Hírek, események |
|
– Megállt az idő – mondják,
akik megálltak.
(Kányádi Sándor: Relativitás)
Sárosi Bálintnak, a magyar zenetudomány, népzenekutatás egyetlen Príma Primissima díjasának július 15-én megállt az idő, és számára a fogalom, amely életünknek az egyik legfontosabb szervezője, elvesztette értelmét. Eltávozott közülünk a Zeneművészeti Főiskola 1951-ben indult zenetudományi képzése első évfolyamának utolsó hallgatója is. Etnomuzikológiát, zenetudományt Kodály Zoltántól és Szabolcsi Bencétől, zeneszerzést Szervánszky Endrétől tanult azt követően, hogy a Pázmány Péter Tudományegyetemen elvégezte a magyar–román szakot. Az ELTE elődjére 1944-től iratkozott be, Eötvös-kollégista lett, és miután Székelyföld a háborút követően ismét Romániához került, egyetemi tanulmányai befejeztével Budapesten maradt. Hosszú éveken keresztül szülőföldjétől, családjától elszakítottan élt, és végezte bölcsészeti és zenei, etnomuzikológiai tanulmányait. Már zeneakadémiai évei alatt kiderült, hogy a zene és a népzene elméleti kérdései mellett erősen érdekelte a zenélés mint alkotó folyamat. Saját elmondása szerint nem annyira a zeneszerzés, bár 1958-ban abból is diplomázott, hanem sokkal inkább a zene megszólaltatásának lehetőségei, módjai és titkai. A zenei előadásban ugyanolyan értékes alkotó erőre talált, mint egy csodált zeneműben. A cigányzenészek múltját a korabeli sajtó tükrében bemutató két kötetes összefoglalásában így írt erről:
„[...] zenének hangjait, versnek, drámai műnek szavait jól reprodukálni – előadni – csak alkotó módon lehet. Az előadónak a szerzőéhez hasonló tehetséggel kell rendelkeznie ahhoz, hogy a művet az alkotói szándék szerint tudja megszólaltatni.”
Később diplomás etnomuzikológusként is alapvető fontosságúnak tartotta, hogy a hangszeres népzene és a népi hangszerek kutatójaként a hangszereket meg is tudja szólaltatni, a gyűjtött dallamokat saját maga el is tudja játszani. Kapcsolatát kutatásának tárgyaival és humorát jól példázza a Néprajzi Múzeum 2006-os hangszerkiállításának megnyitóján elmondott beszéde befejező részlete:
„Jó ötven évvel ezelőtt volt már hangszerkiállítás a Néprajzi Múzeum akkori, Könyves Kálmán körúti otthonában. A világháború, valamint a tárolás kényszerű mostohasága a hangszereken is nyomott hagyott. A kiállítás előkészítésénél segédkezve megpróbáltam a kijelölt eszközök egyikét, a legjobb állapotúnak látszó dudát megszólaltatni. A felfújt tömlőt megnyomva a levegő ott jött vissza, ahol belefújtam. A sípok némán maradtak, de tele lett a szám molyrágta kutyaszőrrel. Ennek a szájíznek emléke villant át rajtam, mikor megkaptam a kitüntető felkérést e mostani megnyitásra. Aztán megnéztem az előkészített hangszereket és – megnyugodtam.”
Sárosi igazi székely volt, élcelődésében, konokságában és munkabírásában. Csíkrákoson, egyszerű családba született, és már csíkszeredai középiskolai, de később budapesti egyetemi tanulmányai alatt teljességében felmérte az otthonról hozott, a falusi létből eredő tudás és a magas műveltség közötti széles szakadékot, amelynek áthidalására hihetetlen erővel és elszántsággal törekedett. Származásának, fiatalkori falusi tapasztalatainak később nagy hasznát látta népzenekutatóként. Egy személyben tudta megélni, egymással ütköztetni és végül kibékíteni, egységben láttatni a kutatói és az ún. adatközlői magatartást, szemléletmódot, ismereteket. Saját magán megtapasztalhatta, hogy a népzene előadójaként egyáltalán nem a tudományos szempontok vezérlik. 2001-ben egy rádióműsorban így emlékezett erre vissza:
„Azok az idők jutnak eszembe, mikor többnyire nem hallgattuk, hanem magunk daloltuk a népdalt: az 1940-es évek tája. Az öntudatosabb városi fiatalság lelkesen tanulta – cserkészcsapatban és máshol – a leginkább Kodály színpadi és kórusműveiből származó népdalokat. Többnyire a közösen dalolható dalokat szerettük és daloltuk szívesen. Nem akadtunk meg azon, hogy „autentikus”-e vagy nem autentikus az előadás: mindenki hitelesen, sajátjaként fújta a közös dalt – azt, amivel azonosulni tudott.”
