Hírek, események


 Tudományos fórum >>>

A BTK Zenetudományi Intézet székháza 2022. november 1. és 2023. március 31. között technikai okok miatt zárva tart. Az Intézet munkatársai csak emailen érhetők el. Kérjük szíves megértésüket!

 

A zárás csak az Intézetre vonatkozik, a Zenetörténeti Múzeum továbbra is nyitva tart, hétfő kivételével naponta 10–16 óra között!

nov15

 

Ignácz Ádám: Zeneszerző a színpadon. A művész ábrázolásának problémája Alekszandr Szrjabin, Arnold Schönberg és Hans Pfitzner művészoperáiban
Bartók terem, 2012. november 15. csütörtök, 10 óra

Végignézve az elmúlt tíz esztendő legújabb és egyben legfontosabb nemzetközi zeneesztétikai trendjeit, kijelenthetjük, hogy – elsősorban német nyelvű tudományos körökben, de az angolszász szakirodalomban ugyancsak – egyre inkább teret nyernek az úgynevezett metazenei jelenségekre, illetve a zenei önreflexivitás kérdéskörére vonatkozó kutatások.
Doktori disszertációm, melynek vázlatos bemutatására jelen előadásban törekszem, a metazene egyik jellegzetes műfajának, a művészoperának a születését, illetve az első világháború végéig tartó fejlődését igyekszik megrajzolni, és rajta keresztül azt a kérdést megválaszolni, hogy a vizsgált művekben megalkotott, fiktív művész képe milyen viszonyban áll kitalálóik világnézetével, filozófiájával, s a művészrőlművészetről való gondolkodásával.
Szrkjabin, Schönberg és Pfitzner (illetve az itt kevésbé hangsúlyos szerephez jutó, de a téma szempontjából nem különben fontos Franz Schreker) vonatkozó darabjait kevésbé műfaji és formai hasonlóságok kötik össze, mintsem inkább témaválasztásuk: e darabok főszereplői zeneszerzők, s a darabok az ő külvilághoz és művészethez való viszonyukat dolgozzák fel.
Megítélésünk szerint e művészoperák – Hermann Danuser fogalmával élve – világnézeti zenék (Weltanschauungsmusik), tehát azzal a szándékkal születtek (vagy fogantak), hogy tükröződjék bennük alkotójuk (művészet)filozófiája. A kérdés persze mindannyiszor ugyanaz: egy műalkotás mennyiben válhat a filozófia közvetítőjévé, illetve, hogy kimutatható-e azonosság vagy hasonlóság a művekben megjelenő művész-figura és a „reális” alkotó között.