Különleges konferenciát rendezett a Bartók Archívum a „hitelesség” kérdéséről a zenei közreadás területén, neves külföldi kutatók közreműködésével – melynek gondolatát a Bartók-összkiadás előkészítése és tíz évvel ezelőtt bejelentett kiadása alapozta meg és tette aktuálissá (G. Henle Verlag, München és Editio Musica Budapest). Az 2025. november 14–15-én az ELTE HTK Zenetudományi Intézetében tartott szimpózium Mozarttól Bartókig és a forráskutatástól a hagyományos zenei repertoárig igen gazdag és sokszínű tematikát kínált. Bár a konferencia elsődlegesen a „hiteles közreadás” fogalmának illetve megvalósítása feltételeinek és lehetőségeinek vizsgálatát tűzte ki célul, a négy ülésszak előadásai sokféle megközelítésben járták körül a „hitelesség” kérdését.

A Zenetudományi Intézet igazgatója, Richter Pál, illetve a Bartók Archívum vezetője, Vikárius László megnyitó szavait követően az első – „Kiadások”-hoz kapcsolódó – szekció igen változatos tematikát kínált. Az ülésszakot nyitó előadás a 20. század közreadói gyakorlatának „premisszáiról” adott gondolatébresztő áttekintést (Friedemann Sallis), a következő Mozart d-moll zongoraversenyének első kiadását – sőt magát a művet – helyezte új megvilágításba (Wolf-Dieter Seiffert), ezután a New York-i Bartók Archívum egy nemrégiben felbukkant különleges kiadvány-gyűjteményéről hallhattunk izgalmas áttekintést (Carl Leafstedt), majd a fakszimile kiadások, különösen a Paul Sacher Stiftung kiadványainak célját és hasznát, illetve korlátait vizsgáló előadás (Felix Meyer) zárta a sort. A második ülésszak előadásai – a „Hitelesség”-ről – Debussy hegedű-zongora szonátája „genetikus kiadásának” lehetőségeit (François Delécluse), Stravinsky vokális műveinek hitelességgel kapcsolatos sokrétű problematikáját (Christoph Flamm), Bartók műzenéről illetve népzenéről vallott nézeteiben fellehető, hiteleséggel kapcsolatos esztétikai elveket (Michael Braun), valamint Bartók saját „klasszikus” illetve „népzenei” közreadásait (Vikárius László) vizsgálták. „Bartók-esettanulmányokat” tartalmazott a harmadik szekció, nevezetesen: a zeneszerző életében kiadatlan ének-zongora népdalfeldolgozások közreadásáról (Biró Viola), a Fából faragott királyfi különféle, a zeneszerző jóváhagyásával készült változatairól (Anne Vester), a Bartók-kéziratok egy „történeti” állapotának rekonstruálásáról (Nakahara Yusuke), a 6. vonósnégyes egy nemrégiben megtalált forrásának újraértékeléséről (Németh Zsombor), valamint annak a vélekedésnek a hátteréről, miszerint Pásztory Ditta a Bartók-művek „leghitelesebb” előadója (Büky Virág). Végül, a negyedik – „Felvételek”-hez kapcsolódó – ülésszak előadásai Bartók műveinek, illetve saját felvételeinek lemez-összkiadásait és diszkográfiáit (Szabó Ferenc János), Bartók zenekari Concertójának Reiner Frigyes vezényletével készült 1955-ös felvételét (Sarah M. Lucas), a Kékszakállú herceg vára Bartók életéből való egyetlen fennmaradt felvételét (Kerékfy Márton), valamint a kelet-európai askenázi zsidó ima dallamok egyedülálló gyűjteményét (Frigyesi Judit) ismertették és értékelték.

A kétnapos rendezvény műsorához kapcsolódott Vikárius László tárlatvezetése a Bartók halálának 80. évfordulójára emlékező kamarakiállításon, amely Bartók utolsó éveivel kapcsolatos jelentős dokumentumokat mutatott be a Bartók Archívum gyűjteményéből. A rendezvény fénypontja volt a zárókoncert, amelyen Rajk Judit (ének) és Szabó Ferenc János (zongora) reprezentatív válogatást adtak elő a Bartók-összkiadás legújabb, ének-zongora népdalfeldolgozásokat tartalmazó kötetéből – köztük olyan műveket illetve műverziókat, amelyeket ritkán vagy egyáltalán nem hallhatott még a közönség.

Részletes program és az előadások összefoglalója itt érhető el.

A zárókoncert műsora itt érhető el.

Biró Viola

Fotó: Schmidt Zsuzsanna

• konferencia
• Bartók Béla
• beszámoló
• 2025