Ennek köszönhetően azt is tudta, hogy a népdaléneklés milyen előadói, technikai felkészültséget igényel, és mennyire fontos a tehetség is hozzá:
„Népdalénekléshez nem kell nagy tudás, de azt a keveset, ami az elfogadhatóság alsó határa, árnyaltan kell ismernie és éreznie annak, aki közönség előtt akar szerepelni. Ami ezen felül van, az mindig a kevesek dolga: a tehetségeseké. Akadnak szerencsére ilyenek is.”
Előadói és kutatói kettős „identitásának” érett összefoglalása a 2010-ben a Nap Kiadó gondozásában megjelent Nótáskönyve, amelyben a magyar közös dalkészletét, a legtöbbet, leggyakrabban használtakat eredetüktől függetlenül gyűjtötte egybe, népdalokat és népies műdalokat, magyar nótákat vegyesen.
Friss diplomás népzenekutatóként Kodály Zoltán javaslatára kezdte meg a hangszeres népzene kutatását, ami akkoriban lényegében feltáratlan terület volt. Sárosi döntő módon meghatározta a tudományág fejlődését, ami nélkül a hangszeres népzenekutatás nem válhatott volna az ezredfordulóra a magyar népzenetudomány fontos, dinamikusan fejlődő területévé. Népzenegyűjtései, az 1950-es évek végétől végzett kutatásai és azok tudományos eredményei úttörő jelentőségűek, és hangszeres népzenekutatásunk alapvetéseinek számítanak. Számos tanulmányban és könyvében írt a cigányzenéről és a cigányzenészek szerepéről, elmagyarázta a magyar zenekultúra számára oly fontos jelenség lényegét, vázolta korszakait, a befogadó társadalmi közeget, a zenekarok repertoárjának a nemzetközi divatok szerinti bővülését. A külföldiek által, még szakirodalmakban is gyakran félreértett cigányzene megnevezés széleskörű tisztázása érdekében fontosabb írásait angol nyelven is közreadta. Munkásságát, kutatásait nem csak Magyarországon, hanem nemzetközi színtéren is mind a mai napig számon tartják. Idősebb kutatótársak, akik még személyesen találkoztak vele konferenciákon, szeretettel emlékeznek rá, és nagy tisztelettel emlegetik. Néhány évvel ezelőtt egy nálunk, Budapesten tartunk nemzetközi szimpóziumnak a fénypontja volt, amikor Sárosi tanár úr is megjelent köztünk, közvetlen egyéniségével, székely iróniával fűszerezve a „száraz” tudományosságot.
Tudományos munkáját a Magyar Tudományos Akadémia keretein belül végezte: 1958–68 a Népzenekutató Csoport munkatársa, 1968–74 főmunkatársa, 1974–88 a Zenetudományi Intézet hangszeres népzenei osztályának vezetője, az MTA Zenetudományi Bizottság és a Doktori Tanács Zenetudományi Szakbizottságának tagja volt. 1966-ban védte meg kandidátusi értekezését, 1990-ben nyerte el a zenetudományok doktora címet, 1991-ben avatták az ELTE címzetes egyetemi tanárává, 2004-ben választották a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagjává. Munkásságát 2005-ben Széchenyi-díjjal, 2007-ben Hazám-díjjal, 2012-ben Eötvös József koszorúval, 2014-ben pedig a szélesebb közvélemény részéről Príma Primissima díjjal ismerték el. 2018-ban a Magyar Érdemrend középkeresztje a csillaggal kitüntetést vehette át. Számos előadást tartott nemzetközi konferenciákon, 1985–86-ban meghívták az Innsbrucki Egyetemre vendégprofesszornak, 1994-ben a Göttingeni Egyetemen oktatott, 1969–88 ismeretterjesztő sorozatot vezetett a Magyar Rádióban. A sorozat első adásaiban lejátszott széki hangszeres felvételek késztették Sebő Ferencet és Halmos Bélát, hogy a népzenével komolyabban elkezdjenek foglalkozni, így közvetve Sárosinak és előadásainak köszönhető a táncházmozgalom 50 évvel ezelőtti megszületése. A kezdetektől fogva nyomon követte az egyre terebélyesedő modern folklorizmust, és az évtizedek során szókimondó stílusával sok mindenben segítette a mozgalmat. Falun felnőtt emberként ösztönösen irtózott a „műparasztság” jelenségétől, és szigorú kritikával szemlélte a városi fiatalok népzenei játékát.
Gyűjtőként a teljes magyar nyelvterületet bejárta, hangszeres és énekelt népzenét egyaránt rögzített, de távolibb országokban is készített felvételeket: Etiópiában, Örményországban és Kuvaitban. Életműve a nagy mennyiségű, több száz órát kitevő helyszíni gyűjtés, a sok lejegyzés mellett önálló kötetekből, számtalan tanulmányból és hanglemez kiadványból áll. Kutatásainak eredményeit összegző művek sora az 1990-es évek második felétől jelentek meg, utolsó könyve 2019-ben jött ki a nyomdából. Írásaiban megállapításait, tudományos tételeit gazdag helyszíni tapasztalatai hitelesítik. Széleskörű szakmai és általános műveltségéről, tájékozottságáról és sokoldalúságáról a 2014-ben kiadott, válogatott írásait tartalmazó Népzenei tájakon, valamint a személyes élményeit leíró, 2017-ben megjelent Bejárt utak című kötetei tanúskodnak.
