Hírek, események |
|
2025. október 21-én az ELTE-HTK Zenetudományi Intézete múzeumi tárlatvezetéssel egybekötött hangversennyel ünnepelte Liszt Ferenc születésének 114. évfordulóját. Kéry János zongoraművész, a Zeneakadémia tanára Liszt Transzcendens etűdjeit adta elő.
Liszt, bár 1811. október 22-én a magyarországi Doborjánban látta meg a napvilágot, hazai közép- és felsőfokú zenei oktatási intézmények hiányában külföldön igyekezett megszerezni a tehetségéhez méltó képzettséget, majd felnőttként is nagyrészt hazájától távol tevékenykedett. Magyarországra 1839 karácsonyán, pozsonyi és pesti koncertmeghívásra tért vissza először, és ettől kezdve haláláig ápolta honfitársaival a „hű rokoni” szálakat. A kapcsolatot a magyar politikai és intellektuális elit kezdeményezte, de annak fenntartására és széleskörű bővítésére Liszt maga is vágyott. A két fél együttműködésének legfontosabb eredményeként 1875-ben megalakult a Királyi Zeneakadémia, amely Liszttel és Erkel Ferenccel az elnöki és az igazgatói székben és a zongoratanszakon, majd a rövidesen felálló számos további tanszakkal együtt néhány évtizeden belül már képes volt a magyar tehetségek magas szintű hazai képzésének biztosítására. Liszt és honfitársai gazdag kapcsolati hálójába is bepillantást nyújt a Magyar ábránd: Budapesti mindennapok Erkel és Liszt korában című kiállítás, amelyet Kim Katalin vezetésével a Magyar Zenetörténeti Osztály munkatársai készítettek és ez alkalommal is ők mutattak be az érdeklődőknek.
Liszt virtuózként szerzett nevet Európa-szerte és virtuózként élt kortársai emlékezetében azután is, hogy 1847-ben felhagyott a koncertezéssel és zeneszerzői ambíciói megvalósítása érdekében 1848-ban letelepedett Weimarban. Ekkor dolgozta ki és publikálta 1852-ben a Transzcendens etűdöket. Egy-egy etűd megtanulása is komoly kihívást jelent, a teljes sorozat előadására pedig manapság is kevesen vállalkoznak. A Zenetudományi Intézet hallgatóságának abban a szerencsében volt része, hogy mind a tizenkét etűdöt meghallgathatta Kéry János briliáns előadásában. A műsor Liszt születésnapján kívül, mint arra Kaczmarczyk Adrienne bevezetése rámutatott, egy további évfordulóra is emlékeztetett: jövőre lesz 200 éve, hogy a Transzcendens etűdök fiatalkori változata 1826-ban megjelent. Liszt ekkor egy 48 etűdből álló gyűjtemény 1. füzetének nevezte 12 etűdöt tartalmazó publikációját. Tervét 1839-ben, a 12 etűd gyökeres átdolgozásakor módosította: az újonnan kiadott mű címlapja egy 24 tagú, feltehetőleg a 12 fokú hangrendszer valamennyi dúr és moll hangnemére kiterjedő etűdgyűjteményt ígért, amelyből akkor az 1. füzetet kapta kézhez az érdeklődő. A virtuóz turnék kezdetén komponált sorozat kiegészíthető egy kéziratban maradt Fisz-dúr Preludióval, amely feltehetőleg a 13. etűdnek, tehát a második rész nyitányának íródott (vö. Lisztiana), további etűdökről azonban nincs tudomásunk. Liszt, ha addig nem, akkor a végleges változat kidolgozásakor, 1851-ben lemondott a további 12 etűd megkomponálásáról.
Noha a 12 darab a zongorázás magasiskolájának számít, a sorozat nem pedagógiai céllal készült s nem is lenne alkalmas ilyesmire. Zongoratechnikai tanítását Liszt a Technikai tanulmányok 1868–1873 folyamán összeállított, szisztematikusan átgondolt három kötetében összegezte (vö. Lisztiana). Az önmagáért való virtuozitást azonban Liszt elítélte. Még a Paganini halálára írt nekrológjában, 1840-ben sem sem tudta elhallgatni viszolygását a művészt bűvésszé lefokozó játéktechnikai trükkök alkalmazásával szemben, amelyeket az image érdekében még a legendás itáliai hegedűs is igénybe vett, noha nem szorult volna rájuk. A Transzcendens etűdök műfaji szempontból a karakterdarab műfajával tartanak rokonságot. Ezt Liszt azzal is hangsúlyozta, hogy a végleges változatban címfelirattal látta el többségüket. Előadásuk során gyakran nemcsak a technikai elem kivitelezése nehezíti meg az előadó dolgát, hanem a karakter visszaadásához elengedhetetlen lendület és energikusság fenntartása is. Ideális tolmácsolásban a hallgató figyelme a szélsőséges technikai követelmények felől a kompozícióra irányul. Kéry János ezzel az élménnyel ajándékozta meg hallgatóságát. Tolmácsolásában a virtuóz passzázsok és bravúrelemek kellékek, a zeneszerzői mondanivaló kifejezésének eszközei. Játékát hallgatva újból és újból rácsodálkozhattunk a zongora kifejezési eszköztárának gazdagságára.
Az 1840-es évek turnéin Liszt a 12 etűdből és a vele egyidős 6 Paganini-etűdből is játszott, többek között a kor neves belga zenekritikusa, François-Joseph Fétis brüsszeli házának meghívott vendégei előtt, 1841. február 11-én is. Bár az 1830-as évek közepén viszonyuk kimondottan ellenéges volt, az évtized végére mindketten békülékeny hangot ütöttek meg. A zongora kifejezési körét radikálisan kitágító játéktechnikai újdonságok hallatán, Liszt másnap írt levele szerint, Fétis döbbenten állapította meg: „Íme a zongora, eddig nem is tudtuk, mi az!” A koncert hatása alatt írta meg első elismerő, tanulmánnyal felérő zenekritikáját Liszt előadói és zeneszerzői művészetéről. A Revue et Gazette musicale de Paris 1841. május 9-i számában megjelent véleményével alighanem egyetértett a brüsszeli hangverseny sok más hallgatója és a két etűdsorozat 1851–52 folyamán megjelent végleges változata számos értelmezője is: „Ne is álmodjunk arról, hogy egy ilyen művet elemezhessünk. Túl sok eredetiség rejlik a részletekben ahhoz, hogy képesek legyünk felfogni ezeket az alakzatokat másként, mint a felettük hatalmat gyakorló szerzői kéz előadásában. Mondjunk csak annyit, elég egy pillantást vetni erre a kottára ahhoz, hogy kialakuljon bennünk a meggyőződés, az előadóművészet vonatkozásában a legfejlettebb korszakot reprezentálja és ugyanakkor igen merész [kompozíciós] elképzelésekkel kecsegtet.” (https://babel.hathitrust.org/cgi/pt?id=nyp.33433082230362&seq=9) A „Transzcendens előadású etűdök” (Études d’exécution transcendante) címet Liszt 1840-ben még a 6 Paganini-etűdhöz kapcsolta, 12 saját etűdjét pedig a Nagy etűdök, illetve a Bravúretűdök címmel publikálta. Végül azonban 1851-ben felcserélte a jelzőket, s az „evilági mértéket meghaladó előadói felkészültséget” igénylő 12 koncertetűddel saját virtuóz korszakának állított mementót.
Kaczmarczyk Adrienne
