2026. január 11-én, 94 éves korában elhunyt Oskár Elschek, a szlovák és a nemzetközi népzenetudomány jeles személyisége. Pozsony szülöttjeként a II. világháború előtti generáció legtöbbjéhez hasonlóan a szlovák és német mellett magyarul is beszélt, s a tudományos életben az angol nyelv is hozzátartozott nyelvismeretéhez.
1954-ben végzett Pozsonyban a Comenius Egyetem zenetudományi és esztétika szakán. Még ugyanabban évben a(z akkor még Cseh)-Szlovák Tudományos Akadémia Művészet és Bölcsészettudományok Osztályának munkatársa lett, melynek 2005-ig aktív munkatársa, néhány éven át igazgatója volt.
Kezdettől bekapcsolódott a népzene gyűjtésébe, a dallamok feldolgozásába, s a gyakorlati munka hamar ráirányította figyelmét a dallam- valamint a népi hangszerek rendszerezésének elméleti kérdései tisztázásának fontosságára. Hamar bekapcsolódott a több névváltozáson átesett IFMC (mai nevén International Council for Traditions of Music and Dance) nemzetközi szervezet munkájába, mely vezetőségének 1971-től néhány éven tagja volt. Munkáiban éppúgy felhívta a figyelmet a dallamok funkcionális és stilisztikai aspektusaira, a tánczenei hagyomány regionális és tágabb – részben európai – területi elterjedtsége megrajzolására, mint a népi hangszerek összehasonlító módszereken alapuló tipológiai vizsgálatának lépéseire. Az IFMC 1964-es budapesti kongresszusa után, nagyrészt magyar kezdeményezésre létrejött dallamrendszerezési munkacsoport munkája az 1970-es évekre jelentősen lelassult. Oskár Elschek lengyel kortársával, Jan Stęszewskivel (1929-2016) egyik újra-alapítója volt az Analysis and Sytematisation of Folk Music (ma már nem létező) munkacsoportjának, melynek 1975 és 1990 között ő volt az elnöke. E munkacsoportba hazai részről Dobszay László, Szendrei Janka és Olsvai Imre is bekapcsolódott, akik a munkacsoport 1978-ban Debrecenben rendezett konferenciáján a népdalrendszerezés európai összehangolásához az újabb magyar tapasztalatokat bocsátották rendelkezésre. Elschek Stęszewskivel és Ludwik Bielavskival (1929-2024) egyetértve 1976-ban kért engedélyt az IFMC vezetőségétől egy Centre for Folkmusic and the Computer önálló munkacsoport létrehozására, mely csoport rövid ideig működött is.
Számos tanulmányt, könyvet írt, szerkesztett. Népzenekutató feleségével, Alica Elschekovával együtt adták ki Bartók Béla 1923-as előszavával Bartók szlovák népzenegyűjtését (Slovenské l'udové piesne, 1959, 2019, 2022). 1967 és 1973 közt szerkesztette a Musikethnologische Jahresbibliographie Europas kiadványt, melyhez az aktuális magyar bibliográfiát Rajeczky Benjamin gyűjtötte össze és továbbította számára.
1988-ban Bécsben habilitált. Rendszeres meghívott előadója volt külföldi egyetemeknek, 1987-88-ban például a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen tartott vendégelőadásokat.
A népzenekutatás tudományos módszereinek – közte kiemelkedően a dallamrendszerezés alapelveinek – finomítása, a történeti és interetnikus kapcsolatok feltárására, a hangszerek, táncok, tánczenék elterjedtségének térképekkel megjelenítésére irányuló törekvése, az egyéniség szerepének vizsgálata a szlovák népzenekutatás rangjának emelésén túl az európai népzenkutatás számára is maradandó eredményeket jelent. Egyetemi tanárként számos tanítványt nyert meg a népzenekutatás folytatására. Publicisztikai írásokkal, hanglemezkiadványokkal a szorosabban vett tudományos munka mellett a népzene széleskörű ismertté tételére is gondot fordított.
Magam több nemzetközi konferencián találkozhattam vele, és két konferencia szervezőjeként, gondos házigazdájaként, négy gyermek édesapjaként is megismerhettem. 1976-ban a szlovákiai Donovalyban rendezte meg a Kárpát-medence pásztorkultúrájának zenéjét tárgyaló konferenciát, amelyen népi hangszer témákkal Sárosi Bálinttal vettünk részt. 1997-ben az IFMC (ekkor ICTM) 50. évfordulóján megrendezett kongresszusát ő szervezte meg Nyitrára. Oda a szervezet Magyar Nemzeti Bizottsága akkori elnökeként hét kollégát sikerült megnyernem a részvételre, amit Elschek örömmel fogadott. Engem azzal tisztelte meg, hogy a világ 41 országából érkezett résztvevők több szekcióban folyó előadásainak összehangolása, az események folyamatos figyelemmel tartása, a napi szervezendők ellenére meghallgatta előadásomat.
Sokoldalú aktivitását több díjjal ismerték el, többek közt a Jozef Krsánek népzenekutatóról elnevezett szakmai díjjal (1996). Gazdag tudományos élete, tanítása, a nemzetközi népzenetudományi életben való intenzív közreműködése a szlovák és a nemzetközi népzenekutatás nagy vesztesége. Emlékét megőrizzük!
Tari Lujza
Fotó: Miro Miklas