Gombos
András
(szakmai önéletrajz)
1968. január 15-én születtem Szegeden.
1982-86. Radnóti
Miklós Gimnázium Szeged.
1986-90. Juhász
Gyula Tanárképző Főiskola Szeged.
1990-ben a történelem-népművelés szakon végeztem (sorszám:242/1990.).
1994-98. József
Attila Tudomány Egyetem Szeged.
1998-ban a
Bölcsészettudományi Kar néprajz szakán etnográfus diplomát szereztem (sorszám:
PT A 005830 131/1998. szám).
Diplomamunkámat
"A táncos egyéniségkutatás lehetőségei egy egyéniségvizsgálat
fényében." címmel készítettem.
1999-ben a
néptáncpedagógus szakon végeztem
(sorszám: PT C 020413 315/1999. szám).
1989-től Szeged
Táncegyüttes.
Néptáncoktató.
1990-99. Csongor
Téri Általános Iskola és Gimnázium.
Tanári
beosztásban történelmet és néptáncot tanítottam.
1996-tól SZMA-HAMMIDÓ
Alapfokú Művészeti Iskola
Szeged
Táncegyüttes néptánc szakán néptáncot, tánctörténetet és folklórismeretet
tanítok.
1999. IX. 1-től. MTA
Zenetudományi Intézet Néptánc Osztály Fiatal Akadémiai Kutató
1990. Angol
középfokú nyelvvizsga.
Orosz
alapfokú nyelvvizsga.
2000. IX. 1-től Részvétel az ELTE Európai etnológia doktori programjában.
1990.
Méra, Szék.
1994-től Méhkerék
(folyamatos).
1995-től Apátfalva (folyamatos).
1996-tól Elek
(folyamatos).
1998. Egy
magyarországi román táncos egyéniség
Fiatal
etnokoreológusok előadóülése.
MTA
Zenetudományi Intézet Néptánc Osztálya és a
Magyar
Tánctudományi Társaság
1999. Presentation
International
Seminar For New Ethnochoreologists
University
of Surrey, Guillrord.
A Gyöngyösbokréta története.
Muharay
Elemér Szövetség. Tard
2000. "Masters of Folk Art" as
sources of revival activity (video session)
21st symposium of the ICTM study group on ethnochoreology
Korcula
A
tánchagyomány, mint a bánáti etnikus folyamatok jelzője
Bánság/Bánát
konferencia
MTA
Néprajzi Kutatóintézet
Dél-alföld néprajza,
tánchagyománya és viselete.
Örökség Gyermek Népművészeti Egyesület. Csillebérc
Egy eleki táncos egyéniség
vizsgálata.
Magyar Néprajzi Társaság Vándorgyűlése. Szentendre
Szakmai testületek:
Magyar Néprajzi Társaság, Nemzetközi Magyar
Filológiai Társaság.
Szakmai instruálás:
Kökény Richárd (Magyar Táncművészeti Főiskola): Az eleki Gál György egy lungavariációjának elemzése.
Poór
Gabriella (Bajai Tanítóképző Főiskola): A Hosszúhetényi Gyöngyösbokréta
története.
1995. Juhász
Gyula–díj
Szegedért
Emlékérem
1999. Táncos egyéniségek (A
”Népművészet Mesterei”).
In: FolkMAGazin VI.évf. 4.
szám. 16.
Fiatal Etnokoreológusok Nemzetközi Szemináriuma
1999. In: FolkMAGazin VI. évf. 4. szám. 18.
2000. Gál György néptáncos, a „Népművészet Mestere”. In: „A Térség,
amiben élünk”
Békési Műhely Különszáma.
Karácsonyi János Honismereti Egyesület.
Békéscsaba. 57–62.
Az apátfalvi
Kardos István. In: FolkMAGazin VII. évf. 1. szám. 45.
A méhkeréki
Nyisztor György. In: FolkMAGazin VII. évf. 2. szám. 34-35.
A tápéi Ács
György In: FolkMAGazin VII. évf. 3. szám. 34.
Felföldi László–Gombos András
1997. Kardos
István 1897–1984. A népművészet táncos-énekes mestere.