Sárosi közel hét évtizedes tudományos életpályája gazdag és bő termést hozott, meghatározó kutatási eredményeket, amelyeket a szakma jelenlegi és jövőbeli képviselői megőriznek, használnak, továbbgondolnak. Lezárult életműve súlya, tekintélye és fontossága miatt a mindenkori tudományosság részét fogja képezni, tanulmányait, nevét a magyar és nemzetközi tudományos közélet fenn fogja tartani. Nekünk, kortársaknak, akik személyesen ismertük őt, az adatok és a teljesítmény mögött, vagy inkább előtt, mindig a személyisége fog megjelenni, az otthonról, Csíkból hozott székelyes vonásokon túl a lényegre törő tömörség, a szakmai és társasági szószátyárság hiánya, ami nem egyszer metsző és kellemetlen is tudott lenni. A nagyszerű társasági ember, aki kiválóan mesélt vicceket, sziporkázóan adomázott, aki 2014-ben, amikor Almási István népzenekutató 80. születésnapjának ünneplésére utaztunk Kolozsvárra, végig szórakoztatta a kisbusz társaságát történeteivel, és végül még a patinás laposüvegéből is megkínált minket jó, székely házipálinkájával. Zsigereiben hordozta a hazai népzenekutatás elmúlt évtizedeinek történetét, felelősen látva az eredményeket, erényeket, de a hibákat, tévedéseket is. Ő az a Sárosi Bálint, aki már csak az emlékeinkben él, és akitől volt munkahelyének, a Zenetudományi Intézetnek a munkatársai búcsúznak.
Richter Pál
(Ez az írás eredetileg az Élet és Irodalomban jelent meg)
Sárosi Bálint fontosabb művei (válogatás):
Die Volksmusikinstrumente Ungarns (Leipzig, 1967); Cigányzene (Budapest, 1971, németül 1977, angolul 1978); Zenei anyanyelvünk (Budapest, 1973); Folk Music. Hungarian Musical Idiom (Budapest, 1986, németül 1990); Magyar hangszeres népzene (hangzó antológia, Hungaroton, 1980, átdogozott kiadás 1998); A hangszeres magyar népzene (Budapest, 1996); Hangszerek a magyar néphagyományban (Budapest, 1998); Sackpfeifer, Zigeunermusikanten: Die instrumentale ungarische Volksmusik (Budapest, 1999), A hangszeres magyar népzenei hagyomány (Budapest, 2008 – az 1996-ban megjelent A hangszeres magyar népzene javított és bővített kiadása), angolul: Bagpipers, Gypsy Musicians. Instrumental Folk Music Tradition in Hungary (Budapest, 2017), ennek alapján újabb átdolgozott magyar kiadás: Dudások, cigányzenészek. A hangszeres magyar népzenei hagyomány (Budapest, 2019); A cigányzenekar múltja I. 1776–1903 (Budapest, 2004). II. 1904–1944 (Budapest, 2012); Nótáskönyv (Budapest, 2010), Népzenei tájakon (Budapest, 2014), Bejárt utak (Budapest, 2017)
A Penna – az élő bölcsészet magazinja negyedik adását 2022. július 31-én, vasárnap délután 15 óra 23 perces kezdettel vetíti, majd augusztus 1-jén, hétfőn reggel 7 órától ismétli az M5 televíziós csatorna.
Honnan származunk és kik lehettek az őseink? Mit lehet még elmondani Trianonról, az utóhatásairól, az előzményeiről? Lehetséges az időutazás, és ha igen, mi köze lehet a filozófiához? Mi adja a Nemessányi Sámuel által készített hegedűk különlegességét? Az epizódban többek között ezekre a kérdésekre keressük a választ.
A Bölcsészettudományi Kutatóközpont munkatársai közül három kutató: Dalos Anna, Hornyik Sándor és Kálmán C. György nyerte el 2021-ben a tudományos kiválóság egyik legrangosabb hazai elismerésének számító MTA doktora címet. A kiemelkedő tudományos munkásságukat egy doktori műben összegző és eredményeiket sikeresen megvédő kutatók az MTA Székház Dísztermében 2022. június 28-án tartott ünnepségen vehették át az oklevelet. Kálmán C. Györgynek, a Bölcsészettudományi Kutatóközpont tudományos főmunkatársának a Doktori Tanács sajnálatos módon csak post mortem ítélhette oda a címet.
