A 19. század népszerű államismereti, országleíró kézikönyvei jelentős, máig kiaknázatlan forrásai az etnokoreológiának és a tánctörténeti kutatásoknak. A dualizmus korának egyik legfontosabb ilyen vállalkozása Az Osztrák–Magyar Monarchia Írásban és Képben (1887–1901), melynek huszonegy kötete mintegy félezer, a hagyományos tánckultúrára vonatkozó utalást, hosszabb, rövidebb leírást, illetve két tucat tánctematikájú képet tartalmaz. E forrásanyagból jelentek meg szövegközlések, történtek rá hivatkozások, egy-egy innen származó illusztráció is fel-felbukkan a magyar néptánc szakirodalomban, a kötetek táncszempontú módszeres feldolgozása azonban eddig nem történt meg. A feltárt anyag nem csupán a dualizmus kori népi tánckultúra kutatásához szolgál tanulságokkal, hanem kiemelt jelentőséggel bír a néptáncok „felfedezését” eredményező folyamatok feltárása, valamint a néptánchagyományok 19. században megrajzolt – és a nagyközönség számára közvetített, részben máig továbbélő – képének vizsgálata szempontjából is.

• Tudományos fórum
• 2015