Emlékkönyv
születésének 100. évfordulójára. Apátfalva
1998. Nyisztor
György 1922–1987. A népművészet táncos mestere.
Emlékkönyv
halálának 10. évfordulójára. Szeged
Gombos András
1999. Szigeti György: Fejezetek
Apátfalva néprajzából. Apátfalva
2000.
Kaposi Edit: Bodrogköz táncai és táncélete 1946-48. In: FolkMAGazin VII.
évf.
1. szám. 29.
Kutatásaim középpontjában a magyar folklorisztikának
azon irányzat áll, amely az alkotó egyéniségek vizsgálatát tűzte ki céljául.
A gyorsan átalakuló hagyományvilágban is különleges
szerepük van az énekes és táncos egyéniségeknek. A paraszti közösségekben a
tehetséges, kiváló egyéniségeknek fontos szerepük és helyük van. Ők összegzik,
értelmezik, s jelenítik meg azt a közösségi tudást, amely az előző generációk
gyakorlatából fönnmaradt, s amelyet a hagyományos kultúrába való
belenevelődésük során az újabb generációk elsajátítanak. Mint generációjuk
legtehetségesebb tagjai a kiváló táncos, énekes vagy tárgyalkotó egyéniségek
saját beállítottságuk, tehetségük, adottságaik szerinti egyéni módon
újraalkotják a hagyományt, amely ezáltal azonos is marad a régivel, ugyanakkor
egyéni, megismételhetetlen formát ölt. Ez a hagyományok fönnmaradásának és
változásának kulcskérdése.
Különösen jelentős szerepük van a táncos
egyéniségeknek a Dél-alföld táncéletében is. Ez a terület a régi Bihar, Békés,
Csongrád, Csanád, Arad, Torontál megyéket foglalja magába. Néprajzi képe is
rendkívül tarka, hiszen a török hódoltság után jelentős román, délszláv,
szlovák és német népesség települt e vidékre, s cigányság is nagy számban él
itt. Az általam vizsgált táncos egyéniségek közösségeiken belüli szerepe és
helyzete településenként más és más. Vannak akik falujukban szinte egyedüliként
őrizték meg a település jellemző tánctípusainak legszebb, legteljesebb
változatait, s ezzel a tudományos tánckutatásnak tettek felbecsülhetetlen nagy
szolgálatot (Ács György -Tápé, Kardos István - Apátfalva, Kiss Mátyás -
Sándorfalva). S vannak köztük olyan táncos egyéniségek is, akiknek településeiken még az utóbbi évtizedekig is
élő, s szinte az egész közösséget átfogó volt a táncélet és a tánchagyomány
őrzése (Szabó Péter, Gál György, Botás Pál-Elek).
A Kárpát-medence népeinek individuális jellegű
improvizatív tánckultúrájában az egyéniség-vizsgálat módszerének külön
jelentősége van. Ezt a folklorisztika más területein már régen használatos
módszert, a kelet-európai összehasonlító tánckutatásban fokozott mértékben
ajánlatos alkalmazni. A kölcsönhatások vizsgálatának első lépéseként is
célszerű az egyéni tánckészletből kiindulni, s nem azonnal a különböző
nemzetiségű adatközlők , vagy különböző román és magyar vidékek, települések
anyaga összevetésének. Az improvizatív, individuális táncok esetében az egy-egy
tánctípuson belüli különbség egyénenként is oly nagy lehet, hogy az
összehasonlítás kezdeti fázisaiban célszerű az egyes - többféle táncost is
ismerő - adatközlők anyagából kiindulni. A jelentős egyéni különbségek ugyanis
nagymértékben bonyolítják az amúgy is rendkívül összetett, több szempont
figyelembevételét igénylő vizsgálatot.
Az egyéni tánckészlet korlátozottabb formakincse
lehetővé teszi a tánctípusok hasonlóságainak és eltéréseinek szemléltetését s
egyúttal a férfi táncokban mutatkozó népi variálás és típusképzés módszerébe is
bepillantást nyújt.
1.1. Legelőször el kell dönteni, hogy az adott
táncos egyéniség mennyiben foglalja össze az adott falusi közösség
táncrepertoárját és mennyiben képvisel újító (innovációs) megnyilvánulásokat.
