1. A tudományág rövid jellemzése

A néptánckutatás (táncfolklorisztika, ill. újabb nemzetközi elnevezéssel etnokoreológia) a tánctudomány és a néprajztudomány közös problémáinak megoldására a 20. században kibontakozó tudományág. Elméleti hátterének, módszertani elveinek, kutatási modelljének kialakításában eleinte nagyobb szerepet játszott a néprajz, a tánctörténet és általában a művelődéstörténet, későbbi fejlődését az általános folklorisztika, az etnomuzikológia, a mozgáselmélet és a nyelvészet módszereinek alkalmazása határozta meg. Így jött létre az a komplex kutatási szemlélet, amelynek alappilléreit a formai, a funkcionális és a zenei szempontok együttes alkalmazása jelenti. A tudományág sajátossága abból adódik, hogy a magyar és kelet-európai hagyományos tánckultúra mozgófilm, szöveges ill. hangzó dokumentumok formájában rögzített tényeit az európai tánckultúra keretébe ágyazva értelmezi, rendszerezi, s így igyekszik használható forrásanyagot szolgáltatni a folklorisztika, a táncelmélet, az etnomuzikológia és a művelődéstörténet számára. Az alapkutatásokon kívül a táncfolklorisztika igyekszik egységes mederbe terelni a néptánccal kapcsolatos alkalmazott kutatásokat (néptáncoktatás, tánckritika, stb.) is. Ezzel a tevékenységével a néptánckutatás közvetlen hatással van a táncos műveltség általános színvonalának emelésére és a hagyományos kultúrák felelevenítését célzó revival mozgalmakra.

2. A tudományág intézeti háttere

a) Nem akadémiai kutatóhelyek

A Magyar Színházi Intézet

a gazdája annak az európai rangú tánctörténeti gyűjteménynek, amely évtizedeken keresztül a Magyar Táncművész Szövetség tudományos tagozatának kezelésében volt, s tartalmazza az 1950-es évek óta gyűlt tánctörténeti adatgyűjteményt, a modern táncművészeti forrásgyűjteményt és a táncelméleti szakkönyvtárat. A Táncarchívum a néptánckutatás szempontjából is fontos kutatóhelynek számít.

Az ELTE Folklore és Néprajzi Tanszéke

évtizedek óta fontos szerepet tölt be a néptánckutatás utánpótlásának fölkészítésében. Könyvtára őrzi a néptáncról írt egyetemi diplomamunkák és doktori disszertációk többségét. Az újabban indított PhD programok révén e tanszékek az új doktori fokozatok megszerzéséhez is módot nyújtanak. Hasonló lehetőséggel rendelkezik a KLTE, a JPTE, a kolozsvári Babes-Bólyay Egyetem Nyelvészeti Tanszéke, s hamarosan a JATE Néprajzi Tanszéke is.

A Magyar Táncművészeti Főiskola Koreográfusképző és Táncelméleti Tanszéke

az ott folyó oktató és oktató-fejlesztő munka, s a tanszék munkatársainak vezetésével készült diplomamunkák révén szintén szorosan kapcsolódik a néptánckutatáshoz, s ezáltal a kutatás és utánpótlás képzés egyik új műhelyévé vált az elmúlt évtizedben.

A Magyar Néprajzi Múzeum

létrejötte óta gyűjtőhelye volt a néptánccal kapcsolatos dokumentumoknak is. Ily módon film-, fotó, zenei gyűjteményében és az Ethnológiai Adattárban jelentős forrásanyag gyűlt össze hivatásos kutatók és az országos amatőr gyűjtőhálózat révén, amely a néptánckutatás számára is hasznos.

A Magyar Művelődési Intézet Népművészeti Osztálya és Szakmai Háza

több évtizede foglalkozik a néptánc- és népzenei mozgalmak eseményeinek szervezésével, dokumentálásával, szakmai színvonalának emelésével. Igyekszik magaszínvonalú tudományos ismeretterjesztő munkát végezni, s ennek érdekében rendszeresen ad ki néptáncról szóló könyveket, monográfiákat. Támogatja, koordinálja a néptánccal foglalkozó társadalmi szervezeteket, egyesületek tevékenységét. Nemzetközi fesztiválokat és szakmai konferenciákat szervez, s ezzel a néptánckutatás eredményei számára is rendszeres fórumot teremt.

b) Akadémiai intézetek és kutatóhelyek

A néptánckutatás egyetlen hivatásos műhelye Magyarországon az MTA Zenetudományi Intézet Néptánc Osztálya, amelynek feladata az országban folyó elméleti kutatómunka koordinálása, végzése. A munka alapját a Néptánc Archívum anyagának gyarapítása, rendezése és rendszerezett formában való közzététele képezi. Az archívumban őrzött dokumentumok felölelik a magyarság, a magyarországi nemzetiségek és a kelet-európai rokonnépek táncanyagát, s emellett a gyűjtemény számottevő forrásanyagot tartalmaz a Kárpát medence népeinek (főleg a románok, cigányok, németek, szlovákok) hagyományos tánckultúrájáról is. Különös értéket képez az archívumban az 1960-as évekből származó etiópiai gyűjtemény.

