Előadásomban a kelet-európai népzenei inspiráció nyomaira és jelentőségére világítok rá Ligeti György hegedűre, kürtre és zongorára komponált Triójában (1982). Feltárom a műben rejtőző elhangolt népdalidézeteket és népdalutánzatokat, rámutatva arra, hogy ezek egyszersmind fiatalkori művekből származó önidézetek (Román koncert, Inaktelki nóták, Musica ricercata). A Ligeti kései alkotókorszakának emblematikus stílusjegyét alkotó – elsőként a Trió zárótételében megjelenő, majd csaknem valamennyi nagyszabású műben visszatérő – siratódallamot visszavezetem a magyar népi sirató egyes típusaira, illetve dallamvázaira. Ugyanakkor azt is bemutatom, hogy Ligeti siratódallama csak közvetetten utal etnikus modellekre: azokat a zeneszerző absztrahálja és szándékosan eltávolítja, nem utolsó sorban azáltal, hogy siratódallamát legtöbbször szigorú, konstruktív kompozíciós keretbe illeszti. A kelet-európai népzenei utalások fényében a Kürttriót az elhagyott – és már nem létező – otthonok iránti reflektív nosztalgia megnyilatkozásaként értelmezem.

• Tudományos fórum
• 2015