Rövid összesítés a mozgóképgyűjtemény gyarapodásáról

Pálffy Gyula

Rövid összesítés a mozgóképgyűjtemény gyarapodásáról
a táncházmozgalom kezdetétől napjainkig[1]

Az úgynevezett ’táncházas generáció’ szakmailag pallérozottabb és igényesebb élvonala, már a kezdetektől szükségét érezte, hogy a valódi forrást megismerje. Valamint annak, hogy részben élményszerzés és további tanulás, részben pedig gyűjtés céljából nekiinduljon a vidéknek idehaza, s — ahova és amikor lehetséges volt — Magyarország határain túlra is[2].

Az akkoriban rendelkezésre álló technikai eszközök közül a viszonylag egyszerűen használható és könnyen szállítható képrögzítő berendezések a 16 mm-es, ún. napfényorsós filmfelvevők voltak[3]. Az eléggé elszánt — és némileg felkészült — táncos érdeklődésűeknek tehát a kamera mellett vinni kellett még a hozzávaló filmtekercseket, valamint az esetek többségében az elemeket — és tartalékelemeket — is. Ezekkel a gépekkel csak néma rendszerű fölvételek készíthetők. A filmfölvétellel egyidejűleg készült hangfölvétel azonban lehetővé tette — s teszi ma is —, hogy lejegyzés után papíron helyreállítható legyen a kép és a hang együttfutása, szinkronja[4]. A rugós gépekkel egyszerre csak 30–40 másodpercnyi időtartamot — többnyire csak táncrészletet — lehetséges rögzíteni, az elektromos meghajtású kamerákkal akár az egész orsónyi filmet végig lehet exponálni. Ezeken a 30 m-es napfényorsós filmtekercseken összesen 3–4.5 percet lehetett rögzíteni orsónként (a képsebességtől függően). Ez az időtartam már elegendő rövidebb, vagy pedig két kamera „ölelkező” módon való működtetésével hosszabb táncfolyamatok rögzítésére is[5].

1973-tól kezdve — nevezhetjük ezt ebből a szempontból első időszaknak —, az akkori fiatalok is ilyen gépeken készült filmekkel gyarapították legnagyobbrészt a filmgyűjteményt a 80-as évek közepe tájáig[6]. Ezt követően a 80-as években a szuper 8-as (S8) filmfelvevők, valamint a különböző videókészülékek is elterjedtek, ill. általánossá váltak.

Ebben az időszakban készültek hangos — pontosabban jelentős részben csak hangosítható — 16 mm-es filmek is évente 3–6 alkalommal, amelyek egy részének előkészítésében, megszervezésében és a fölvétel lebonyolításában már az új generáció is részt vett jó néhány alkalommal. Ilyen módon készült el 1974 szeptemberében az első olyan játéktechnika-központú 16 mm-es széki hangosítható film, amely Moldován György „Ilka” széki prímás és bandája (családtagjai) hangszerjátékát rögzítette. Az előkészítés elsősorban Sipos Mihály önzetlenségének és szervezőmunkájának köszönhető. Az ezt követő években több film is készült hasonló módon, de az előbb említett film volt az első ilyen. Martin György halálának éve (1983) nagyjából fordulópontot jelentett abban a tekintetben is, hogy addig több 16 mm-es némafilm készült[7], utána pedig több hangosítható.

A már említett S8-as kamerákkal 1984 és 1990 között készültek azok az S8-as filmek
— az MTA Zenetudományi Intézet filmtára leltárkönyvének tanúsága szerint[8] —, amelyeknek célja kifejezetten a hangszerjáték technikai részleteinek rögzítése volt. Az S8-as kamerákat nagyobbrészt személyes anyagi áldozatvállalás, kisebbrészt intézményi–pályázati támogatás révén lehetett beszerezni (kamera) és használni (filmnyersanyag). Ezekkel a kamerákkal magnetofonszélcsíkos anyagra hangosfilmet lehetett készíteni. Térfogatuk és súlyuk is jóval kisebb (a hozzávaló filmeket is beleértve), mint a 16 mm-es hangos fölszerelésé, ennélfogva könnyebben szállíthatók, továbbá kezelésük is egyszerűbb. A felsorolt előnyökkel szemben azonban áthidalhatatlan nehézséget jelent az anyag kíméletes másolhatósága. A vetítő ® videókazetta átjátszás munkapéldánynak jó ugyan, de minden vetítéskor fönnáll az eredeti fölvételi alappéldány megsérülésének veszélye.