c) Társaságok, alapítványok

A Magyar Tánctudományi Társaság

a tánckutatással foglalkozó szakemberek társasága, amely a többi szakmai társasághoz hasonlóan a szakterület elvi kérdéseinek fölvetésével, megvitatásával, szakmai érdekvédelemével, s képviseletével foglalkozik. Szakmai tanászkozásokat, szemináriumokat szervez, s kiadja a Tánctudományi tanulmányok c. folyóiratot, amely az egyetlen ilyen jellegű folyóirat Magyarországon. Az UNESCO segítségével számítógépes adatbázist hozott létre, amely tájékoztatást nyújt az európai tánckutató intézményekről, személyekről és a tánccal foglalkozó szakfolyóiratokról (EUDRID).

A Martin György Alapítvány

a néptáncos szakemberek, egyesületek és közösségek által létrehozott alapítvány, amely több, mint 10 év óta rendszeresen pályázatok révén jutalmazza a néptánc ill. a népi tánczenei kutatás területén elért jelentősebb kutatási eredményeket. Évente egy Martin György emlékérmet ad ki a legjelentősebb munka alkotója számára. Alkalmanként ösztöndíjjal támogatja a fiatal kutatók ígéretes kutatómunkáját.

3. A hazai fejlődési tendenciák összevetése a nemzetközi tudomány jelenlegi irányzataival

A hazai néptánckutatásban az utóbbi években két új kutatási tendencia alakult ki:

Az egyik a számítógéppel segített táncmorfológiai kutatás, amely a Zenetudományi Intézet Néptánc Osztályán elindított program eddigi eredményeire épül. Célja a nagyobb arányú, konkrét összehasonlító kutatások lehetővé tétele, terjedelmesebb nemzetközi táncanyagból készült egyéni, regionális ill. típusonkénti motívumkatalógusok alapján. Ennek eredményeként az eddigi strukturális elemzési módszer jelentős továbbfejlődése és az összehasonlító kutatások módszertani megújulása várható. Segítségével a jelentős táncgyűjteményekkel rendelkező közép- és kelet-európai országok forrásfeltáró és rendszerező munkáját is új alapokra lehet majd helyezni. A program kivitelezését a közép- és kelet-európai partnerintézetekkel kialakított együttműködési tervek segítik.

A másik irányzat a néptáncoknak egy újabb elméleti keretben való értelmezését tűzi ki célul, amely lehetőséget ad az eddigi formai, funkcionális megközelítési szempontok szemantikai szempontokkal való kiegészítésére. Ily módón lehetővé válik a néptánc és más hagyományos mozgásrendszerek viszonyának pontosabb meghatározása, s e viszonyok különféle kontextusokban (hagyományos, színpadi, táncházi stb.) való egységes szemléletű értelmezésére. Ezáltal hatékonyabb eszközöket nyerünk a különféle helyi tánckultúrák egyéni és közösségi összetevőinek feltárására.

Az első program újdonságot jelent a nemzetközi kutatásban. Megvalósítását a külföldi szakemberek is várakozással figyelik, segítik, elismerve, hogy a magyar néptánckutatásban erre megvannak az alapvető elméleti, módszerbeli és infrastrukturális feltételek. A másodikként jelzett kutatási tendenciák összhangban vannak a nemzetközi kutatásokkal. Az utóbbi években ugyanis, a nemzetközi szakmai szervezetek megerősödésével, látványos közeledés következett be a kelet-európai (fomai-morfológiai-strukturális szemléletű, művelődéstörténeti meghatározottságú) néptánckutatás és a nyugat-európai, amerikai táncantropológiai (a tánc társadalomi funkciójára koncentráló, inkább szinkronikus látásmódú s jobban emikus szemléletű, kutatások között. Egymás módszereinek közvetlen megismerése és közös terepkutatásokban való kölcsönös alkalmazása módszerbeli gazdagodást hozott mindkét oldalon.

4. A közelmúlt kiemelkedő eredményei, a jelentősebb folyamatban lévő munkák

Az elmúlt időszak jelentős teljesítményének tekinthető a tánckutatás eredményeit új szintézisben közreadó kötet (A Kárpát medence magyarságának és nemzetiségeinek tánchagyománya. Szerk. Felföldi László és Pesovár Ernő, Budapest 1997.) és a Néptánc Kislexikon (Összeállította: Pálfy Gyula Budapest, 1997.), amely az eddig összegyűlt tudás tömör összefoglalását, megjelentetését célozta a lexikon műfajában. Az elsőként említett kötethez CD-ROM melléklet készült, amely az első kísérlet néptáncos szakmai ismeretek ilyen modern eszközökkel való terjesztésére. A CD-rom hamarosan angol fordításban is megjelenik.