1.2. A táncos egyéniség motívumanyaga képviseli-e teljes mértékben a falu tánckincsének egészét, avagy nem?
2.1. A közösség mennyiben befolyásolja a táncos
egyéniség előadását?
2.2. Teljes mértékben elismerik és elfogadják a
táncait, vagy tartózkodnak tőle, esetleg elutasítják?
2.3. A formabontó újításokkal kapcsolatban milyen
viszony alakul ki a közösség és az egyéniség között?
2.4. Megváltozik-e a faluban elfoglalt társadalmi
pozíciója egy-egy kiváló táncos egyéniségének?
3.1. A táncos egyéniségnek a tánctanulási
folyamata során ki volt a tanító mestere, a példaképe?
3.2. A táncalkotási folyamat során eltáncolt motívumokat
milyen szempontból választotta ki magának?
3.3. Létezik-e lappangó, passzív táncmotívum az
emlékezetében amit ismer, de nem táncol?
3.4. A táncos egyéniség táncrepertoárjában
található egyéni motívumokat ő találta ki, vagy másutt (a falusi közösségen
kívül) tanulta?
3.5. Ha ő találta ki, milyen megfontolások
alapján jött létre az a motívum?
3.6. Ha másutt tanulta, akkor hol, mikor, kitől
látta ezeket a motívumokat?
3.7. Léteznek-e az élete különböző szakaszaiban
előszeretettel alkalmazott (preferált) motívumok?
3.8. Hány éves korára alakul ki a teljes
táncrepertoárja?
3.9. Mi az
a korhatár amíg még képes új motívumokat tanulni és mikortól nem?
A Kárpát-medencei néptáncok vizsgálata - a táncok
improvizatív jellege következtében - elengedhetetlen a táncos egyéniségek
kutatása nélkül. A kiváló alkotó egyéniségek táncanyaga egyrészt reprezentálja
az adott terület táncfolklórját, másrészt megmutatja a hagyományőrzés és az
újítás viszonyát a falusi közösségeken belül. Mivel a tánc a pillanat tükrében
létrejövő alkotás, ezért feltétlenül szükséges egy-egy előadóról minél több
táncfelvételt készíteni, lehetőleg az élet különböző szakaszaiban.
Szabó
Péter (Elek) táncainak szerkezeti elemzése.
Gál
György (Elek) táncainak szerkezeti elemzése.
Botás Pál(Elek) táncainak szerkezeti elemzése.
Szabó Péter, Gál György és Botás Pál
tánckészletének, motívumkincsének
összehasonlító vizsgálata.
A munka menete:
-
A táncos egyéniségekről készült filmek, fotók, táncjelírások, a róluk illetve az
ő közreműködésükkel készült dokumentumok,
újságcikkek összegyűjtése.
-
A szerkezeti elemzések szempontjából legalkalmasabb, filmek kiválasztása
és
kinetográfiai lejegyzése, szerkezeti
elemzése, összehasonlító vizsgálatok.
-
A még élő táncos egyéniségek esetében (Szabó Péter, Gál György) havi
rendszerességgel helyszíni terepmunka
(interjúk, folyamatos forrásgyűjtés
stb.).
A néptánckutatásban csak alkalmilag vált az egyéniségkutatás
határozott módszerré. Kivételt képez a Karsai Zsigmond és Martin György által
készített és 1989-ben kiadott Lőrincréve táncélet és táncai című mű, melynek
kiadását Martin György már nem érhette meg illetve a még kiadásra nem került
Mátyás Istvánról Martin György által írt kötet. Kutatásaimmal és
publikációimmal ahhoz szeretnék hozzájárulni, hogy a néptánckutatásban az
egyéniségkutatás határozott módszerré váljon, mert úgy gondolom a kiváló táncos
egyéniségek saját beállítottságuk, tehetségük, adottságaik szerinti egyéni
módon újraalkotják a hagyományt, amely ezáltal azonos is marad a régivel,
ugyanakkor egyéni, megismételhetelen formát ölt. Ez a kulcskérdése a
hagyományok, tánchagyományok fönnmaradásának és változásának is.