Fotó: Szigeti Tamás/MTA
Az MTA által működtetett tudományos minősítési rendszer keretében adományozott Magyar Tudományos Akadémia doktora címre ‒ mely a korábbi tudományos minősítési rendszerben megszerzett „tudomány doktora” fokozattal egyenértékű ‒ 1995 óta lehet pályázni. Az Akadémia Alapszabálya szerint az MTA doktora cím annak ítélhető oda, aki tudományos fokozattal rendelkezik, az általa művelt tudományszakot a tudományos fokozat megszerzése óta is eredeti tudományos eredményekkel gyarapította, tudományszakának mértékadó hazai és nemzetközi tudományos körei előtt ismert és elismert, kiemelkedő tudományos kutatói munkásságot fejt ki, és tudományos eredményeit doktori műben foglalja össze.
„A pályázók évről évre komoly érdeklődést mutatnak a cím megszerzése iránt, ami öröm és elismerés az Akadémia számára”
– mondta el a rendezvényen Benkő Elek akadémikus, az MTA Doktori Tanácsának elnöke, a BTK Régészeti Intézetének korábbi igazgatója, az Ókori, népvándorlás kori és középkori régészeti osztály vezetője.
2021-ben MTA doktora címet szerzett BTK-s kutatók:
Dalos Anna, BTK Zenetudományi Intézet, 20–21. Századi Magyar Zenei Archívum
tudományos tanácsadó, archívumvezető
Dalos Anna a magyar zenetörténet-írásban elsőként tekintette át a Kádár-korszak 32 évének magyarországi zeneszerzését. Elemezte és értékelte az időszak komponistanemzedékeit és legfontosabb egyéniségeit, csoportjai és műhelyei tevékenységét, arányosan ötvözve egy-egy jelenség, egyéni életmű, stílusirányzat, műfaj és technika monografikus feldolgozását mindezek egymásra hatásának komplex, érzékeny és árnyalt bemutatásával. Értekezésében az 1956 és 1989 között alkotó valamennyi zeneszerző-nemzedék teret kapott, közülük sokan első ízben váltak átfogó tudományos-kritikai elemzés tárgyává. A szintézis alapjául elsősorban maguk a zeneművek szolgáltak: mint a Kádár-kori életérzés reprezentációi, a rejtett politizálás megtestesülései kerültek az elemzés fókuszpontjába. A disszertáció arra kereste a választ, hogyan viszonyultak a Magyarországon működő komponisták a korszak európai művészeti-zenei stílusáramlataihoz, zeneszerzés-technikáihoz (szerializmus, posztmodern, neoavantgárd, repetitív technika, minimalizmus), kinél és milyen mértékben beszélhetünk e minták puszta követéséről, és kinél kreatív újraalakításukról. A munka a korszak releváns nemzetközi kompozíciós irányzatainak közép-európai, illetve sajátosan magyar lecsapódását is értékelte.
Hornyik Sándor, BTK Művészettörténeti Intézet
tudományos főmunkatárs
Hornyik Sándor akadémiai doktori értekezése elsőként tárgyalja monografikus igénnyel eszme- és kultúrtörténeti összefüggésben Csernus Tibor szürnaturalista periódusát. Hornyik a szürnaturalizmus fogalmát egyrészt jelentéstani dinamikájában, másrészt mint a korszak egyik jellegzetes, Csernus széles körű hatásával összefüggő művészeti praxisát vizsgálta. A kettőt együtt – a szürrealizmus és a naturalizmus ötvözeteként – a tárgyalt időszak egyik globálisan is egyedülálló, magyarországi (jóllehet sok nemzetközi párhuzammal is jellemezhető) jelenségeként: mágikus szocialista realista festészetként értékelte. Módszertanában Foucault és Deleuze „archeológiai” perspektíváját a kritikai ikonológia elméleti belátásaival és interpretációs stratégiáival ötvözte. Az értekezés jelentős mértékben árnyalja, illetve több ponton újrapozicionálja a korai Kádár-korszak művészeti világára vonatkozó ismereteinket, miközben – a kísérlet jogosultságát és sikerét saját munkájában prezentálva – a magyar művészettörténet-írás nyelvi, fogalmi megújítására is hatásos javaslatot tesz. Értekezésével jelentős elmozdulás történt az ötvenes–hatvanas évek magyarországi művészetének komplexebb leírása felé, amelynek eredményeként a szürnaturalizmus fogalma és művészeti teljesítményei is szervesebben illeszkedhetnek a művészet és társadalom napjainkban is folyamatosan újraíródó európai és globális történeteibe.