Martin Györgynek Karsai Zsigmondról készült egyéniség-monográfiája után folyamatban van az ő Mátyás Istvánról, egy kalotaszegi paraszttáncosról készült összefoglalójának kiadása, s előkészületben van Jakab József, egy Küküllő menti paraszttáncos egyéniségmonográfiája és más kiváló táncos egyéniségek anyagának monografikus kiadása is. E sorozat révén a Néptánc Archívum legreprezentatívabb anyaga válik közkinccsé, széles körben ismertté.

Vas megye, valamint a Rétköz táncait és zenéjét közreadó regionális monográfiák után előkészületben van a Bodrogköz tánchagyományát bemutató kétkötetes összefoglaló, amelynek első részében az 1946-48. között a Táj és Népkutató Intézetben végzett klasszikus gyűjtések anyaga, a másodikban pedig a századfordulótól máig összegyűlt táncos és tánczenei anyag jelenne meg. Tervben van az elmúlt öt évben az Ózdi patak völgyében (Alsó Fehér megye) végzett monografikus fölmérés anyagának megjelentetése.

A körtáncokról és a körverbunkokról korábban megjelent típusmonográfiák után megkezdődött az ugrós tánctípus anyagának kötetbe rendezése és kiadásra való előkészítése.

A Néptánc Archívum legfontosabb adatainak számítógépre vitele és adatbevitelre való előkészítése jelentősen előrehaladt. Fontos eredménynek számít a Fügedi János által elindított kísérleti program és számítógépes táncanalízis, amely lehetővé teszi a táncírással lejegyzett táncok számítógépes tárolását, elemzését és nyomdai minőségben való kinyomtatását. Ez a munka képezi az alapját annak a nagyszabású programnak, amely a következő évek terveit meghatározza.

Jelentős előrehaladás történt a tematikus történeti forráskatalógus anyagának rendezésében és föltárásában, amely alapvető fontosságú a Magyar Zenetörténet kötetei számára készült és készítendő táncfejezetek megírásához.

Sürgetően fontos feladat a Néptánc Archívum legveszélyeztetettebb dokumentumainak (fordítós filmek) megóvása, s a további dokumentációs munka technikai infrastrukturális hátterének megtervezése. A filmtechnika ugyanis egyre drágább és egyre kevésbé finanszíroztató, a mai körülmények között.

5. Interdiszciplináris és nemzetközi együttműködés

A néptánctudománynak a társtudományokkal, más diszciplínákkal való együttműködése egyes esetekben igen gyümölcsöző, más esetében viszont problémás. Zökkenőmentesnek mondható a folklorisztikával való kapcsolat, amely a tánckutatásnak a folklórkutatás ágazatai közé való természetes betagozódásának köszönhető. Ennek révén a tánckutatás folyamatosan követi a folklorisztikában jelentkező új kutatási irányzatok eredményeit, s a táncoktatás eredményei folyamatosan beépülnek az általános folklorisztikai összefoglaló ismeretanyagba. Programjai, távlati tervei a népzenekutatáséhoz hasonlóan, a folklorisztika hagyományos programjaihoz igazodnak (pl. forráskiadás, típusmonográfiák, motívumkatalógusok).

A tánckutatás más területeivel (táncelmélet, tánctörténet, stb.) való kapcsolat tartását nehezíti az a tény, hogy a tánckutatás egyetlen „intézményes” kerete Magyarországon a Tánctudományi Társaság. (A Magyar Táncművészeti Főiskola Táncelméleti Tanszéke és a Színházi Intézet Táncarchívuma eddig ilyen feladatot nem vállalt.) A társasági forma, a rendszeres anyagi támogatás nélküli öntevékeny működés, a kétévente megjelenő tudományos folyóirat kiadása (Tánctudományi Tanulmányok) nem biztosítja a tánctudomány területeinek arányos, a nemzetközi trendekkel összhangban való fejlődését. A meglévő potenciális kutatóhelyek megerősítésére és újak létesítésére volna szükség. A Magyar Tánctudományi Társaság keretében fölvetődött Tánclexikon munkálatai jótékony hatással lehetnének a meglévő szakmai potenciál mobilizálására és új erők toborzására, kinevelésére.

