Zenetörténeti Múzeum
|
A magyar zenetudományi kutatás intézményes kezdetei, Bartók Béla és Kodály Zoltán úttörő és nemzetközi jelentőségű népzene-rendszerezői tevékenysége révén, a Magyar Tudományos Akadémiához kötődnek. A Magyar Tudományos Akadémia alapította azt a két műhelyt – a Népzenekutató Csoportot és a Bartók Archívumot –, amelyből később az MTA Zenetudományi Intézete létrejött. A jelenleg a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Zenetudományi Intézetében őrzött és gondozott, a nemzeti kulturális örökség részét képező nagy zenei gyűjtemények – a Bartók Archívum, a Népzenei és Néptánc Archívum, a 20–21. Századi Magyar Zenei Archívum és a Zenetörténeti Múzeum – a Magyar Tudományos Akadémia tulajdonában állnak, és ezeknek a kivételes értékű gyűjteményeknek méltó őrzőhelye a szintén MTA tulajdonú Erdődy-Hatvany palota. A Zenetudományi Intézetnek az Eötvös Loránd Tudományegyetemhez való csatolása minden ésszerű elgondolásnak ellentmond, és semmiféle történeti vagy praktikus érv nem szól mellette. Az MTA Zenetudományi Bizottsága üdvözli az MTA Elnöksége 2025. június 24-i állásfoglalását, amely szerint az MTA a megfelelő működési költségek és bérek biztosítása esetén kész átvenni a HUN-REN-ről leválasztott négy kutatóközpontot, a hazai nemzeti kutatások letéteményeseit: ezen intézmények, köztük a Zenetudományi Intézet finanszírozásának azonnali rendezése és hosszútávú biztosítása, a nyugodt munkakörülmények megteremtése nemcsak a magyar tudományosság, de a nemzet érdeke. A Zenetudományi Intézet gyűjteményeinek működtetését, kutatási eredményeinek a nemzeti kultúrába való szerves beépülését és kiemelkedő nemzetközi elismertségének fenntartását csak a Magyar Tudományos Akadémia biztosíthatja. |
A Zenetörténeti Múzeum aktuális kiállításai
Magyar ábránd
Budapesti mindennapok Erkel és Liszt korában
Kiállítás a Zenetörténeti Múzeum 2. termében
Kurátor: KIM Katalin
IDŐSZAKI KIÁLLÍTÁS
A kiállítás megtekinthető: 2024. december 10-től 2026. januárig
A magyar ábránd a 19. századi kulturális nemzetépítés korszakának egyik jellegzetes zenei műfaja volt. A kiállítás címeként szándékaink szerint arra a lelkesültségre, lelkesedésre is utal, amely a polgárosuló–modernizálódó, soknemzetiségű főváros lakóit ezekben az évtizedekben áthatotta. Nyelvújítási szóalkotásunk, az ábránd egyszerre hordozza magában a reményt, az érzelem-vezérelt tervezgetést és ennek meghiúsulását, megvalósulatlanságát. Ábránd és valóság gyakran egymásnak feszül. Így gondolta ezt a 19. század zeneéletéről id. Ábrányi Kornél (1822–1903), majd Szabolcsi Bence (1899–1973), a korszak két monumentális és máig meghatározó zenetörténeti összefoglalásának szerzője is. Mindketten a „mámor és kijózanodás” dinamikájában élték át, illetve láttatták a századot, és az általuk közvetített elképzelés mindmáig meghatározza a kulturális nemzetépítés koráról alkotott képünket. Pedig Ábrányi és Szabolcsi is érzékelte az ábrándok mögött feszülő akaratot, és látta, számba vette ennek kézzelfogható eredményeit is.
Kiállításunk az 1867-es kiegyezés körüli évtizedek pulzáló fővárosi zeneéletébe ad betekintést. A megvalósult – és így az ábrándokat tovább éltető – tervekre koncentrálva, mikrohistóriai közelségből tekintünk rá arra a mozgalmas időszakra, amely során nemcsak a főváros születésének gondolata öltött testet, hanem a város polgári zenei intézményeinek professzionalizációja is nagy lendületet vett. A folyamatot nagyban elősegítette, sőt meghatározta Erkel Ferenc és Liszt Ferenc zeneszerzői, előadói és tanári tevékenysége. Ezekről az évtizedekről azonban még ma is keveset tudunk, ideje lenne átfogalmaznunk az önkényuralom éveiről alkotott egyoldalú képet. Kiállításunkkal rálátást adunk a főváros professzionális zenei intézményeinek működésébe éppúgy, mint az önszerveződő polgári zeneegyesületek és dalárdák életébe, valamint a társasági események és a szórakoztató zenélés világába, a szalonok, vendéglők és fürdők zenei kínálatába. Mindeközben pedig igyekszünk bemutatni azt is, ahogyan a város egykori polgára mindennapos ténykedésén keresztül alakította közvetlen környezete történetét. Zeneműveken, zenei vázlatokon, továbbá zenei tárgyú írásokon, naplóbejegyzéseken, leveleken keresztül igyekszünk megérteni azt a közös motivációt, amely a nemzeti kulturális identitás különbözőségein túllépve – a még mindig meglévő hungarus tudatra támaszkodva – elősegítette a közös magyar ábránd, egy európai rangú zenei főváros felépítését.
A HUN-REN Bölcsészettudományi Kutatóközpont Zenetudományi Intézet Magyar Zenetörténeti Osztályának kiállítása
Főkurátor: KIM Katalin
Kurátorok: BÉKÉSSY Lili Veronika, BUKÁNÉ KASKÖTŐ Marietta, GROSZ Sára Aksza, GUSZTIN Rudolf, HORVÁTH Pál, ILLÉS Szabolcs, KACZMARCZYK Adrienne, SIMÉNY Beáta, TÓTH Emese, VIZINGER Zsolt
Fordítás: NÉMETH István Csaba
Szervezés: KATYI Zsombor
Látványterv: KIM Attila
Grafikai tervezés: VIZINGER Zsolt
A Zenetörténeti Múzeum munkatársai: BARANYI Anna, ERDŐSNÉ BORZ Zsófia, GÖMÖRI-CSONKA Szilvia, FARKAS Zoltán
Kivitelezés: Print Wizard Kft.
A kiállítás az MNMKK Országos Széchényi Könyvtár, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem és a gyulai Erkel Ferenc Területi Múzeum támogatásával valósult meg.
További kölcsönző intézmények: Magyar Tudományos Akadémia Könyvtár és Információs Központ, Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár, MNMKK Magyar Nemzeti Múzeum, BTM Kiscelli Múzeum, Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet, Budapest Főváros Levéltára, Eötvös Loránd Tudományegyetem Egyetemi Könyvtára és Levéltára
A kiállítást a Nemzeti Kulturális Tanács és a Nemzeti Kulturális Alap támogatja.
Plakát:
Fotók a kiállításmegnyitóról:
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