Az S8-as technikát fokozatosan kiszorították a különböző rendszerű videók. Egyrészt megszűnt az S8-as filmek technikai háttere, másrészt a műsoridőarányos térfogat- és súlyhányad a videók esetében még az S8-asénál is kedvezőbbek. Ezen túlmenően a filmek esetében elkerülhetetlen laborköltség is megszűnik. Végeredményben a különböző videórendszerekkel készült fölvételekkel (VHS és Hi8) a könnyű kezelhetőség és az egységnyi műsoridőre fordítandó fajlagos költségtényezőnek köszönhetően egy ideig fokozódó tempóban gyarapodott a videógyűjtemény.

A könnyű használhatóság során megmutatkozó előnyök a napi gyakorlatban sajnos elfedik a hosszútávú megőrzéssel összefüggő gondokat. Olyan mennyiségű videófölvétel van leltárban már most is — 1998 április végén —, hogy erős az a — tapasztalat szerint nem megalapozatlan — gyanú, hogy a spontán demagnetizálódás folytán hamarabb tönkremennek a fölvételek — gondos tárolás mellett és használat nélkül is —, mint ahogy róluk a részletes lejegyzés (vonózás, ujjrend stb.) elkészülne.

Talán nem fölösleges és nem ünneprontás ez alkalommal is hangsúlyozni, hogy ameny-nyiben egy mód van rá, aki gyűjt, ne veszítse szem elől az időtálló rögzítési módszer(ek?) fontosságát! Annak érdekében, hogy az utánunk következő nemzedék is okulhasson, a tudása gyarapodhasson, technikailag gazdagodhasson a fölvett anyag tanulmányozása során. Meggondolandó tehát, hogy nem fontosabb-e kevesebb anyagot nehézkesebben, de az időnek jobban ellenálló hordozóanyagra rögzíteni, mint legföljebb csupán 15–20 évig eltartható fölvételeket készíteni[9]?

A táncházas nemzedék gyűjtőmunkájának mennyiségét érzékeltető összesítések előtt meg kell még említeni Martin György — szélesebb látókört elváró és gyűjtésre, valamint feldolgozásra biztató — inspiratív hatását[10]. Ezen túl pedig azt is, hogy helyi segítőkként sokak munkáját tették gördülékenyebbé, sikeresebbé és eredményesebbé olyan — az ügy iránt elkötelezett — hívek, mint pl. Kallós Zoltán Romániában, vagy Pál Lajos Ukrajnában ill. Kárpátalján. Korábbi tevékenységük, személyes kapcsolataik és megbízható ismerőseik révén olyankor is sok segítséget jelentettek — és jelenthetnek még a továbbiakban is —, amikor erről a leltár- és/vagy jegyzőkönyvek nem tanúskodnak.

VHS videófölvételek 1988 januárjától, Hi8-as videókazetták pedig 1991-től kerültek a Zenetudományi Intézet leltárába[11]. Megjegyzendő itt még az, hogy a Budai Fonó Zeneház vállalkozásában zajló Utolsó Óra program keretében — a hangfölvételek mellett — már mintegy 200 órányi Hi8-as videófölvétel is készült — zenész is, táncos is —, amelyek még nem kerültek leltárba, így tehát az alábbi összesítésbe sem.

