Konferencia a Horthy-korszak zeneéletéről
|
|
Zene és zeneélet a két világháború közötti Magyarországon – Konferencia a Horthy-korszak zeneéletéről ELTE HTK Zenetudományi Intézet, Bartók terem, 2026. szeptember 10. csütörtök, 10 óra 1014 Budapest, Táncsics Mihály utca 7. |
Zene és zeneélet a két világháború közötti Magyarországon címmel konferenciát rendez szeptember 10-én a 20-21. Századi Magyar Zenei Archívum. A konferencia az NKFIH 142.100-as számú pályázat záróeseménye, amelyen a projekt munkatársai nemcsak kutatásaikból nyújtanak ízelítőt, de bemutatják az NKFIH és az MMA támogatásával 2021 és 2026 között megjelent köteteiket is.
Zenész szemmel a IX. Nemzetközi Hungarológiai Kongresszusról
Az önismeret forrásai ‒ a magyarságkép változásai címet viselő IX. Nemzetközi Hungarológiai Kongresszuson, 2026. augusztus 24‒28. között a Zenetudományi Intézetet Kővári Réka képviselte. A Dráma- és színháztudományi szimpóziummunkájában vett részt előadással. A Régi Magyar Drámai Emlékek XVIII. század sorozat 6. Ferences iskoladrámákköteteit vette számba a magyarság, székelység szemszögéből, annak is írott nyomait kutatva, továbbá ízelítőt adott e hatalmas szöveganyag énekelhető részéből. Más szimpóziumokat hallgatva még a Magyarságkép, nemzeti identitás a 16‒18. századi lelkiség tükrében előadásaihoz tudott érdemben hozzászólni, mivel azok egy része szorosan kapcsolódott kutatási területéhez, a népénekekhez.
Megjelent a Magyar zeneszerzők szóban és írásban sorozat negyedik kötete
Megjelent a Zenetudományi Intézet 20–21. Századi Magyar Archívumának Magyar zeneszerzők szóban és írásban. Dokumentumok a 20. századi magyar zene történetéhez című sorozatában a 4. kötet, amely Jemnitz Sándor írásaiból tartalmaz egy válogatást Szabó Ferenc János közreadásában. A sorozat szerkesztője Dalos Anna.
Jemnitz Sándor (1890–1963) zeneszerző és zenekritikus kivételesen nagy zenei szakírói életművet hagyott hátra. Az e kötetben közreadott 172 közleményéből egy holisztikus szemléletű, minden iránt érdeklődő zeneszerző-szakíró gondolatai rajzolódnak ki: gondolatait egyaránt megfogalmazta a zenetörténet, a zeneélet, a zenepolitika, a munkásmozgalom jelenségeiről és eseményeiről, az előadó-művészetről, a zenekritikáról, a gépzenéről, a jazzről és a populáris zenéről, a mindenkori új zenéről és a zenetudomány eredményeiről, de filmekről vagy kiállításokról is. A kötetet Jemnitz szépirodalmi munkáinak és táncjáték-librettóinak válogatása teszi teljessé.
Szabó Ferenc János
Tápiószele nyerte idén a „Tiszta forrás település” címet
A „Tiszta forrás település” címet 2026-ban – Bartók Béla 1906. évi, Tápiószelén és a környező településeken végzett gyűjtőmunkája emlékére – Tápiószele város kapta meg. Augusztus 27-én délután a tápiószelei Simonffy Kálmán Művelődési Ház és Városi Könyvtár nagytermében került sor az ünnepélyes eseményre. Az emléktáblát ezen épület falán leplezte le Richter Pál, az ELTE HTK Zenetudományi Intézet intézetigazgatója, Kemecsi Lajos, a Néprajzi Múzeum főigazgatója, illetve Árendás Péter, a Hagyományok Háza népzenei szakcsoportjának vezetője. A díjat átvette Dobos Imre György, Tápiószele város polgármestere, s az ünnepségen részt vettek a további érintett települések képviselői is.
A „Tiszta forrás település” címet és a vele járó emléktáblát 2014 óta olyan magyarországi és határon túli települések kapják, ahol a magyar népzenekutatás úttörői – Bartók Béla, Kodály Zoltán, Vikár Béla és Lajtha László – számottevő gyűjtőmunkát végeztek, és ahol a helyi közösség ma is aktívan ápolja ezt az örökséget. Ezen aktív tevékenységről az ünneplők is meggyőződhettek. A műsorban énekelt Gál Károlyné Lesti Ilona, aki 1970-ben a Röpülj páva! vetélkedőn a döntőig vitte a Tápió mente népdalait, illetve a 2019 óta működő, három ifjú leány alkotta Tápió Énekegyüttes, akik Bartók Béla tápiószelei gyűjtéséből adtak ízelítőt. Az esemény házigazdája Dr. Terék József tárogatóművész, a Tápió mente népzenekutatója, Tápiószele város díszpolgára volt.
Az elismerés és az emléktábla mellett az MTA–ELTE HTK Zenetudományi Intézet Népzenei és Néptánc Gyűjteménye és a Néprajzi Múzeum Tápiószele város közművelődési céljaira szabadon felhasználhatóvá tette és adathordozón másolatban átadta ezen gyűjteményeknek a településről származó minden archív anyagát: hangfelvételeket, kottás kéziratokat és egy régi nyomtatott katonai emléklapot is.
 |
 |
 |
 |
Ösvények a népzenéhez ‒ Megjelent Paksa Katalin válogatott tanulmánykötete
Paksa Katalin (1944‒2021) még életében dolgozott válogatott tanulmányait tartalmazó kötetén. Hosszas folyamat során maga válogatta ki az újraközlésre szánt tanulmányokat, alakította ki a kötet tematikus rendjét és adta a kötet címét is. A harminc rövidebb-hosszabb írást hét olyan témakörbe sorolta, amelyek mindvégig érdeklődése középpontjában álltak: Dallamtörténet; Különleges strófák; Népzenei előadásmód, díszítés; Énekes népszokások, egyházi népénekek; Néptánc és népzene; Nagy elődökről; Népzene – nemzeti kultúra. A szerkesztők a tanulmányokhoz összevont irodalomjegyzéket készítettek. A szerzői bibliográfia tájékoztatja az olvasót Paksa Katalin publikációi mellett hangzó és multimédiás kiadványairól, lektorálási tevékenységéről, a magyar népzenét népszerűsítő, tudományos igényű rádió-előadásairól és -sorozatairól. A kötetet a szerző a Széchenyi-díj átvétele után szülővárosában, Zalaegerszegen vele készült interjúval kívánta lezárni. A tanulmányok angol nyelvű összefoglalói is olvashatók a könyvben.
E posztumusz könyv szerkesztői igyekeztek Paksa Katalin munkáját az ő elgondolása szerint végigvinni. Köszönet illeti a Magyar Tudományos Akadémiát a kötet megjelenésének támogatásáért, és valamennyi közreműködőt a kiadás létrejöttében nyújtott munkájáért. Paksa Katalin életművének rövidebb-hosszabb tanulmányait olvasva ‒ még azok számára is, akik nem ismerték őt ‒ egy olyan világ bontakozik ki, ami más dimenzióba vezet. Vagy másképp fogalmazva, ahogy ő maga végül címként választotta: ösvényeket nyitogat bárki számára magyar zenei anyanyelvünk minél mélyebb megértése felé.
Kővári Réka