A Zenetudományi Intézet vezetése az újabb átszervezéssel kapcsolatban teljes mértékben egyetért az MTA Zenetudományi Bizottság ez ügyben kiadott állásfoglalásával: A magyar zenetudományi kutatás intézményes kezdetei, Bartók Béla és Kodály Zoltán úttörő és nemzetközi jelentőségű népzene-rendszerezői tevékenysége révén, a Magyar Tudományos Akadémiához kötődnek. A Magyar Tudományos Akadémia alapította azt a két műhelyt – a Népzenekutató Csoportot és a Bartók Archívumot –, amelyből később az MTA Zenetudományi Intézete létrejött. A jelenleg a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Zenetudományi Intézetében őrzött és gondozott, a nemzeti kulturális örökség részét képező nagy zenei gyűjtemények – a Bartók Archívum, a Népzenei és Néptánc Archívum, a 20–21. Századi Magyar Zenei Archívum és a Zenetörténeti Múzeum – a Magyar Tudományos Akadémia tulajdonában állnak, és ezeknek a kivételes értékű gyűjteményeknek méltó őrzőhelye a szintén MTA tulajdonú Erdődy-Hatvany palota. A Zenetudományi Intézetnek az Eötvös Loránd Tudományegyetemhez való csatolása minden ésszerű elgondolásnak ellentmond, és semmiféle történeti vagy praktikus érv nem szól mellette. Az MTA Zenetudományi Bizottsága üdvözli az MTA Elnöksége 2025. június 24-i állásfoglalását, amely szerint az MTA a megfelelő működési költségek és bérek biztosítása esetén kész átvenni a HUN-REN-ről leválasztott négy kutatóközpontot, a hazai nemzeti kutatások letéteményeseit: ezen intézmények, köztük a Zenetudományi Intézet finanszírozásának azonnali rendezése és hosszútávú biztosítása, a nyugodt munkakörülmények megteremtése nemcsak a magyar tudományosság, de a nemzet érdeke. A Zenetudományi Intézet gyűjteményeinek működtetését, kutatási eredményeinek a nemzeti kultúrába való szerves beépülését és kiemelkedő nemzetközi elismertségének fenntartását csak a Magyar Tudományos Akadémia biztosíthatja.
|
A Zenetörténeti Múzeum aktuális kiállításai
Lajtha László emlékszoba és kiállítás, halálának 50. évfordulóján
Kiállítás a Zenetörténeti Múzeum 6. termében
Kurátor: DALOS Anna, a tablókiállítást készítette és a szövegeket írta: SOLYMOSI TARI Emőke
ÁLLANDÓ KIÁLLÍTÁS
A kiállítás megtekinthető: 2013. február 16-tól
Lajtha László (1892-1963) a XX. század első felének egyik legnagyobb magyar zeneszerzője, aki meghatározó tevékenységet fejtett ki a népzenekutatás és a zenepedagógia, valamint a nemzetközi kulturális diplomácia terén is. Pályája során Bartókkal és Kodállyal együtt a „három nagy magyar" egyikeként emlegették, főként Franciaországban („les trois grands hongrois"). A kommunista rendszerrel való szembenállása miatt műveit 1948 után Magyarországon alig játszották. Zenetörténetileg igen jelentős, egészen egyéni arculatú életművét az utóbbi évtizedekben kezdi újra felfedezni a zenei szakma és a közönség. Következetessége, emberi tartása a legnehezebb időkben ma is példaként szolgálhat.
A Lajtha-emlékszoba megnyitásával most újabb adósságát törleszti a magyar kulturális élet. Az emlékhelyet fényképek alapján Lajtha László személyes tárgyaiból, bútoraiból állítottuk össze, a látogatók így bepillanthatnak a komponista budapesti, Váci utcai lakásának egyik nagypolgári szobájába, a zeneszerző hétköznapjaiba. Az emlékmúzeumban látható Lajtha ma is kiváló állapotban lévő Bösendorfer-zongorája, íróasztala és francia billentyűzetű írógépe, könyves szekrényei, amelyeket zsúfolásig megtöltenek a nagy olvasottságú és széleskörűen tájékozott alkotó könyvei és kottái, valamint egy intarziás asztallal kiegészült biedermeier ülőgarnitúra.
Képek a kiállításról:
Képek az emlékszobáról:
A kiállítás megnyitója: