A magyar nyelvű műdalirodalmat a fennálló társadalmi és művelődéstörténeti viszonyok miatt hazánkban a 18. század végén a zeneileg is képzett literátor réteg honosította meg. Ez többek között, illetve mindenekelőtt Verseghy Ferencet jelentette, akit a kortársak csak „Magyar Hárfásként” emlegettek. Verseghy kiváló zenész is volt (emellett költő-író, grammatikus, „a' szép mesterségeknek és a' filozofiának doctora”), aki szívügyének tartotta a helyes, zenei mértéknek is megfelelő prozódia kialakítását, hogy a szebbik nem az érzékeny dalokat helyes metrummal énekelhesse.

Verseghy kéziratai számtalan kottát és zenei utalást tartalmaznak (ezek még nem álltak Major Ervin rendelkezésére, aki legutóbb, közel száz éve foglalkozott Verseghy zenei munkásságával), melyek a költő esztétikai elméletével kontextualizálva több irányból is felfedik a magyar nyelvű műdalirodalom kibontakozását. Az előadásban mindezt eddig feltáratlan, primer forrásokon keresztül mutatom be.

• Tudományos fórum