|
A magyar zenetudományi kutatás intézményes kezdetei, Bartók Béla és Kodály Zoltán úttörő és nemzetközi jelentőségű népzene-rendszerezői tevékenysége révén, a Magyar Tudományos Akadémiához kötődnek. A Magyar Tudományos Akadémia alapította azt a két műhelyt – a Népzenekutató Csoportot és a Bartók Archívumot –, amelyből később az MTA Zenetudományi Intézete létrejött. A jelenleg a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Zenetudományi Intézetében őrzött és gondozott, a nemzeti kulturális örökség részét képező nagy zenei gyűjtemények – a Bartók Archívum, a Népzenei és Néptánc Archívum, a 20–21. Századi Magyar Zenei Archívum és a Zenetörténeti Múzeum – a Magyar Tudományos Akadémia tulajdonában állnak, és ezeknek a kivételes értékű gyűjteményeknek méltó őrzőhelye a szintén MTA tulajdonú Erdődy-Hatvany palota. A Zenetudományi Intézetnek az Eötvös Loránd Tudományegyetemhez való csatolása minden ésszerű elgondolásnak ellentmond, és semmiféle történeti vagy praktikus érv nem szól mellette. Az MTA Zenetudományi Bizottsága üdvözli az MTA Elnöksége 2025. június 24-i állásfoglalását, amely szerint az MTA a megfelelő működési költségek és bérek biztosítása esetén kész átvenni a HUN-REN-ről leválasztott négy kutatóközpontot, a hazai nemzeti kutatások letéteményeseit: ezen intézmények, köztük a Zenetudományi Intézet finanszírozásának azonnali rendezése és hosszútávú biztosítása, a nyugodt munkakörülmények megteremtése nemcsak a magyar tudományosság, de a nemzet érdeke. A Zenetudományi Intézet gyűjteményeinek működtetését, kutatási eredményeinek a nemzeti kultúrába való szerves beépülését és kiemelkedő nemzetközi elismertségének fenntartását csak a Magyar Tudományos Akadémia biztosíthatja. |
Hírek, események |
|
|
|
Bolya Mátyás: Magyar citerás antológia - lejegyzésből online tananyag |
Az első publikált citerás lejegyzés Kodály Zoltán nevéhez fűződik, aki 1907-ben, szinte „mellékesen” közölte citerajátékot rögzítő lejegyzését és rövid, de tartalmas magyarázó szövegét. Ezután közel hatvan évnek kellett eltelnie, hogy Sárosi Bálint – ugyancsak az Ethnographia hasábjain – közzétegye cikkében a citerás lejegyzések máig érvényes elméleti alapjait. Újabb hatvan év, és e lejegyzéseket már az interneten találjuk, adatbázisba rendezve, összetett keresővel, hanganyaggal, játéktechnikai és didaktikai kulcsszavakkal kiegészítve: ezúttal az LFZE Népzene Tanszékének online tananyagaként.
Milyen lehetőségeket kínál ma a technika népzenei anyagok online publikálására? Mit jelent pontosan az adatbázis optimalizálás fogalma? Szolgálhat-e egyszerre tudományos és oktatási célokat egy ilyen online felület? Ilyen kérdésekre keressük a választ, miközben bejárjuk a kutatás, az oktatás és az előadóművészet izgalmas határterületeit.