A videófölvételek

VHS kazettákon összesen mintegy 107 órányi, főként zenei vonatkozású fölvétel található, Hi8-as kazettákon 100 órányi. Ezek mellé az időadatok mellé tudni érdemes még azt, hogy a teljes anyag kb. harmada azonos, azaz egyidejű zenei anyagot tartalmaz oly módon, hogy az egyik kamerával a teljes zenekart, a másikkal pedig csak az egyik hangszerjátékost — többnyire a prímást — vették föl. A gyűjtőkre és az érintett helységekre (ha több helység szerepel egy leltári számon, akkor város vagy vidék) döntő többségben ugyanazok az adatok érvényesek, mint az S8-as filmek esetében (l. alább). A videófölvételekről nem készült még módszeres katalógus. A keresést — bármilyen szempont szerint —, a leltárkönyv átlapozásával lehet egyelőre megoldani. Területi megoszlás tekintetében nagyjából az az arány, hogy a fölvételeknek mintegy 60%-a Romániában — legnagyobbrészt Erdélyben — készült, a magyarországi, a szlovákiai (csehszlovákiai) és az ukrajnai (Szovjetunió-beli) fölvételek 10–20% közötti részarányt képviselnek.

A filmek

1. Az S8-as filmek azonos leltárba kerültek a 16 mm-esekkel ezért azokról származási hely szerinti mutatókarton készült, ennek alapján könnyebb közöttük a földrajzi eligazodás, mint a videófölvételek között. Az S8-as filmek összes időtartama kb. 5.5 óra. Területi megoszlás tekintetében hozzávetőlegesen 70%-al Erdély vezet, mintegy 15% Ukrajna, továbbá 10% Szlovákia és 5% Magyarország részesedése.

Az S8-as filmek gyűjtői: Abonyi Attila (2)[12], Agócs Gergely (1), Fekete Antal (9), Halmos Béla (19), Havasréti Pál (8), Kása Béla, Konkoly Elemér, Lányi György (7), Németh István (2), Pál Lajos (3), Porteleki László (4), Richtarcsik Mihály, Szánthó Zoltán (3), Tötszegi András, Varga Norbert (6), Vavrinecz András (11), Virágvölgyi Béla, Virágvölgyi Márta (14), Vizeli Balázs (3), Zupko Kornélia (2).

Az S8-as filmek által érintett (származási) helységek[13]: Ájfalucska, Aklihegy, Alsóapsa, Bánffyhunyad, Báré, Bogártelke (1), Csákányháza, Csatka, Csávás (1), Egeres, Feketelak, Feled–Barthapuszta, Gát (1), Gyimesközéplok (3), Jóka, Kendilóna, Kisbács, Kismarja, Kraszna, Magyarbece, Magyaró, Magyarpalatka (4), Marosoroszfalu, Medveshidegkút (1), Méhkerék, Méra, Mezőbánd, Mezőcsávás, Mezőkölpény, Nagykereki, Nagypalád, Nagysármás, Nyárádgálfalva, Osgyán, Petele, Rapp, Sátoros, Szék (2), Székelyszenterzsébet (1), Szernye (1), Tiszakóród.

2. A 16 mm-es filmek — mint az S8-asoknál már kiderülhetett — földrajzi rendben katalogizálva vannak, így viszonylag könnyű az anyagban a megye és a helységnév szerinti keresés. Ezeknek a filmeknek nagyobb része táncot, kisebb részben hangszerjátékot (nagyrészt vonós, valamint tamburabanda, továbbá duda) és népi énekmódot is őriz. A táncházmozgalom gerjesztette szándéknak tudhatjuk be azt is, hogy időközben egyre több helyen és alkalommal rendeztek találkozókat, fesztiválokat. Ezeken az alkalmakon viszonylag könnyű volt rövid idő alatt nagymennyiségű anyagot rögzíteni. Ilyen összevont, több helyről származó gyűjtési egységet sejtetnek a Marosvásárhely, Kolozsvár vagy Udvarhely megjelölések.

