/1990.).

1994-98.                     József Attila Tudomány Egyetem Szeged.

1998-ban a Bölcsészettudományi Kar néprajz szakán etnográfus diplomát szereztem (sorszám: PT A 005830            131/1998. szám).

                                   Diplomamunkámat "A táncos egyéniségkutatás lehetőségei egy                                               egyéniségvizsgálat fényében." címmel készítettem.

1997-99.                     Magyar Táncművészeti Főiskola Budapest

                        1999-ben a néptáncpedagógus szakon végeztem

                       (sorszám: PT C 020413 315/1999. szám).

Munkahelyek

1989-től                      Szeged Táncegyüttes.

                                   Néptáncoktató.

1990-99.                     Csongor Téri Általános Iskola és Gimnázium.

                                   Tanári beosztásban történelmet és néptáncot tanítottam.

1996-tól                      SZMA-HAMMIDÓ Alapfokú Művészeti Iskola

                                   Szeged Táncegyüttes néptánc szakán néptáncot, tánctörténetet és                                           folklórismeretet tanítok.

1999. IX. 1-től.           MTA Zenetudományi Intézet Néptánc Osztály Fiatal Akadémiai Kutató

Nyelvismeret

1990.                          Angol középfokú nyelvvizsga.

                                   Orosz alapfokú nyelvvizsga.

Fokozatszerzés

2000. IX. 1-től           Részvétel az ELTE Európai etnológia doktori programjában.

Gyűjtések

1990.              Méra, Szék.

1991.              Méra, Szék.

1994-től                      Méhkerék (folyamatos).

1995-től                      Apátfalva  (folyamatos).

1996-tól                      Elek (folyamatos).

Tudományos előadás

1998.                           Egy magyarországi román táncos egyéniség

                                   Fiatal etnokoreológusok előadóülése.

                                   MTA Zenetudományi Intézet Néptánc Osztálya és a

                                   Magyar Tánctudományi Társaság

1999.              Presentation

                                    International Seminar For New Ethnochoreologists

                       University of Surrey, Guillrord.

                                  A Gyöngyösbokréta története.

                       Muharay Elemér Szövetség. Tard

2000.              "Masters of Folk Art" as sources of revival activity (video session)

                                  21st symposium of the ICTM study group on ethnochoreology Korcula

A tánchagyomány, mint a bánáti etnikus folyamatok jelzője

                                   Bánság/Bánát konferencia

                                   MTA Néprajzi Kutatóintézet

                                  Dél-alföld néprajza, tánchagyománya és viselete.

                                  Örökség Gyermek Népművészeti Egyesület. Csillebérc

                                  Egy eleki táncos egyéniség vizsgálata.

                                  Magyar Néprajzi Társaság Vándorgyűlése. Szentendre

Szakmai testületek:

 Magyar Néprajzi Társaság, Nemzetközi Magyar Filológiai Társaság.

Szakmai instruálás:

Kökény Richárd (Magyar Táncművészeti Főiskola): Az eleki Gál György egy lungavariációjának elemzése.

Poór Gabriella (Bajai Tanítóképző Főiskola): A Hosszúhetényi Gyöngyösbokréta története.   

Szakmai elismerés

1995.                          Juhász Gyula–díj

                                   Szegedért Emlékérem

PUBLIKÁCIÓS JEGYZÉK

Publikációk

1999.              Táncos egyéniségek (A ”Népművészet Mesterei”).

In: FolkMAGazin VI.évf. 4. szám. 16.  

Fiatal Etnokoreológusok Nemzetközi Szemináriuma 1999. In: FolkMAGazin VI. évf. 4. szám. 18.

2000.              Gál György néptáncos, a „Népművészet Mestere”. In: „A Térség, amiben élünk”      

Békési Műhely Különszáma. Karácsonyi János Honismereti Egyesület.       Békéscsaba. 57–62.

Az apátfalvi Kardos István. In: FolkMAGazin VII. évf. 1. szám. 45.

A méhkeréki Nyisztor György. In: FolkMAGazin VII. évf. 2. szám. 34-35.

A tápéi Ács György In: FolkMAGazin VII. évf. 3. szám. 34.

