Hírek, események |
|
Nagy László hagyatékának bemutatása és rekontextualizálása céljából 2025. november 3-4-én az MNMKK PIM tudományos konferenciát szervez. A konferencián Intézetünk munkatársa, Tari Lujza is előad.
A 100 éve született Nagy László költő, műfordító, képzőművész 1959-ben szülőfalujában, Iszkázon és környékén népdalokat, népszokásdallamokat, mondókákat, gyermekjátékdalokat és számos más műfajú népzenei anyagot gyűjtött. A költő népköltészethez, népzenéhez kötődése korának költőtársaihoz képest is mélyebb. Zeneismeretéről, Bartók iránti tiszteletéről több írása tanúskodik, s a magyar és más népek népi költészetről írt esszéivel, tanulmányaival is messze kitűnik.
A szélesebb nyilvánosság előtt eddig ismeretlen népdalgyűjtéséről, zenéhez, kiemelten a népzenéhez való viszonyáról Tari Lujza „Nagy László, a népdalgyűjtő költő” címmel írt tanulmányt (Doromb. Közköltészeti tanulmányok 12. szerk. Csörsz Rumen István 453-501, Budapest: Reciti, 2024). A költő gyűjtőtársa Víg Rudolf volt, aki 1958-tól dolgozott a Kodály Zoltán vezetése alatt álló MTA Népzenekutató Csoportban. A magnetofonra vett anyag a gyűjtést követően bekerült az MTA Népzenekutató Csoportba. Nagy László jelentést írt a munkáról és elkészítette a jegyzőkönyvet. A dallamok lejegyzését követően megtörtént az egyes dalok dallamtipológiai besorolása, néhány dallam kiadásra is került.
A gyűjtemény értékét önmagában is növeli, hogy a gyűjtés a zenei és még inkább a nyelvi dialektus és tájnyelv kopása, eltűnése előtti utolsó pillanatokban történt. Az örökösök jóvoltából a közelmúltban a Petőfi Irodalmi Múzeumba került egy füzet, mely a gyűjtött népdalok szövegeit tartalmazza a felvételek sorrendjében. A leírt verseknek különös jelentőséget ad, hogy a dalok szövegeit a vidék nyelvi dialektusába beleszületett költő írta le. Tari Lujza a PIM Nagy László 100 konferencián A szülőföld nyelve és zenéje. A népdalgyűjtő Nagy László című előadásában az irodalomtudomány és népzenetudomány előtt mindeddig rejtve maradt füzet alapján új oldalról mutatja be Nagy László népdalgyűjtését. Példákat mutat hangtani és alaktani jelenségekre a dialektológia besorolása szerint a Közép-dunántúli-Kisalföldi nyelvjárási régióba tartozó táj népdalszövegeiből, mondókáiból, a költő által is hangsúlyozott és két változatban felvett regölésből. Külön is felhívja a figyelmet a fonémák köznyelvi alaktól eltérő változásaira, a magánhangzók rövidüléseiből, mássalhangzók kettőzéséből eredően a zenére hatással lévő ritmikai változásokra, összességében a zenei és nyelvi dialektus szoros – a népzenekutatásban Kodály halála utána sajnos elhanyagolt – összetartozására.
További információk az esemény honlapján találhatóak.