Martin György megérhette még — a már említett — inspiratív hatásának azt az eredményét, hogy haláláig az ifjabb nemzedéknek köszönhetően 22.220 m (többnyire néma) filmmel gyarapodott az archívum[14]. 1983 decemberétől máig 56.800 m a gyarapodásnak az a része, amely ennek a generációnak a közreműködésével, vagy előkészítőmunkája eredményeként jött létre[15]. Ez a mennyiség összesen mintegy 150–160 órányi műsoridőt jelent (pontosabb becslést a néma filmek változó sebessége miatt nehéz adni). Ez a filmmennyiség hozzávetőlegesen úgy oszlik meg, hogy 60–65% Erdélyben és Moldvában, 10–15% között hasonló arányúak a Szlovákiában, Kárpátalján és Magyarországon — illetve onnan érkezett adatközlőkről — készült filmek, továbbá 1–2% még Jugoszlávia részesedése. Ezek többnyire hangosíthatók, azonban eddig csak néhány film hangosítására sikerült pénzt előteremteni valamilyen forrásból.

A 16 mm-es filmek származási helyei (1973-tól): Aha, Áj, Alsóberecki, Alsókálosa, Alsórákos, Alsószelistye, Aranyosrákos, Ároktő, Ásotthalom, Bácsbokod, Bag, Baks, Balástya, Balázstelke, Bálványosváralja, Berzence, Bodonkút (2), Bódvavendégi, Bogártelke (2), Bogyiszló, Bonchida, Bonyha (2), Bögöz, Bölön, Buza (2), Bükkaranyos, Csávás (4), Csenger (1), Csengerújfalu, Csík megye, Csíkdánfalva (1), Csikéria, Csíkjenőfalva (2), Csíkmadaras, Csíkpálfalva, Csíkszentdomokos (5), Csomaköz–Homokitag, Csombord (2), Czigányfalva, Deménd, Dicsőszentmárton, Diófás, Diószén, Disznópataka, Dobódél, Domaháza, Domokos, Elek, Énlaka (2), Erdőbénye, Érpatak, Feketelak (1), Felsőrás (1), Felsővály, Fertősalmás, Fülek, Gagy, Gerencsér, Gerendkeresztúr (2), Gernyeszeg, Geszteréd, Gombostelke, Gömöralmágy, Gömörpéterfala, Görgényhodák, Görgényvölgy, Gyergyócsomafalva (1), Gyergyólibán, Gyimes, Gyimesbükk (1), Gyimesfelsőlok (1), Gyimesközéplok (21), Györgyfalva (2), Halászi, Harangláb (3), Háromkút (1), Hévízgyörk, Hodgya (1), Ikland, Imreg, Inaktelke (5), Ipolybél, Ipolypásztó, Ipolyszakállas, Ipolyszalka, Isaszeg, Istvánháza (1), Izmény, Jánd, Jánkmajtis, Jánok, Jeszte, Jobbágytelke (1), Jóka, Kárásztelek, Karcsabecsked (1), Kartal, Kecel, Kecsetkisfalud, Keménytelke, Kerelőszentpál, Kisbács, Kide (1), Királyháza, Kiskunmajsa, Kispiac, Klézse, Kolon, Kolozstótfalu, Kolozsvár (1), Kökényesd, Kőrispatak (1), Középtúr, Küküllődombó (2), Kürt, Lakócsa (1), Lontó, Lozsád, Lőkös, Lövéte, Lujzikalagor (3), Luka, Magyarbece (2), Magyarborzás, Magyarbükkös (1), Magyarfodorháza, Magyarkapus, Magyarkirályfalva (1), Magyarlapád (1), Magyarléta (1), Magyarlóna (2), Magyaró, Magyarózd (5), Magyarpalatka (6), Magyarpéterfalva (1), Magyarsülye (1), Magyarszentbenedek (2), Magyarszovát (6), Magyarvista (2), Mákófalva, Marossárpatak (1), Marosvásárhely (3), Martos (1), Medveshidegkút (2), Méhkerék, Méra (6), Mezőbánd (1), Mezőkeszü, Mezőkölpény (1), Mezőség (?), Milota (1), Mohol, Moldvai csoport Bp.-en, Moldvai románok (Tosorog, Telec), Nagycserkesz–Bundásbokor, Nagydobrony (1), Nagyecsed (3), Nagykend, Nagymedvés, Nagymoha (3), Nagypalád (2), Nagysajó (1), Nyárádgálfalva, Nyárádselye, Nyírcsaholy, Nyírmihálydi, Nyírvasvári (1), Oltszakadát, Ópályi (1), Osztopán, Ördöngösfüzes (1), Parajd, Pátyod, Péder, Péteri, Péterlaka, Pilisszántó (1), Pográny, Potony, Pusztina (1), Pürkerec (1), Sarkad, Selymesilosva, Sepsiszentgyörgy, Siklód (1), Sófalva (2), Sövényháza, Szabófalva, Szada (1), Szamostatárfalva, Szany, Szászfenes (2), Szatmárcseke, Százd (1), Szék (15), Székelyudvarhely, Szemely (1), Szentegyházasfalu, Szentmihály, Szépkenyerűszentmárton (3), Szete, Szilágybogdánd, Szilágyság, Szkáros, Szőllősgyula, Szőllősvégardó, Taktaszada, Tard, Tardona, Tardoskedd, Tárnok, Tataros, Tatrang (2), Técső (1), Tereske, Tiszabogdány, Tiszacsege, Tiszacsermely (1), Tiszakarád (2), Tordaszentlászló (1), Tornagörgő, Tornaújfalu, Tótújfalu, Türe (2), Udvarhely (1), Újhelyjóka (3), Vajdaszentivány (3), Válaszút (1), Vámosgálfalva (2), Varsolc, Vice, Visa (4), Visk (2), Zágon, Zágra, Zajzon (1), Zalkod, Zsarnó, Zselizi feszt., Zselyk (1), Zsobok (1).