Kálmán C. György, BTK Irodalomtudományi Intézet
Kálmán C. György (1954–2021) akadémiai doktori értekezésében azt vizsgálta meg, hogy az irodalomelmélet kérdésfeltevései és eredményei milyen következményekkel járnak az irodalommal való professzionális foglalatoskodás gyakorlatai számára. Az értekezés elmélet és gyakorlat viszonyát három vonatkozásban vizsgálja: az értelmezés, az irodalomtörténet-írás és a kánon fogalma állnak a mű gerincét alkotó fejezetek középpontjában. Az irodalomtudomány meghatározó kérdései irányítják az érvelést, egyrészt, hogy a teória miképpen hat a szövegek interpretációjának praxisára, s egyáltalán mi avat egy megnyilvánulást értelmezéssé, másrészt, hogy milyen narratív tényezők alapozzák meg az irodalmi események összefüggő történetté, vagyis irodalomtörténetté formálását, harmadrészt, hogy milyen formai, történeti és intézményes relációk alakulhatnak ki az értelmező közösségek („interpretive communities”) és az egymással versengő értékrendek (kánonok) tekintetében. Kálmán C. György értekezése főként a kanonizáció és a magyar avantgárd területén járul hozzá érdemi eredményekkel az irodalomtudomány mindennapos praxisában jelentkező elméleti kérdések jobb megértéséhez és pontosabb artikulálásához. A disszertáció következetesen valósít meg egy olyan, széles körű tájékozottságon alapuló értekezői attitűdöt, amelynek egyik legfőbb erőssége a folyamatos, körültekintő önreflexióban ismerhető fel.
2022. július 1-én elhunyt Richard Taruskin amerikai zenetörténész, a 19. és 20. századi orosz-szovjet zenetörténet, valamint a régi zene és a zenei előadói gyakorlat kutatója, a nagyhatású, hatkötetes Oxford History of Western Music (2005) szerzője, a Magyar Tudományos Akadémia tiszteleti tagja. Az 1980-as évek elejétől publikált, páratlan anyagismeretet dokumentáló, sokszor polemikus hangvételű, virtuóz íráskészségről tanúskodó könyvei, tanulmányai, valamint a The New York Timesban megjelent zenei közéleti írásai nemcsak az Egyesült Államokban, de Európában is nagymértékben megváltoztatták a zenéről való gondolkodás módját és számos heves szakmai vitát gerjesztettek. Az orosz zenetörténet iránti érdeklődését családi háttere motiválta: emigráns orosz zsidó házaspár gyermekeként látta meg a napvilágot New Yorkban. Zenei tanulmányait is itt végezte: csellótanulmányai mellett a Columbia Universityn tanult zenetörténetet, ahol – Paul Henry Lang (Láng Pál) munkatársaként – 1976-ban szerzett PhD-fokozatot. Orosz nyelvtudásának volt köszönhető, hogy Fulbright ösztöndíjasként 1971-1972-ben Moszkvában folytathatott kutatásokat; ennek eredményeként jelent meg első, nagyhatású könyve, az Opera and Drama in Russia as Preached and Practiced in the 1860s (1981). 1996-ban látott napvilágot kétkötetes, monstre munkája, a Stravinsky and the Russian Traditions. A Biography of the Works through Mavra, amelyben elsőként dolgozta fel az addig nem hozzáférhető Stravinsky-hagyaték primer forrásait és dokumentumait. A kilencvenes évektől további tanulmányköteteket jelentetett meg az orosz zenéről (Musorgsky: Eight Essays and an Epilogue, 1993; Defining Russia Musically: Historical and Hermeneutical Essays, 1997; Russian Music at Home and Abroad: New Essays, 2016), amelyekben a zenét társadalmi gyakorlatként, saját szocio-kulturális közegében vizsgálta. Az orosz zenetörténet mellett aktívan részt vett – viola da gamba-játékosként, valamint karvezetőként – a régi zenei előadói praxis mozgalmában, a történetileg informált előadói gyakorlathoz azonban később, zenetudósként már kritikusan közelített olyan munkáiban, mint a Text and Act: Essays on Music and Performance (1995) és a The Danger of Music and Other Anti-Utopian Essays (2008). Az orosz zenei historiográfia és a társadalomba ágyazott zene iránti érdeklődésének volt köszönhető, hogy a kilencvenes évektől kezdve egyre intenzívebb kapcsolatokat ápolt a közép-, kelet- és dél-európai zenetudománnyal is, s ezen belül hangsúlyosan a magyar muzikológusokkal. Nagyszámú budapesti konferenciát tisztelt meg jelenlétével és felejthetetlen előadásaival. Mint mondta, a Zenetudományi Intézet Bartók terme legkedvesebb konferenciahelyszíne. 2016-tól a Bartók Béla Műveinek Kritikai Összkiadása Editorial Boardjának is tagja volt. 1975-től 1986-ig a Columbia Egyetemen, 1987-től 2014-es nyugdíjba vonulásáig a University of California, Berkeley-n oktatott. Számos rangos kitüntetéssel díjazták munkásságát, ezek közül talán a legjelentősebb a 2017-ben elnyert Kyoto Prize in Arts and Philosophy. Személyében a nemzetközi és a hazai zenetudomány egyik utolsó univerzális tudású képviselőjét vesztette el.
