|
A Zenetudományi Intézet vezetése az újabb átszervezéssel kapcsolatban teljes mértékben egyetért az MTA Zenetudományi Bizottság ez ügyben kiadott állásfoglalásával: A magyar zenetudományi kutatás intézményes kezdetei, Bartók Béla és Kodály Zoltán úttörő és nemzetközi jelentőségű népzene-rendszerezői tevékenysége révén, a Magyar Tudományos Akadémiához kötődnek. A Magyar Tudományos Akadémia alapította azt a két műhelyt – a Népzenekutató Csoportot és a Bartók Archívumot –, amelyből később az MTA Zenetudományi Intézete létrejött. A jelenleg a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Zenetudományi Intézetében őrzött és gondozott, a nemzeti kulturális örökség részét képező nagy zenei gyűjtemények – a Bartók Archívum, a Népzenei és Néptánc Archívum, a 20–21. Századi Magyar Zenei Archívum és a Zenetörténeti Múzeum – a Magyar Tudományos Akadémia tulajdonában állnak, és ezeknek a kivételes értékű gyűjteményeknek méltó őrzőhelye a szintén MTA tulajdonú Erdődy-Hatvany palota. A Zenetudományi Intézetnek az Eötvös Loránd Tudományegyetemhez való csatolása minden ésszerű elgondolásnak ellentmond, és semmiféle történeti vagy praktikus érv nem szól mellette. Az MTA Zenetudományi Bizottsága üdvözli az MTA Elnöksége 2025. június 24-i állásfoglalását, amely szerint az MTA a megfelelő működési költségek és bérek biztosítása esetén kész átvenni a HUN-REN-ről leválasztott négy kutatóközpontot, a hazai nemzeti kutatások letéteményeseit: ezen intézmények, köztük a Zenetudományi Intézet finanszírozásának azonnali rendezése és hosszútávú biztosítása, a nyugodt munkakörülmények megteremtése nemcsak a magyar tudományosság, de a nemzet érdeke. A Zenetudományi Intézet gyűjteményeinek működtetését, kutatási eredményeinek a nemzeti kultúrába való szerves beépülését és kiemelkedő nemzetközi elismertségének fenntartását csak a Magyar Tudományos Akadémia biztosíthatja.
|
Az AMUROB kontextusa és céljai
A vallások (para)liturgikus éneke legtöbbször elengedhetetlenül tartozik az istentisztelethez, és az egyén és a közösség vallásosságának, hanem az emberiség kulturális örökségének is része. A vallásos zene sokszor mind keletkezésében, mind létmódjában a szájhagyományossághoz tartozik, még akkor is, ha eredetileg írott alakja volt, vagy ha zenei lejegyzése befolyásolja későbbi használatát. Továbbá a vallási zene sokféleképpen érintkezik a népszokások rituális énekeivel is. Jogos, hogy népzenei jellege miatt gyűjtések tárgya lett, és részét képezi népzenei archívumoknak.
A vallásos zene és ének jellemzi az adott vallási és/vagy etnikai közösséget. Ezek egy része megmarad egy entitáson belül, másik része áttöri a nyelvi-felekezeti határokat is. A soknemzetiségű és vallásilag erősen kevert kelet-közép-európai régió egyházi énekeinek és rítusokhoz kapcsolódó népzenei anyagának vizsgálata a kapcsolatok szempontjából — elemi fontosságú. Ez az anyag olyan szorosan összefügg egymással, hogy kutatása csak közösen egyeztetett szempontok alapján lehetséges.
A magyarok különlegesen érzékenyek a keleti népek kultúrája iránt. A nagy felfedezők nyomában egyes népzenei gyűjtők kihaló ázsiai rokonnépek vagy az iszlamizáció által fenyegetett közel-keleti keresztények zenéjét akarták megőrizni. Az archívum kopt, etióp, örmény, szír keresztény és más gyűjtései még jórészt feldolgozatlanok. E népek iránt a politikai események miatt igen megnőtt az érdeklődés, de kultúrájuk egy fontos szeletének megőrzése feladata a magyar tudományosságnak is. A magyar gyűjtők fogékonyak voltak a keresztény liturgikus zene tágabb kontextusára is. Ezért gyűjtötték a népszokások és a paraliturgikus szertartások énekeit egyfelől, másfelől a kereszténységgel érintkező zsidó és muszlim közösségek istentiszteleti, rituális és annak határterületét jelentő vallási-népszokási zenéjét is.
Az Intézetben archivált óriási népzenei anyagba a XIX–XX. századi gyűjtések révén igen sok vallási és rituális zenei anyag is került. Ennek egy része alkot egy különgyűjteményt, az ún. „Történeti énektár”-at, amelyet Rajeczky B., Dobszay L. és Szendrei J. alakított ki. A gyűjtemény a késő középkortól kezdve alkotott strófikus énekanyagra terjed ki, amelyek általában kottás vagy kotta nélküli XVI–XIX. századi kiadványokban vagy kéziratokban dokumentálva vannak, de később általában a népi éneklésben folklorizálódtak. A feldolgozás évek óta megszakadt, de sok új adat került az archívumba és új kutatási irányok is elindultak. Az SNN 117057 NKFIH OTKA-pályázat keretében Kecskésné Papp Ágnes kiegészítette a Történeti énektárat, s a teljes anyag digitalizáltatott.
Az eddigi kutatások a (nem csekély részben esztétikai szempontú) dallamtörténetre összpontosítottak, ma azonban a gyűjtések nem válogatnak liturgikus és esztétikai érték szerint, hanem egy-egy közösség teljes énekanyagát igyekeznek felmérni. A nevezett pályázat keretében részben támaszkodtunk a meglevő tételekre, azokat áttekintettük, de kiegészítő gyűjtéseket és beszélgetéseket folytattunk a szlovén–magyar határvidéken, hogy megvizsgálhassuk, hogy az énekrepertoárban milyen hatása van az interetnikus kapcsolatoknak és az areális jellegzetességeknek (az osztrák kultúra kisugárzásának). A kutatás módszertani eredményei hasznosíthatók lesznek még bonyolultabb, soknemzetiségű vidékek interetnikus zenei kapcsolatainak leírására is.
A hazai bizánci rítusú keresztény közösségek és a közel-keleti keresztények éneke, továbbá a hazai askenáz zsidó közösség zsinagógai éneke nagyrészt lényegében ismeretlen, feldolgozatlan része az archívumnak. Az e tekintetben megkezdett kutatás jelentősége itt abban áll, hogy a digitalizálás és az alapvető leírás után a világ kutatása elé tárjuk Borsai 1966–71 közti igen értékes kopt, etióp, szír keresztény zenei gyűjtésének mennyiségét, jellegét s ezzel elindítsuk feldolgozásuk folyamatát. Elengedhetetlen volt, hogy mindenekelőtt Borsai Ilona kopt gyűjtésének kinyerhető metaadatait feltárjuk, pontosan meghatározzuk, hogy részletes leírásnak és elemzésnek lehessen őket alávetni. Francia, német és magyar cikkeinek angolra fordításával és angol írásainak újrakiadásával lényegében újra elindítjuk a kopt zene évtizedekre szinte leállt tudományos vizsgálatát. Az elmúlt három évben a gyűjtemény része lett és digitalizáltatott Déri Balázs, méretében jelentősebb, 1993-ban kezdődött, sok száz órás közel-keleti, indiai, közép-európai vallási (keresztény és zsidó) zenei gyűjtéseinek (magnetofon- és videófelvételek) szinte teljes anyaga is, és vonatkozó unikális könyvanyaga a Zenetudományi Intézetbe került.
