|
A Zenetudományi Intézet vezetése az újabb átszervezéssel kapcsolatban teljes mértékben egyetért az MTA Zenetudományi Bizottság ez ügyben kiadott állásfoglalásával: A magyar zenetudományi kutatás intézményes kezdetei, Bartók Béla és Kodály Zoltán úttörő és nemzetközi jelentőségű népzene-rendszerezői tevékenysége révén, a Magyar Tudományos Akadémiához kötődnek. A Magyar Tudományos Akadémia alapította azt a két műhelyt – a Népzenekutató Csoportot és a Bartók Archívumot –, amelyből később az MTA Zenetudományi Intézete létrejött. A jelenleg a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Zenetudományi Intézetében őrzött és gondozott, a nemzeti kulturális örökség részét képező nagy zenei gyűjtemények – a Bartók Archívum, a Népzenei és Néptánc Archívum, a 20–21. Századi Magyar Zenei Archívum és a Zenetörténeti Múzeum – a Magyar Tudományos Akadémia tulajdonában állnak, és ezeknek a kivételes értékű gyűjteményeknek méltó őrzőhelye a szintén MTA tulajdonú Erdődy-Hatvany palota. A Zenetudományi Intézetnek az Eötvös Loránd Tudományegyetemhez való csatolása minden ésszerű elgondolásnak ellentmond, és semmiféle történeti vagy praktikus érv nem szól mellette. Az MTA Zenetudományi Bizottsága üdvözli az MTA Elnöksége 2025. június 24-i állásfoglalását, amely szerint az MTA a megfelelő működési költségek és bérek biztosítása esetén kész átvenni a HUN-REN-ről leválasztott négy kutatóközpontot, a hazai nemzeti kutatások letéteményeseit: ezen intézmények, köztük a Zenetudományi Intézet finanszírozásának azonnali rendezése és hosszútávú biztosítása, a nyugodt munkakörülmények megteremtése nemcsak a magyar tudományosság, de a nemzet érdeke. A Zenetudományi Intézet gyűjteményeinek működtetését, kutatási eredményeinek a nemzeti kultúrába való szerves beépülését és kiemelkedő nemzetközi elismertségének fenntartását csak a Magyar Tudományos Akadémia biztosíthatja.
|
A mise
a zsolozsma mellett a gregorián ének legfőbb liturgikus kerete és a gregoriánkutatás meghatározó részterülete. A zsolozsmával szemben, amely több, eltérő szerkezetű zsolozsmaórából áll és ismétlődő tételfajták rövidebb hosszabb sorozataira épül, a mise szerkezete lényegesen egyszerűbb. Eltekintve a nem szokványos szertartásoktól (pl. húsvét), a mise zenei anyagát néhány, a zsolozsmáénál azonban individuálisabb jellegű ének alkotja. Valószínűleg ezzel függ össze, hogy a mise énekrepertoárja a zsolozsmáénál térben és időben jóval egységesebb.
Ez azonban teljes mértékben csak távolról nézve igaz. Közelebbről nézve a mise területén is kitapintható az egyes egyházmegyék, helyi gyakorlatok repertoárjának különbözősége, és adott pontokon még ugyanazon hagyomány egyes forrásai között is jelentős lehet az eltérés. Általánosságban véve elmondható, hogy a miserepertoárok különbsége (a zsolozsmával szemben) nem elsősorban szerkezeti, hanem a dallamváltozatok eltéréseiből fakad. Ugyanakkor bizonyos műfajokban a repertoár különbsége és gyarapodása a többinél jelentősebb (pl. Alleluiák, szekvenciák, ordinárium-dallamok). Teljes képet a szerkezeti és a dallami összehasonlítás tapasztalatainak összegzéséből nyerhetünk. A Régi Zenetörténeti Osztályon ezért a misekutatás alapvetően két irányban folyik:
- a források, hagyományok repertoárjának összehasonlítása a Gradualia projekt keretében történik;
- a dallamok, dallamvariánsok összehasonlító vizsgálatára kiépült a misepropriumok és miseordináriumok műfajok szerinti dallamtára (Graduále-dallamtár, Ordinárium-dallamtár).