Könyvszerkesztés

Felföldi László–Gombos András

1997.               Kardos István 1897–1984. A népművészet táncos-énekes mestere.

                        Emlékkönyv születésének 100. évfordulójára. Apátfalva

1998.               Nyisztor György 1922–1987. A népművészet táncos mestere.

                        Emlékkönyv halálának 10. évfordulójára. Szeged

Gombos András

1999.              Szigeti György: Fejezetek Apátfalva néprajzából. Apátfalva

Könyvismertetés

2000.             Kaposi Edit: Bodrogköz táncai és táncélete 1946-48. In: FolkMAGazin VII. évf.    

                      1. szám. 29.

TÉMATERV

Kutatásaim középpontjában a magyar folklorisztikának azon irányzat áll, amely az alkotó egyéniségek vizsgálatát tűzte ki céljául.

A gyorsan átalakuló hagyományvilágban is különleges szerepük van az énekes és táncos egyéniségeknek. A paraszti közösségekben a tehetséges, kiváló egyéniségeknek fontos szerepük és helyük van. Ők összegzik, értelmezik, s jelenítik meg azt a közösségi tudást, amely az előző generációk gyakorlatából fönnmaradt, s amelyet a hagyományos kultúrába való belenevelődésük során az újabb generációk elsajátítanak. Mint generációjuk legtehetségesebb tagjai a kiváló táncos, énekes vagy tárgyalkotó egyéniségek saját beállítottságuk, tehetségük, adottságaik szerinti egyéni módon újraalkotják a hagyományt, amely ezáltal azonos is marad a régivel, ugyanakkor egyéni, megismételhetetlen formát ölt. Ez a hagyományok fönnmaradásának és változásának kulcskérdése.

Különösen jelentős szerepük van a táncos egyéniségeknek a Dél-alföld táncéletében is. Ez a terület a régi Bihar, Békés, Csongrád, Csanád, Arad, Torontál megyéket foglalja magába. Néprajzi képe is rendkívül tarka, hiszen a török hódoltság után jelentős román, délszláv, szlovák és német népesség települt e vidékre, s cigányság is nagy számban él itt. Az általam vizsgált táncos egyéniségek közösségeiken belüli szerepe és helyzete településenként más és más. Vannak akik falujukban szinte egyedüliként őrizték meg a település jellemző tánctípusainak legszebb, legteljesebb változatait, s ezzel a tudományos tánckutatásnak tettek felbecsülhetetlen nagy szolgálatot (Ács György -Tápé, Kardos István - Apátfalva, Kiss Mátyás - Sándorfalva). S vannak köztük olyan táncos egyéniségek is, akiknek  településeiken még az utóbbi évtizedekig is élő, s szinte az egész közösséget átfogó volt a táncélet és a tánchagyomány őrzése (Szabó Péter, Gál György, Botás Pál-Elek).

A Kárpát-medence népeinek individuális jellegű improvizatív tánckultúrájában az egyéniség-vizsgálat módszerének külön jelentősége van. Ezt a folklorisztika más területein már régen használatos módszert, a kelet-európai összehasonlító tánckutatásban fokozott mértékben ajánlatos alkalmazni. A kölcsönhatások vizsgálatának első lépéseként is célszerű az egyéni tánckészletből kiindulni, s nem azonnal a különböző nemzetiségű adatközlők , vagy különböző román és magyar vidékek, települések anyaga összevetésének. Az improvizatív, individuális táncok esetében az egy-egy tánctípuson belüli különbség egyénenként is oly nagy lehet, hogy az összehasonlítás kezdeti fázisaiban célszerű az egyes - többféle táncost is ismerő - adatközlők anyagából kiindulni. A jelentős egyéni különbségek ugyanis nagymértékben bonyolítják az amúgy is rendkívül összetett, több szempont figyelembevételét igénylő vizsgálatot.

Az egyéni tánckészlet korlátozottabb formakincse lehetővé teszi a tánctípusok hasonlóságainak és eltéréseinek szemléltetését s egyúttal a férfi táncokban mutatkozó népi variálás és típusképzés módszerébe is bepillantást nyújt.

Kutatásaimban a táncos egyéniségkutatás alábbi kérdéseit vizsgálom:

1.1.    Legelőször el kell dönteni, hogy az adott táncos egyéniség mennyiben foglalja össze az adott falusi közösség táncrepertoárját és mennyiben képvisel újító (innovációs) megnyilvánulásokat.

1.2.    A táncos egyéniség motívumanyaga képviseli-e teljes mértékben a falu tánckincsének egészét, avagy nem?

2.1.    A közösség mennyiben befolyásolja a táncos egyéniség előadását?

2.2.    Teljes mértékben elismerik és elfogadják a táncait, vagy tartózkodnak tőle, esetleg elutasítják?

2.3.    A formabontó újításokkal kapcsolatban milyen viszony alakul ki a közösség és az egyéniség között?

2.4.    Megváltozik-e a faluban elfoglalt társadalmi pozíciója egy-egy kiváló táncos egyéniségének?

3.1.    A táncos egyéniségnek a tánctanulási folyamata során ki volt a tanító mestere, a példaképe?

3.2.    A táncalkotási folyamat során eltáncolt motívumokat milyen szempontból választotta ki magának?

3.3.    Létezik-e lappangó, passzív táncmotívum az emlékezetében amit ismer, de nem táncol?

3.4.    A táncos egyéniség táncrepertoárjában található egyéni motívumokat ő találta ki, vagy másutt (a falusi közösségen kívül) tanulta?

3.5.    Ha ő találta ki, milyen megfontolások alapján jött létre az a motívum?

3.6.    Ha másutt tanulta, akkor hol, mikor, kitől látta ezeket a motívumokat?

3.7.    Léteznek-e az élete különböző szakaszaiban előszeretettel alkalmazott (preferált) motívumok?

3.8.    Hány éves korára alakul ki a teljes táncrepertoárja?

3.9.   Mi az a korhatár amíg még képes új motívumokat tanulni és mikortól nem?

A Kárpát-medencei néptáncok vizsgálata - a táncok improvizatív jellege következtében - elengedhetetlen a táncos egyéniségek kutatása nélkül. A kiváló alkotó egyéniségek táncanyaga egyrészt reprezentálja az adott terület táncfolklórját, másrészt megmutatja a hagyományőrzés és az újítás viszonyát a falusi közösségeken belül. Mivel a tánc a pillanat tükrében létrejövő alkotás, ezért feltétlenül szükséges egy-egy előadóról minél több táncfelvételt készíteni, lehetőleg az élet különböző szakaszaiban.

            Szabó Péter (Elek) táncainak szerkezeti elemzése.

            Gál György (Elek) táncainak szerkezeti elemzése.                   

            Botás Pál(Elek) táncainak szerkezeti elemzése.           

             Szabó Péter, Gál György és Botás Pál tánckészletének, motívumkincsének

            összehasonlító vizsgálata.

A munka menete:

                        - A táncos egyéniségekről készült filmek, fotók, táncjelírások, a róluk illetve az

                         ő közreműködésükkel készült dokumentumok, újságcikkek összegyűjtése.

                        - A szerkezeti elemzések szempontjából legalkalmasabb, filmek kiválasztása és   

                         kinetográfiai lejegyzése, szerkezeti elemzése, összehasonlító vizsgálatok.

                        - A még élő táncos egyéniségek esetében (Szabó Péter, Gál György) havi 

                         rendszerességgel helyszíni terepmunka (interjúk, folyamatos forrásgyűjtés     stb.).

A néptánckutatásban csak alkalmilag vált az egyéniségkutatás határozott módszerré. Kivételt képez a Karsai Zsigmond és Martin György által készített és 1989-ben kiadott Lőrincréve táncélet és táncai című mű, melynek kiadását Martin György már nem érhette meg illetve a még kiadásra nem került Mátyás Istvánról Martin György által írt kötet. Kutatásaimmal és publikációimmal ahhoz szeretnék hozzájárulni, hogy a néptánckutatásban az egyéniségkutatás határozott módszerré váljon, mert úgy gondolom a kiváló táncos egyéniségek saját beállítottságuk, tehetségük, adottságaik szerinti egyéni módon újraalkotják a hagyományt, amely ezáltal azonos is marad a régivel, ugyanakkor egyéni, megismételhetelen formát ölt. Ez a kulcskérdése a hagyományok, tánchagyományok fönnmaradásának és változásának is.