2025 decemberében jelent meg Vikárius Lászlónak, az ELTE HTK Zenetudományi Intézete Bartók Archívuma vezetőjének Bartók Béla Cantata profana vegyeskarra és zenekarra, tenor- és baritonszólóval című kompozíciójáról angol nyelven írt monográfiája az Oxford University Press kiadásában. Richter Pál, a Zenetudományi Intézet igazgatója köszöntő szavai után a kötet bemutatóját Tallián Tibor, az MTA rendes tagja tartotta meg 2026. június 4-én a Zenetudományi Intézet Bartók Termében.

A recenzió elemző, értelmező és kiegészítő kommentárokkal látta el az új Cantata könyv fejezeteit: a prológust (Prologue: Between “Sacred” and “Profane”), melyre a profán melléknév etimológiájából kiinduló gondolatmenet vetett új fényt, az első, a korabeli és azóta is szorongató földrajzi és történelmi helyzet kérdéseit felvető A folkorista Bartók (Bartók the Folklorist) című fejezetet, s az azt követően szabadulásként megélt Román karácsonyi énekeket (Romanian Christmas Songs), melyben „legerősebben érezni, hogy az író kezét Bartók irányítja”, a mű titkos genezisének elbeszélését (The Composition of Cantata profana: Covert Genesis), melynek során „Bartók – Vikárius – az életmű erdeit járja, és Cantata-nyomokra vadászik – míg rá nem talál a nyomra, a mű konkrét gesztációjának dokumentumaira (Documents of an Overt Genesis)”, a végleges műalak zenei elemzését, amely „olyan érzést kelt, mint magashegyi túra erdős úton, mely időről időre kilátást nyit napfényes, elbűvölő völgyekre” (An Analysis of Cantata profana), fogadtatásának történetét és értelmezéseinek összehasonlító vizsgálatát (The Reception of Cantata profana), valamint szövegbeli és zenei szimbólumainak magyarázatát (Epilogue: An ars poetica).

Az áttekintés felhívta a figyelmet az életmű kronológiájának sarkalatos pontjaira, kiemelt hangsúllyal szimmetriáira, melyek „kiindulásul szolgálnak egy-egy rokon művekből álló csillagkép feltérképezéséhez”. Az összecsengések mellett a recenzens emlékeztetett a mű értelmezéseit végig kísérő hangsúlyeltolódásokra, különösen az apa‒fiú alternatívára, melyet azzal a megállapítással oldott fel, hogy „a visszatérés az ifjak dallamára kezdi recitálni a verset, mintha a filioque vitára adna frappáns választ.”

Vikárius László műveket, korszakokat együtt szemlélő munkamódszerét Tallián Tibor a Lévi-Strauss által javasolt mítoszelemző metódushoz hasonlította: „a partitúra soraihoz hasonlóan egymás alá írni a mítoszokat, s így vizsgálni azonosságokat és eltéréseket.” Kiemelte az eszmefuttatások világos stílusát, polifóniáját és folyamatosságát. A záró gondolatok a látásmód összetettsége mellett a sokirányú figyelem intenzitását méltatták: „Azt a munkát kell igazi ismeretterjesztésként értékelni, mely szemléli, vizsgálja, értékeli a maga tárgyát önmagában, vagy más tárgyakkal és vizsgálatokkal összehasonlítja azokat – végül publikációban terjeszti elő a maga és mások egybegyűjtött és szisztematikusan feldolgozott ismereteit. Vikárius könyve ilyen fajta ismeretterjesztő mű. Olvastán szinte laponként újra felhívja a figyelmet szerzője habitusának értékeire: milyen sok irányban tájékozódik és tájékoztat, milyen mélyen ismeri a mások által gyűjtött anyagot és a szerzők kapcsolódó észrevételeit, és milyen szerény magától értődéssel mondja ki a maga egyetértő vagy ellentétes fácitját.”

A kötetet bemutató előadást a hozzá tartalmuk szerint szorosan kapcsolódó zongoradarabok foglalták keretbe harmonikus előadásban. Bevezetésül Bartók Kilenc kis zongoradarabjából az első két Párbeszéd és a Román kolindadallamok első sorozata, befejezésül a 3. és 4. Párbeszéd, valamint a második kolinda-ciklus hangzott el. Ránki Fülöp zongorázott.

Pintér Csilla

• könyvbemutató
• beszámoló
• 2026