2022. június 30. csütörtök
15.00 KONFERENCIA 1. NAP
A vendégeket Richter Pál, a Zenetudományi Intézet igazgatója köszönti
Megnyitóbeszédet mond Semmelweis Tibor, a Magyar Hangszerész Szövetség örökös elnöke
15:15 – 16:45
Elnök: FARKAS Zoltán
RADNÓTI Klára: Nemessányi-hangszerek a Magyar Nemzeti Múzeumban
BARANYI Anna: Reményi László, a Nemessányi-kutató
GOMBOS László: Zenebarátok, tanárok, virtuózok – a Nemessányi-hangszerek tulajdonosai és játékosai
17:00 KIÁLLÍTÁSMEGNYITÓ, KÖNYVBEMUTATÓ, EREDMÉNYHÍRDETÉS
A vendégeket köszönti Richter Pál, a Zenetudományi Intézet igazgatója
A kiállítást megnyitja Molnár Antal, a Bölcsészettudományi Kutatóközpont tudományos főigazgató-helyettese
A Nemessányi család nevében Nemessányi Roland emlékezik meg a nagy magyar hegedűkészítőről
A „Kiss Péter” Nemessányi hegedűt Kállai Ernő, a Magyar Állami Operaház koncertmestere szólaltatja meg
Nemessányi Sámuel, a „magyar Stradivarius” Reményi László hangszerkutatásai
A könyvet bemutatja Michael Reményi és Gombos László, a kötet szerkesztője
A „Biedl” Nemessányi-csellót Herbert Hein szólaltatja meg
A Nemessányi Sámuel Nemzetközi Hegedűkészítő Verseny eredményét kihirdeti Florian Leonhard, a zsűri elnöke
Guminár Tamás, a Magyar Hangszerész Szövetség elnöke díszokleveleket ad át
Konferál és tolmácsol: Becze Szilvia
A kiállítást a múzeum 5. termében bemutatja Baranyi Anna, a kiállítás kurátora
A hegedűkészítő versenyre nevezett hangszerek 16 órától megtekinthetők a Zenetörténeti Múzeum 2. termében
2022. július 1. péntek
14.00 KONFERENCIA 2. NAP
Guminár Tamás, a Magyar Hangszerész Szövetség elnökének bevezetője
14:15 – 16:45
Elnök: Michael Reményi
BENEDEK Péter (München): Nemessányi Sámuel kalandos élete és „Biedl” csellójának bemutatása
SZEMMELVEISZ Tibor (London): History of Hungarian Violin Making after the Second World War
DRASKÓCZY Gábor (London): Construction Points on a Stradivari Violin Scroll
16:45 – 17:00 KÁVÉSZÜNET
17:00
Elnök: Michael Reményi (Toronto)
Florian LEOHARD (London): Sherlock Holmes in the Violin World – the Story of the Analysis of a Violin for its Authenticity
18.00 DÍJÁTADÁS ÉS HANGVERSENY
A Nemessányi Sámuel Nemzetközi Hegedűkészítő Verseny díjainak átadása
Közreműködik a Győri Filharmonikus Zenekar vonósnégyese
|
|
A 20–21. Századi Magyar Zenei Archívum kincsei – Kiállítás az archívum fennállásának tizedik évfordulóján BTK Zenetudományi Intézet, Bartók terem, 2022. június 24. péntek, 15:30 1014 Budapest, Táncsics Mihály utca 7. |
A BTK Zenetudományi Intézet igazgatója tisztelettel meghívja Önt és hozzátartozóját 2022. június 24-én, pénteken 15.30 órára a BTK Zenetudomány Intézet székházába (1014 Budapest, Táncsics Mihály u. 7.) a 20–21. Századi Magyar Zenei Archívum fennállása tizedik évfordulója alkalmából a Zenetörténeti Múzeumban rendezett kiállítás megnyitására.
A megjelenteket üdvözli: Lamm Vanda, a Magyar Tudományos Akadémia alelnöke
A kiállítást megnyitja: Fodor Pál, a Bölcsészettudományi Kutatóközpont címzetes főigazgatója
A kiállítást bemutatja: Dalos Anna, tudományos tanácsadó, a 20–21. Századi Magyar Zenei Archívum vezetője
Az esemény házigazdája: Richter Pál, a BTK Zenetudományi Intézet igazgatója
Közreműködik:
- Finszter Eszter és Csölley Martin – ének
- Szabó Ferenc János – zongora
Elhangzik:
- Jeney Zoltán: Dalok Tandori Dezső verseire
- Farkas Ferenc: Gyümölcskosár (részletek)
- Szőllősy András: Nyugtalan ősz
A kiállítást támogatja:
- Bölcsészettudományi Kutatóközpont Zenetudományi Intézet
- Eötvös Loránd Kutatási Hálózat
A meghívó itt tölthető le.