A zenetudománnyal való kapcsolat a legkevésbé tűnik problémásnak annak révén, hogy a néptánckutatásnak a Zenetudományi Intézet ad otthont. A néptánckutatás valóban megpróbálja kihasználni az ebből a helyzetből adódó előnyöket, s alkalmanként részt vesz az intézet közös vállalkozásaiban. Jó példa erre a Magyarország zenetörténete sorozat, az intézeti konferenciákon és egyéb rendezvények munkájában való részvétel. Nehezítette a helyzetet, hogy hosszú ideig nem volt hivatásos zenekutató az osztályon, aki a néptánckutatás és a népzenekutatás közötti legnyilvánvalóbb érintkezési ponttal a tánczenével foglalkozott volna. Leggyümölcsözőbb a kapcsolat a népzenekutatással, amelynek alapja a részben közös forrásanyaggal való foglalkozás, s a kutatási elvek és módszerek hasonlósága. A néptánckutatás története során a zenetudományból jövő inspiráló hatások gyakran a népzenekutatás közvetítésével hatottak a néptánckutatásra.

A néptánckutatás nemzetközi kapcsolatainak egyik fontos körét a közép- és kelet-európai akadémiák partner-intézeteivel és kutatóival kialakult együttműködés jelenti, amelyek együttműködési megállapodásokon ill. esetenként konkrét közös munkaterveken alapulnak (a Cseh TA, az Szlovák TA, az Észt TA, az Román TA és más akadémiák, közöttük a Volga vidéki autonóm köztársaságok akadémiái a Független Államok Közösségében. E kapcsolatok nagyon fontos támaszt jelentenek a számítógéppel segített néptáncmorfológiai kutatásaink megvalósításában.

A kapcsolatok másik körét a nemzetközi szakmai szervezetek jelentik melyek között első helyen állnak a Nemzetközi Hagyományos Zenei Tanács (ICTM) és a Laban Kinetográfia Nemzetközi Tanácsa (ICKL). A Nemzetközi Tánc Tanáccsal és a Tánc Világszövetséggel közvetlen kapcsolatunk nincs.

A nemzetközi szervezetek rendezvényein való részvétel, s az így kialakult személyes kapcsolatok révén a hazai néptánckutatók könnyen tájékozódhatnak a nemzetközi kutatás új irányzatairól és saját kutatási eredményeik fogadtatásáról. Különösen gyümölcsözőek azok a közös munkák, amelyek az utóbbi években az ICTM Tánc munkabizottságának tematikus csoportjaiban folynak. Ezek az utóbbi években az amerikai táncantropológiai és az európai táncfolklorisztikai szemlélet közeledését és kölcsönös megtermékenyülését idézte elő. A strukturális elemzéssel és a terepmunka módszertanával foglalkozó munkacsoport egy-egy tanulmánykötet kiadásán dolgozik, amely számot adna e területek legújabb eredményeiről. E kötetekhez a magyar kutatók is hozzájárulnak. A

Az ICKL elnöke, Ann Hutchinson Guest „Advanced Labannotation” címmel, könyvsorozatban adja közre az elmúlt 30 év kinetográfiai kutatásának eredményeit. A sorozat 5 tagú nemzetközi véleményező bizottságának munkájában magyar szakember is részt vesz. Magyar tagja is van az ICKL Tudományos Bizottságának (Research Pannel), aki a szervezet 1996–97-es kutatási periódusban a bizottság elnöke is volt.

6. Személyi feltételek

A jelenlegi aktív tánckutató generáció tagjai: Felföldi László, Fügedi János, Pálfy Gyula. Alapképzettségüket tekintve néprajzosok, nyelvészek, ill. szakmérnökök (Fügedi), akik a táncfolklorisztikai képzést az előző generáció tagjaitól (Martin György, Pesovár Ernő, Pesovár Ferenc, Lányi Ágoston) szerezték. Közülük Felföldi László rendelkezik egyetemi doktori fokozattal (1984), azonban Phd fokozatuk megszerzése (Pálfy Gyula kivételével) folyamatban van. (A néptánckutatásnak egyébként még egy egyetemi doktora – Kaposi Edit és három kandidátusa van – Martin György, Pesovár Ernő és Ratkó Lujza.)

A korábbi generáció hirtelen eltávozásával megörökölt nagyszabású szakmai program továbbvitele azonban a jelenleginél nagyobb kutatói létszámot igényelne. Ezt a hiányt a tánckutatók a már nyugdíjban lévő kollégák (Pesovár Ernő, Kaposi Edit), a tánc iránt is érdeklődő más hivatásos kutatók (Karácsony Zoltán, Ratkó Lujza, Könczei Csilla) és a tánckutatónak készülő fiatal szakemberek bevonásával (Varga Sándor, Varga Sándorné, Gombos András, Könczei Csongor, Kertész Nóra) igyekeznek pótolni. Az utánpótlás közvetlen nevelését könnyebbé teszi, hogy az osztálynak lehetősége van „fiatal akadémiai kutatóhelyet” szerezni kezdő néptánckutatók számára (Gombos András).