Lugossy Emma és Kiss Lajos Ciglai Jánostól gyűjt a Nógrád megyei Nézsán 1954. augusztusában. Ifj. Kertész Gyula felvétele. MTA–ELTE HTK Zenetudományi Intézet Népzenei és Néptánc Archívum, ZTI_NZ_5431

 

 

A Magyar Tudományos Akadémián 1934-ben, Bartók Béla vezetésével indult meg a magyar népi dallamok régóta tervezett tudományos kiadásának előkészítése. Bartók távozása után, 1940-től Kodály Zoltán irányította a munkát. A második világháború után újrainduló műhely számára mérföldkövet jelentett a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium 1949. márciusi rendelete, amely 200.000 Ft-ot különített el a „Nagy Magyar Népdalgyűjtemény” kiadására.^[1] A növekvő létszámú szerkesztőség 1951-ben adta közre A Magyar Népzene Tára első, Gyermekjátékok című kötetét, 1953-ben pedig a Jeles napok című másodikat.^[2]

1953. augusztus 1-jén a munkacsoportot MTA Népzenekutató Csoport néven újjáalakították, ezzel rendezett intézményi kereteket és stabil finanszírozást kapott, feladatköre pedig többek között a népzene gyűjtésével, a gyűjtések központi szervezésével és archiválásával, valamint tudományos kutatással bővült.^[3] A kezdettől Bartók mellett dolgozó Kerényi György, a Népzenekutató Csoport osztályvezetője már 1940-ben felhívta a figyelmet a központilag szervezett népzenegyűjtés szükségességére, rámutatva arra, hogy a kiadás számára akkor összegyűjtött mintegy 14.000 népi dallam a határon kívüli és belüli magyar falvaknak mindössze 4%-ából származik.^[4] A tudományos dallamösszkiadás szerkesztése mellett meginduló népzenegyűjtés az MTA Népzenekutató Csoport megalakulása után intenzív és jól szervezett gyűjtőmunkával folytatódott, amely – részben a magnetofon bevezetésének köszönhetően – a már eltűnőben lévő népzenei hagyomány gazdag dokumentálását eredményezte.

Ez az online felület A Magyar Népzene Tára akadémiai szerkesztőségének, illetve az MTA ebből alakuló Népzenekutató Csoportjának kivételesen gazdag népzenegyűjtő munkáját mutatja be a második világháború utáni mintegy két és fél évtizedben. Az intézményt ebben az időszakban Kodály Zoltán, illetve Kodály 1967-ben bekövetkezett halálától 1969-ig Rajeczky Benjamin igazgatta. A projekt az MTA–ELTE HTK Zenetudományi Intézet Népzenei és Néptánc Archívumában őrzött elsődleges források feldolgozásán és rendszerezésén alapul. A célkitűzésben jelentős szerepet játszott egy újonnan feldolgozott forráscsoport, nevezetesen az MTA Népzenekutató Csoport népzenegyűjtéseiről beszámoló kiküldetési jelentések három doboznyi gyűjteményi egysége. A kutatás ugyanakkor a népzenei hangfelvételekre, lejegyzésekre, filmekre, fotókra, gyűjtőkönyvekre egyaránt támaszkodva rekonstruálja a gyűjtéseket, és kitér a Népzenekutató Csoport munkájának előzményeire, az 1945 és 1953 közötti időszakra is.

A honlapon publikált táblázatos adatgyűjtemények időrendben tárják fel a gyűjtések sorát, összegyűjtik és rendszerezik a jelenleg elérhető források, köztük újonnan feldolgozott forráscsoportok adatait, így segítik, hogy a második világháborút követő évtizedek akadémiai népzenegyűjtései átfogóbb összefüggésben legyenek vizsgálhatók. Ezáltal az nemcsak a terepmunkák dokumentálását végzik el, hanem hozzájárulnak a korszak népzenekutatásának működéséről és szemléletéről alkotott kép árnyalásához.

 

Riskó Kata

Letöltések:

• Negyedszázad akadémiai népzenegyűjtései. Az adatgyűjtemények ismertetése
• A Quarter-Century of Academic Folk Music Collecting – An Introduction to the Databases

 

Letölthető táblázatok:

• Akadémiai népzenegyűjtések 1953-1968 táblázat
• MTA Népzenekutató Csoport kiküldetési jelentései 1953-1968 táblázat 

 

 

A projekt az MTA Bolyai János Kutatási Ösztöndíjának támogatásával készült. 

 

^[1] A VKM 239.224/1949/VI. számú, 1949. május 25-i rendelete. MTA–ELTE HTK Zenetudományi Intézet Népzenei és Néptánc Archívum irattára, jelzet nélkül.

^[2] Kerényi György (sajtó alá rendezte): Gyermekjátékok. Bartók Béla – Kodály Zoltán (szerk.): A Magyar Népzene Tára I. Budapest: Zeneműkiadó, 1951.; Kerényi György (sajtó alá rendezte): Jeles napok. Bartók Béla–Kodály Zoltán (szerk): A Magyar Népzene Tára II. Budapest: Akadémiai Kiadó, 1953.

^[3] Szalay Olga: Kodály, a népzenekutató és tudományos műhelye. Budapest: Akadémiai Kiadó, 2004. 296–302.

^[4] Kerényi György: „A magyar népdallamok teljes gyűjteménye.” Énekszó 7/4 (1940. február), 700–701.

 

 

---

 

Válogatás digitalizált jelentésekből