A 16 mm-es filmek gyűjtői (1973-tól): Ádám Gyula, Agócs Gergely (5), Ágoston László, Babinecz Sándor (2), Balázs Gusztáv (3), Bálint Zsuzsa, Barabás Zsolt (1), Bokor Imre, Braun Miklós, Czingel Szilvia, Czoller Zsuzsa, Csatai László (6), Csoóri Sándor (3), Diószegi István (1), Diószegi László (2), Egri Sándor, Erdei Eszter, Éri Péter (4), Farkas Zoltán (10), Fekete Antal (6), Fodor Béla (14), Fónod Mariann, Fügedi János (15), Fülöp Hajnalka (19), Halmos Béla (6), Hintalan László (3), Janek József, Jobb László, Juhász Zoltán, Karácsony Zoltán (20), Katona Ádám (2), Katona István (1), Katyi Antal (1), Kerényi Róbert, Kiss Csaba (2), Konkoly Elemér (2), Kovács Gerzson Péter (2), Kovalcsik Katalin, Könczei Árpád (11), Könczei Csilla (32), Lányi György, László Csaba (9), Laza István, Lázár Katalin (2), Léránt Andrea (3), Lipták Orsolya (6), Michaletzky Sándor (5), Morávek Róbert, Mucsi János, Nagy Albert (3), Nagy Janka, Németh Ildikó, Németh István (25), Nesztor Iván, Orosz Ildikó, Pál Lajos (1), Palenik József, Pálfy Gyula (65), Palya Beáta (2), Papp Imre (5), Pávai István (12), Péterbencze Anikó (5), Rácz László, Ratkó Lujza (6), Richtarcsik Mihály, Román Zsuzsa (4), Ruppert László, Sára Ferenc (3), Sáringer Kálmán, Sebő Ferenc, Sebők Géza, Simó József, Sipos Mihály (1), Sitkéry Zoltán, Speier Anna, Stoller Antal (9), Szalay Zoltán, Szánthó Zoltán (2), Szávai József (1), Széll Márta, Tamás Margit, Teszáry Miklós (68), Teszáry Zsolt (2), Tötszegi András (11), Varga Norbert (1), Varga Zoltán (6), Varga Zoltánné (2), Vavrinecz András(12), Végh Béla, Vincze Zsuzsanna (1), Virágvölgyi Béla, Virágvölgyi Márta (10), Vizeli Balázs, Vizin Antal, Zsuráfszki Zoltán (22).

