Hírek, események


 Tudományos fórum >>>

A BTK Zenetudományi Intézet székháza 2022. november 1. és 2023. március 31. között technikai okok miatt zárva tart. Az Intézet munkatársai csak emailen érhetők el. Kérjük szíves megértésüket!

 

A zárás csak az Intézetre vonatkozik, a Zenetörténeti Múzeum továbbra is nyitva tart, hétfő kivételével naponta 10–16 óra között!

ProfilképBukáné Kaskötő Marietta 2012-ben diplomázott kitüntetéssel a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem zenetudományi szakán, majd 2012 és 2015 között ugyanazon egyetem Doktori Iskolájában a Zenetudományi PhD-program hallgatója volt. 2011 és 2014 között részt vett a Zenetudományi Intézetben a budapesti hangversenyeket 1900-tól napjainkig rögzítő koncertadatbázis munkálataiban. 2012–2013-ban fél évig a Liszt Ferenc Emlékmúzeum és Kutatóközpont külső munkatársaként tevékenykedett.

2013 októberében megkapta a Katholischer Akademischer Ausländer-Dienst (KAAD) „Osteuropa” programjának kutatói ösztöndíját, amellyel öt hónapon keresztül későbbi disszertációjához kapcsolódó kutatásokat folytatott Münchenben, Regensburgban és Liechtensteinben. Kodály Zoltán Zenei Alkotói Ösztöndíjban részesült három alkalommal: 2016-ban, 2017-ben és 2018-ban. 2014 óta a Miskolci Egyetem Bartók Béla Zeneművészeti Kar Zeneelméleti Intézetének oktatója, 2019 őszétől a győri Brenner János Hittudományi Főiskola kántorképző szakán is tanít. 2021 áprilisában a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen megvédte „Musia Sacra Hungariae: A cecilianizmus magyarországi története 1897-től 1950-ig” című PhD értekezését.

2014 óta folytat rendszeres publikációs tevékenységet magyar és német nyelven. Szakmai tevékenysége a szűkebb értelemben vett tudományos munkásságon túl kiterjed a zenepedagógia és zenei ismeretterjesztés területére is. Hazai és nemzetközi zenetudományi konferenciákon tartott nagy számú előadása és megjelent tanulmányai 19. és 20. századi magyar zenetörténeti témákkal foglalkoznak. Társszerzője a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus alkalmából az Országos Széchenyi Könyvtár gondozásában idén megjelent „Eritis mihi testes: Az 1938-as budapesti Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus hangfelvételei” című kötetnek. A Zenetudományi Intézet fiatal kutatójaként újabban alkalma nyílik tágítani érdeklődését és zenetörténészi tapasztalatait korábban művelt egyházzene-történeti és himnológiai témái felől indulva kapcsolódó területek – így Magyarország kora újkori zenetörténetének, továbbá 19. századi zenei intézményrendszerének és repertoárjának – kutatása felé. 

caecilia2A díjazott pályaműve 2021 tavaszán megvédett PhD értekezése volt. A vizsgált, 1897 és 1950 közé eső periódusban mindenekelőtt a katolikus egyházzene megreformálására irányuló magyarországi törekvések történeti hátterének megvilágítására vállalkozott a bajorországi Cecília-mozgalommal történő párhuzamba állításon keresztül. Kutatásai során világossá vált, hogy a Cecília-mozgalom meglehetősen komplex módon fejtette ki hatását Magyarország zenei életére. A liturgikus szertartás terén kimutatható impulzusokon túl az (egyház)zeneoktatás és az általános zenei közélet, így például a hangversenyélet platformjain is meghatározó nyomot hagytak a mozgalom magyarországi képviselői. Tanulságokat lehetett levonni a ceciliánus ideológia hatására megfogant új egyházzenei repertoár stiláris és esztétikai vonatkozásában is. E kompozíciók és az azokat összefoglaló korabeli gyűjteményes kiadványok főbb jellemvonásainak bemutatására vállalkozott az értékezés második, fő része elemző kottapéldák segítségével. Az elérhető sajtóforrások birtokában esetenként fény vetülhetett a művek recepciótörténeti értelmezésére.

A téma kidolgozása során adódott, hogy a Cecília-mozgalom történetét négy főbb időszakra tagolva érdemes vizsgálni a magyar egyházzenei élet horizontján: a prececiliánus időszakban és az azt követő három hullámban különböző zeneszerzői és esztétikai irányzatok különíthetők el attól függően, hogy mennyiben kapcsolódtak azok képviselői a bajor mozgalom gyökereihez. A cecilianizmus magyarországi történetének feldolgozása tehát olyan, a szűkebb értelemben vett egyházzenei mozzanatok feltárásán túlmutató hozadékokkal járt, amelyek által a kor zeneszerzői irányzatainak stiláris, esztétikai koncepciójáról, az általános zenei közélet nemzetközi és magyarországi kölcsönhatásairól, egyház- és sajtótörténeti viszonyairól, a mindennapi politikától függő diskurzusokról és a mindezek nyomán kialakult zenetörténeti kánonról is kép alkotható. A disszertáció ily módon újabb nézőpontból láttatja a múlt század első felének magyarországi zenetörténetét.