|
|
Vujicsics Tihamér: A magyarországi délszlávok zenei hagyományai – Könyvbemutató BTK Zenetudományi Intézet, Bartók terem, 2022. június 16. csütörtök, 16:00. 1014 Budapest, Táncsics Mihály utca 7. |
Köszöntőt mondanak
Molnár Antal a Bölcsészettudományi Kutatóközpont főigazgató-helyettese
Várady Tibor a Szerb Tudományos és Művészeti Akadémia rendes tagja
A kötetről és a kötet szerkesztéséről, Vujicsics Tihamérról és délszláv népzenei hagyatékáról szólnak
Richter Pál a BTK Zenetudományi Intézet igazgatója, a kötet főszerkesztője
Jelena Jovanović és Danka Lajić Mihajlović a SZTMA Zenetudományi Intézetének tudományos főmunkatársai, a kötet szerkesztői
valamint a szerkesztők munkatársai,
Lásztity Péró a Szerb Intézet igazgatója
Vujicsics Marietta szerkesztő, műfordító, diplomata, a Vujicsics hagyaték örököse
Eredics Gábor a Vujicsics Egyesület elnöke, a Vujicsics Együttes vezetője, Kossuth-díjas
A kötet online mellékletét ismerteti
Káplán Szofia a Szerb Intézet tudományos munkatársa, a Melléklet társszerkesztője
A kötetet bemutatja
Lipták Dániel a BTK Zenetudományi Intézetének kutatója
A programban közreműködik
Básits Branka Junior Prima díjas népdalénekes
Borbély Mihály a Vujicsics Együttes szólistája, Kossuth-díjas
Jelena Jovanović a SZTMA levelező tagja, a Moba Énekegyüttes vezetője (Belgrád)
Szabó Zoltán néprajzkutató, népzenész (Hagyományok Háza Budapest)
Az esemény meghívója itt, a kötet ismertetője pedig itt tölthető le.
A könyvbemutatót támogatta a Zuglói Szerb Önkormányzat
2022. május 27-én pénteken és 28-án szombaton kerül sor a BTK Zenetudományi Intézet Magyar Zenetörténeti Osztályának Towards a Common Regional History of Our Nation-Building Strategies című Visegrad Grant pályázata lezárásaként szervezett nemzetközi műhelykonferenciára és hangversenyre.
A program az esemény honlapján itt érhető el: https://zti.hu/files/mzt/v4_conference/
Az esemény a koncert kivételével Zoomon keresztül is megtekinthető. (Meeting ID: 827 3173 1152 – Passcode: 513082, link: https://us06web.zoom.us/j/82731731152?pwd=bkRieitpMnFKenNmUm9MNjlxR05CUT09).
|
|
„Utazó színigazgatók és zenészek 1870–1920” koncert a Zenetudományi Intézetben BTK Zenetudományi Intézet, Bartók terem, 2022. május 27. péntek, 19:00 1014 Budapest, Táncsics Mihály utca 7. |
A Magyar Zenetörténeti Osztály nevében szeretettel hívjuk a Toward a common regional history of our nation building strategies c. Visegrad Grant pályázat keretében szervezett hangversenyre, melyre 2022. május 27-én 19 órakor kerül sor az Intézet Bartók-termében.
A belépés ingyenes.
További információk a meghívón.
A Magyar Tudományos Akadémia a Kutatóhelyeket Minősítő Tanács javaslata alapján kiemelkedően magas színvonalú tudományos munkája elismeréseként az MTA által Kiválónak Elismert Kutatóhely minősítést adományozta 95 magyarországi tudományos műhelynek és intézménynek, köztük a Bölcsészettudományi Kutatóközpont több intézetének is. Az erről szóló okleveleket a Magyar Tudományos Akadémia Széchenyi téri székházában adták át ünnepélyes keretek között a rangos minősítést elnyert kutatóhelyek képviselőinek.
|
|
Tíz éves a Zenetudományi Intézet 20–21. Századi Magyar Zenei Archívuma BTK Zenetudományi Intézet, Bartók terem, 2022. május 19. csütörtök, 10:00 1014 Budapest, Táncsics Mihály utca 7.
|
A Bölcsészettudományi Kutatóközpont magazinműsorának első adását 2022. május 8-án, vasárnap vetíti az M5 televíziós csatorna délután 15 óra 41 perctől. (Ismétlés 2022. május 10-én, kedden 8 óra 27 perctől.) A 10 részes Penna magazin december végéig 4 hetente jelenik meg. Az első részben Balogh Balázs, a BTK főigazgatója mutatja be a kutatóközpontot, majd Bernáth László, a BTK Filozófiai Intézetének tudományos munkatársa a mesterséges intelligencia és a morális felelősség kérdését járja körül az önvezető autók kapcsán. A félórás epizódban Perenyei Monika gyűjteményvezető, a BTK Művészettörténeti Intézet tudományos munkatársa ismerteti a Pszichiátriai Művészeti Gyűjteményt, amelyet az elmúlt 150 évben elmeorvosok gyarapítottak pácienseik alkotásaiból. Balogh Margit, a BTK Történettudományi Intézet tudományos tanácsadója pedig Mindszenty József fegyencként töltött éveiről beszél a volt Conti utcai börtön épületében, amelynek falai között a bíboros, Magyarország utolsó hercegprímása raboskodott.
