A Zenetudományi Intézet vezetése az újabb átszervezéssel kapcsolatban teljes mértékben egyetért az MTA Zenetudományi Bizottság ez ügyben kiadott állásfoglalásával

A magyar zenetudományi kutatás intézményes kezdetei, Bartók Béla és Kodály Zoltán úttörő és nemzetközi jelentőségű népzene-rendszerezői tevékenysége révén, a Magyar Tudományos Akadémiához kötődnek. A Magyar Tudományos Akadémia alapította azt a két műhelyt – a Népzenekutató Csoportot és a Bartók Archívumot –, amelyből később az MTA Zenetudományi Intézete létrejött. A jelenleg a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Zenetudományi Intézetében őrzött és gondozott, a nemzeti kulturális örökség részét képező nagy zenei gyűjtemények – a Bartók Archívum, a Népzenei és Néptánc Archívum, a 20–21. Századi Magyar Zenei Archívum és a Zenetörténeti Múzeum – a Magyar Tudományos Akadémia tulajdonában állnak, és ezeknek a kivételes értékű gyűjteményeknek méltó őrzőhelye a szintén MTA tulajdonú Erdődy-Hatvany palota. A Zenetudományi Intézetnek az Eötvös Loránd Tudományegyetemhez való csatolása minden ésszerű elgondolásnak ellentmond, és semmiféle történeti vagy praktikus érv nem szól mellette. Az MTA Zenetudományi Bizottsága üdvözli az MTA Elnöksége 2025. június 24-i állásfoglalását, amely szerint az MTA a megfelelő működési költségek és bérek biztosítása esetén kész átvenni a HUN-REN-ről leválasztott négy kutatóközpontot, a hazai nemzeti kutatások letéteményeseit: ezen intézmények, köztük a Zenetudományi Intézet finanszírozásának azonnali rendezése és hosszútávú biztosítása, a nyugodt munkakörülmények megteremtése nemcsak a magyar tudományosság, de a nemzet érdeke. A Zenetudományi Intézet gyűjteményeinek működtetését, kutatási eredményeinek a nemzeti kultúrába való szerves beépülését és kiemelkedő nemzetközi elismertségének fenntartását csak a Magyar Tudományos Akadémia biztosíthatja.

 

ferenc papa orban viktor bartok osszkiadas

Honorary Conference to the 50th Anniversary of the Death of László Lajtha (February 16th, 2013)

 

Texts of the Papers given at the Conference

Emőke Solymosi Tari: ‘…comme un fleur.’ Lajtha’s Letters to the ‘Conscience of Europe’
Full Text in Hungarian  • Abstract in Hungarian • Abstract in English

András Szekfű: Lajtha and Höllering. A New Approach to the Relation of Music and Film in the Thirties
Full Text in Hungarian  • Abstract in Hungarian • Abstract in English

Krisztina Pálóczy: Folk Hymn Research in the 1950s. The Lajtha-Team – to the Margins of an Exhibition
Full Text in Hungarian  • Abstract in Hungarian • Abstract in English

István Pávai: The Transsylvanian Folksong Collections of György Bözödi and Lajtha
Full Text in Hungarian  • Abstract in Hungarian • Abstract in English

Ferenc Sebő: Buházi, the Transsylvanian Lying Violinist
Full Text in Hungarian  • Abstract in Hungarian • Abstract in English

Melinda Berlász: What does the Second Volume of László Lajtha’s Collected Writings Promise?
Full Text in Hungarian  • Abstract in Hungarian • Abstract in English

Zsuzsanna Erdélyi: The Golden Age of the Lajtha-Team
Full Text in Hungarian  • Abstract in Hungarian • Abstract in English

Lujza Tari: The Folk Instrument Researches of László Lajtha with Lessons for the Present
Full Text in Hungarian  • Abstract in Hungarian • Abstract in English

Ferenc János Szabó: The Juvenile Piano Works of László Lajtha
Full Text in Hungarian  • Abstract in Hungarian • Abstract in English

Viola Biró: The Survival of the Serenade-Tone in Lajtha’s String Trio ‘Erdélyi Esték’
Full Text in Hungarian  • Abstract in Hungarian • Abstract in English

Péter Halász: Images of a Work. The Author’s Interpretation and Contemporary Reception of Symphony No.8
Full Text in Hungarian  • Abstract in Hungarian • Abstract in English