[1]. Az MTA Zenetudományi Intézet leltárkönyvei alapján azokról a gyűjtési egységekről, amelyeknek létrejöttében a táncházas nemzedék valamilyen módon közreműködött.

[2]. A bizonyos fokú divattá is válás következtében időnként fordultak elő negatív jelenségek, de ezekről most ne essék szó!

[3]. Ezek rugós, valamint telepes (góliát elemekkel működő) gépek voltak.

[4]. Az ötvenes évektől kezdve készült fölvételekről ilyen módszerrel készült a zenével együtt közölt táncok lejegyzése és szinkronizálása. Vagyis a hangfelvételen hallható és a filmfelvételen látható „zörejek” — általában taps, csapás, vagy bokázó —, szolgáltak szinkronpontokként.

[5]. Előbb indul el a ’B’ kamera, mint kifutna az ’A’ kamerából a film. Maácz László és Martin György (különböző intézményi hátterük ellenére) többször is alkalmazták ezt a megoldást.

[6]. A technikai eszközök használatában mutatkozó járatlanság, valamint a pontos helyszíni adatolás hiánya időnként csökkent értékű fölvételeket is eredményezett.

[7]. Évente és méterben kifejezve, a kettő aránya.

[8]. Lehetséges, sőt valószínű, hogy vannak vidéki múzeumok vagy más intézmények leltárában és magántulajdonban is olyan S8-as filmek, amelyek ugyanebben az időszakban készültek.

[9]. A hosszútávú megőrzés kérdésköréről lásd: Pálfy Gyula: A különböző filmtípusok és a videó alkalmazásának előnyei és hátrányai az archív célú rögzítésnél. Zenetudományi Dolgozatok 1990–1991. 269–272.; Valamint uő.: Az MTA Zenetudományi Intézet filmtárának rövid története és a hosszútávú megőrzés problémái. Néprajzi Értesítő LXXIX (1997). 207–211. (Aki teheti, a hosszútávú megőrzés pénzügyi hátterének tekintetében is segítsen a „hivatalnak” valamilyen program keretében.)

[10]. Sajnos különböző okok miatt máig nem jelenhetett meg az a kötet, amely 1986 óta Halmos István szerkesztésében hever kiadatlanul ’Tánc és tánczene. Forrástanulmányok Martin György emlékére’ címmel. A szerzők közül azok, akik ebbe a generációba tartoznak: Éri Péter, Halmos Béla, Juhász Zoltán, Jánosi András, Karácsony Zoltán, Konkoly Elemér, Vavrinecz András, Virágvölgyi Márta. Néhány ideszánt tanulmány azóta már másutt megjelent.

[11] A jelzett időpontok előtt már több éven keresztül készültek az ekkor egyszerre beleltározott fölvételek.

[12]. A nevek vagy helységnevek után zárójelbe tett arab számok a további előfordulások számát jelzik.

[13]. Az egyes helységek megyéhez való tartozása megtalálható a hangzóanyag kimutatásánál. A helységneveket lehetőség szerint — Bartók és Kodály szokásgyakorlatának megfelelően — az 1913-as Helységnévtárban szereplő névalakban tüntettük föl, hogy ne okozzon zavart az azóta bekövetkezett, helyenként többszöri, névváltoztatások sora.

[14]. Az 1976-ig történt gyarapodásról lásd: A magyar néptánckutatás egy évtizede 1965–1975. Ethnographia LXXXVIII (1977). 165–183.

[15]. Kötelességemnek érzem megemlíteni azt is, hogy a Soros Alapítvány az 1987–1990-es években 200.000.- forintos egyszeri támogatásban részesítette a határainkon kívüli — Erdély, Kárpátalja, Moldva — gyűjtőmunkát.