Az oklevél magyarul és angolul tekinthető meg. Bővebb információ a Magyar Tudományos Akadémia honlapján olvasható.
Száztíz, a közös akadémiai jelöltlistára felkerült kutató közül választotta meg az Akadémikusok Gyűlése az MTA új rendes, levelező, külső és tiszteleti tagjait május 3-án, kedden.
A közgyülés az akadémia rendes tagjává választotta intézetünk korábbi igazgatóját, Tallián Tibor professor emeritust. Megválasztásához szívből gratulálunk!
Minthogy a magyar nyelvet rajtunk kívül kevesen beszélik, ezért magyar zenét hoztam ajándékba...” – mondta Orbán Viktor Ferenc pápánál tett látogatása alkalmából. A magyar kormányfő többek között a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Zenetudományi Intézet Bartók Archívumában készült, az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat által finanszírozott Bartók-összkiadás sorozat egyik kötetét adta ajándékba, derül ki a Vatican News beszámolójából, amely itt olvasható.
Fotó: vaticannews.va
Különleges kiállítás nyílt 2022. március 11-én a győri Egyházmegyei Könyvtárban. Magyarország legnagyobb középkori kódexe, a mintegy 80 cm magas, 60 cm széles és csaknem 70 kg súlyú Zalka-antifonále került a tárlóba, mellette megannyi töredékével, azaz a belőle származó, különböző mértékben megcsonkított, földarabolt, méretre szabott és könyvborítóként fölhasznált pergamenlapokkal. A kódex eredetét, történetét és rekonstrukcióját Czagány Zsuzsa, a BTK Zenetudományi Intézet munkatársa, a „Lendület” Digitális Zenei Fragmentológia Kutatócsoport vezetője mutatja be.
A Magyar Tudományos Akadémia teljesítményközpontú, magas presztízsű, a kutatói pályaív posztdoktori szakaszában támogatást nyújtó országos ösztöndíja a Bolyai János Kutatási Ösztöndíj. Kuratóriuma egy rendezvénysorozat keretében ünnepli az akadémiai támogatás alapításának 25 éves évfordulóját.
Kusz Veronika Dohnányi a világháborúkban: Hitvallás, Harangok címmel tart előadást Magyar Tudományos Akadémia rendezvényén.
Az országos és határon túli rendezvénysorozat nyitórendezvénye 2022. április 28-án 10 órakor kezdődik az MTA budapesti Székházának Dísztermében (1051 Budapest, Széchenyi István tér 9. I. emelet). További információ és a teljes program itt érhető el.
|
|
Kaczmarczyk Adrienne: A weimari revízió szerepe Liszt szimfónia-koncepciója kiforrásában BTK Zenetudományi Intézet, Bartók terem, 2022. április 28. csütörtök, 14:30 1014 Budapest, Táncsics Mihály utca 7.
|
|
|
Dr. Maria Kachmar: Ukrainian Irmologion: Source of Kyiv chant tradition of Byzantine Church Rite 2022. április 20. szerda, 17 óra |
A „Lendület” Digitális Zenei Fragmentológia Kutatócsoport részvételével 2020-ban alakult Early Music in Central Europe: Local Elements – Transregional Connections – International Research nemzetközi online tudományos fórum következő eseményére kerül sor 2022. április 20-án 17.00 órakor. Az alkalom különösképpen aktuális, hiszen az előadó, Maria Kachmar a lembergi (Lviv) Mikola Liszenko Nemzeti Zeneakadémia professzora, az ortodox bizánci és szláv liturgikus zene és a 12-17. századi ószláv kottaírások szakértője. Előadásában az ukrán Irmologion 16-19. századi forrásait, a bennük lejegyzett szövegeket és dallamokat mutatja be, külön figyelmet fordítva az énekek rögzítésére szolgáló hangjegyírás különleges helyi változataira.
Az előadás a ZOOM rendszerén keresztül követhető, mely előzetes regisztrációhoz kötött. Regisztrálni a meghívóban megadott linken lehet.
A Régi Magyar Drámai Emlékek XVIII. század 6. Ferences iskoladrámák második és harmadik kötetében az 1740 és 1762 között a csíksomlyói ferences diákok által előadott misztériumjátékokat olvashatjuk. Az irodalom-, színház-, művelődés- és lelkiségtörténet ezen egyedülálló forráscsoportját a 20. században szó szerinti értelemben is megóvta a csíksomlyói Szűzanya, hiszen a kegyszobor lába alatt teljes épségében fennmaradt a kézirategyüttes. A 2021 őszére megjelent két kötetnek a járványhelyzet miatt 2022. március 29-én megtartott könyvbemutatója kapcsán Kővári Réka, a BTK Zenetudományi Intézet tudományos főmunkatársa, a kötetek egyik sajtó alá rendezője ismertetőjét olvashatjuk.
